Eltüntetik a veszteséget a jegybankban

Kandrács Csaba, a monetáris tanács új tagja a ledolgozott hiányról és a kamatcsökkentés jogosságáról.

– Azt mondják, az alacsony infláció elsősorban egy mesterségesen gerjesztett folyamatnak, a kormány rezsicsökkentési akciójának a következménye, éppen ezért ezzel a hatással hosszú távon nem lehet tervezni. Mit hozhat a jövő év az alapkamat szempontjából?
– Mivel a monetáris politika középtávra tekint előre, a szabályozott árcsökkentések elsősorban közvetve, az inflációs várakozásokra gyakorolt kedvező hatásukon keresztül támogatták a kamat mérséklését. Nem ez volt ugyanakkor az egyetlen oka annak, hogy történelmi mélypontra süllyedt az infláció, hiszen a visszafogott belső kereslet, az alacsony fogyasztás is legalább ilyen mértékben járult hozzá a pénzromlás ütemének lassulásához. A fogyasztás – bár az utóbbi hónapokban már az éledezés jeleit mutatja – még mindig nem bővül olyan mértékben, ami nagyban befolyásolná az inflációt. Mindemellett a vállalkozások árazási és bérezési döntései is a középtávon alacsony infláció irányába mutatnak, s a külpiac felől is csak mérsékelt nyomás tapasztalható. Úgy gondolom, azt követően, hogy a szabályozott árcsökkentések hatásai kifutnak, kismértékben emelkedhet a pénzromlás üteme. Ez az érték véleményem szerint azonban inkább csak közelíteni fog a jegybank inflációs céljához, ebből fakadóan sem rövid, sem középtávon nem látok olyan veszélyt, ami a monetáris tanácsot hirtelen lépésre késztetné. Óvatosságra inkább a nemzetközi pénzpiaci események inthetik a testületet. Egyetértek ugyanakkor a tanács azon törekvésével, hogy az elmúlt két ülésén immár óvatosabban, kisebb léptékben csökkentette a kamatot.

– A gazdasági növekedés beindulására még aligha hathatott jelentősen a monetáris terhek enyhülése, viszont a költségvetés már profitálhatott a ráta mérsékléséből. Mennyit spórolt a büdzsé eddig a kamatcsökkentési ciklus nyomán?
– Fontos leszögezni, hogy az MNB elsődleges célja nem a kamatkiadások mérséklése, hanem az árstabilitás elérése és fenntartása. Természetesen vizsgálhatjuk azt a tényezőt is, hogy ha hétszázalékos szinten maradt volna az alapkamat és minden más tényezőt változatlannak tekintünk, akkor bő egy év alatt csaknem nyolcvanmilliárd forinttal magasabb lett volna a jegybank kamatkiadása. Ezt azért is érdemes hangsúlyozni, mert éppen az MNB növekedési hitelprogramjával kapcsolatban hangzottak el olyan feltételezések, amelyek szerint ez hatalmas veszteséget okoz a jegybanknak, amit végső soron a költségvetésnek kell majd állnia, de meglátásunk szerint az alacsonyabb kamatszint ezt több mint ellensúlyozza. Eközben mára kiderült: a program első szakaszában a hitelek mintegy felét folyósították a bankok olyan beruházásokra, amelyek egyértelműen hozzájárulnak a gazdaság bővüléséhez, ezáltal a büdzsé bevételeinek növekedéséhez. Ami pedig az MNB szerepvállalását illeti a büdzsé terheinek csökkentésében: az elmúlt egy évben sikerült az előző jegybanki vezetés által 2013-ra előre jelzett mintegy 203 milliárd forintos veszteséget – részben a korábban említett kamatkiadás-csökkenés által – teljes mértékben ledolgozni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy idén várhatóan nullszaldós lesz az MNB, miközben az esetleges deficitet a központi költségvetésnek kellett volna állnia.

(Wiedemann Tamás)

A teljes interjút a Magyar Nemzet csütörtöki számában olvashatja