– Nemrég egy németországi fórumon elég határozottan nyilatkozott a bankokról. Valóban nem bánná, ha kivonulna egy-két szereplő a hazai piacról?
– A bankrendszer stratégiai ágazat, amelyben ha baj történik, az komoly hatással van az egész gazdaságra. Az, hogy ebben a térségben a bankok háromszor akkora nyereséget termeltek, mint mondjuk Olaszországban vagy Németországban azt mutatja, hogy valamit rosszul csináltunk. Ha az a célunk, hogy növeljük a magyar befolyást a bankszektorban, és mellesleg néhány bank úgy dönt, hogy eladja a hazai leányvállalatait, akkor a két törekvés találkozik. Nem hinném, hogy könnyeket kellene ejtenünk azért, mert el akarnak adni egy-két külföldi kézben lévő pénzintézetet. Inkább meg kell keresnünk azokat a magyar tőkéscsoportokat vagy állami intézményeket, amelyek érdekeltek lehetnek az ügyletben.
– Mi a helyzet a többi külföldi befektetővel?
– Vannak konkrét cégek, amelyeknek komoly üzleti érdekei sérültek az elmúlt időszakban. Akik Magyarországon eddig befektettek, nem csináltak mást, mint az érdekeik mentén mozogtak. Ezért mi nem haragudhatunk rájuk, vagy nem mondhatjuk azt, hogy rossz szándékkal cselekedtek. Ők azt tették, amit megengedett nekik a magyar pénzügyi felügyelet, a magyar fogyasztó vagy más hazai engedélyezési hatóság. A partinak azonban vége. A külföldi cégek nem számíthatnak több extraprofitra Magyarországon.
– Ez adhatna alapot újfajta együttműködésre a nagyvállalatok és az állam között?
– Azokat a befektetőket látjuk szívesebben, akik hasonló nyereségességre számítanak nálunk, mint Németországban, Franciaországban vagy Olaszországban. A kormány gazdaságpolitikájából világosan látható, hogy tárt karokkal várja – főként az ipari befektetőket. De nem mindegy, hogy az együttműködésben hol húzzuk meg a határokat. Magyarország abban a helyzetben van, hogy nem kell engednie a külföldi nyomásnak. Megszűnt a fenyegetettség. Óriási dolog, hogy nem csak azon kell törnünk a fejünket, hogy hogyan kell a hiányt három százalék alatt tartani. Ennél sokkal távolabbra tekinthetünk, nagyobb a mozgásterünk.
– Milyen mérleg vonható az elmúlt három év tapasztalataiból?
– A magyar gazdaság azért nem tudott korábban fenntartható növekedési pályára állni, mert a rendszerváltáskor „elfelejtettük” a legfontosabb reformok végrehajtását. A kamara részéről minden kormánynak megpróbáltuk elmagyarázni, hogy teljesítmény-központú adórendszerre van szükség, át kell alakítani a szociális hálót, hozzá kell nyúlni az oktatási rendszerhez, emellett komoly reformokra van szükség az igazságszolgáltatásban és még sorolhatnám. 2010 februárjában is azt kértük a kormányra készülő politikai erőtől, hogy fontolja meg a javaslatainkat, amelyek többsége végül bekerült a kormányprogramba. Az új kabinet ugyanakkor eleinte olyan intézkedéseket hozott, amelyek átmenetileg visszafogták a beruházásokat és a gazdasági növekedést.
– A friss számsorok viszont már arról tanúskodnak, hogy éledezik a magyar gazdaság. A harmadik negyedévi GDP-adatok pedig nem várt fejlődést mutatnak. Minek köszönhető a trendforduló?
– Az utolsó két negyedévben valóban megkezdődött a növekedés, a bővülés üteme pedig meredekebb, mint például a németeknél. Az elmúlt időszakban olyan strukturális reformokat hajtottunk végre, amilyeneket Európában senki. Ennek köszönhetően van teljesítmény-központú adórendszerünk, átalakult a munka világa, jelentős reformokat vezettek be a segélyezési és a nyugdíjrendszerben. Az oktatás terén is nagy eredményeket értünk el, szeptember elsejétől ugyanis új szakképzési modell van életben. A reformok közül nem hagyhatjuk ki a kötelező kamarai regisztrációt és az agrárkamarai tagságot sem, amely sokkal erősebb gazdaságszervezési erővel bír, mint a korábbi liberális modell, amely alapján gyakorlatilag mindenki azt csinált, amit akart. Mindezen intézkedéseket a nemzeti érdekek felismerése alapján hozta meg a kabinet – amit mi mindvégig támogattunk. A reformok mára részben beértek, a változtatások elérték a céljukat, és folyamatosan pörgetik, erősítik a gazdaságot.
– Ezek szerint hosszabb távú növekedésre számíthatunk?
A válaszért és a teljes interjúért lapozza fel a hétfői Magyar Nemzetet!
