Akár már jövőre tíz százalék alá csökkenhetne a személyi jövedelemadó (szja) mértéke. Boros Imre közgazdász szerint a gazdasági növekedés üteme, a kamatterhek csökkenése, a foglalkoztatás bővülése és a belső fogyasztás emelkedése megteremtheti annak a lehetőségét, hogy a kormány az év végén döntsön az egy számjegyű szja bevezetéséről. – A kabinet kétszázalékos GDP-növekedéssel számol az idei évben, egyes elemzők azonban a 2,5 százalékos szintet sem tartják kizártnak. Minden tizedszázalék 15–17 milliárd forintnyi többletbevételt jelent – hívta fel a figyelmet Boros. Meglátása szerint a tavalyi évhez hasonlóan a költségvetés szaldója az idén is kedvezően alakulhat, ami szintén hozzájárulhat az adócsökkentésből eredő bevételkiesés kompenzációjához. Boros Imre szerint az intézkedés ára egyébként is hamar megtérülne: a családoknál maradó jövedelemtöbblet növelné a fogyasztást, ami az áfán keresztül növelné az államkassza bevételeit, és élénkítené a gazdaságot.
Más elemzők szerint ugyanakkor nehéz megmondani, mikor teremtődnek meg az egy számjegyű személyi jövedelemadó bevezetésének a feltételei, és úgy vélik, hogy az ehhez szükséges növekedési szint eléréséhez legalább két évre van szüksége az országnak. A durva számítások szerint a hazai termék (GDP) egyszázalékos gyarapodása körülbelül 300 milliárd forint többletbevételt jelent. Ennek nagyságrendileg a felét használja fel a költségvetés, vagyis az szja költségeire 150 milliárd forint maradhat. Ebből pedig az következik, hogy az alacsonyabb jövedelemadóhoz kellő évi 500 milliárd forint előteremtéséhez 3,5–4 százalékos gyarapodásra lenne szükség. A jelenlegi prognózisok szerint ekkora növekedés a jövő év végéig valósulhat meg.
Persze ez a forgatókönyv csak elméleti síkon működik, hiszen az említett GDP-növekedés csak akkor teremtene elő elég pénzt az szja-csökkentéshez, ha a költségvetési kiadások nem változnának. Magyarán sem a nyugdíjakat nem emelné a kormány, sem az egészségügyre, sem az oktatásra nem szánna több pénzt. A szakértők szerint ez elég valószínűtlen, ezért legalább az infláció mértékének megfelelő költségvetési kiadásnövekedést hozzá kell számolni az előbbi gondolatmenet eredményeihez. Ez azt jelenti, hogy a 3,5–4 százalékos növekedés helyett kétszázalékos pénzromlást feltételezve, inkább 5,5–6 százalékos növekedésre lenne szükség. Ekkora gyarapodás inkább bő két, esetleg három év alatt valósulhat meg. Persze még ebben az esetben is csak akkor jöhet össze az évi 500 milliárd forint, ha a kormány az szja-csökkentés miatt lemond más terület költségvetésének bővítéséről.
Mások azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy az adóbevétel csökkenése miatt kialakuló 500 milliárd forintos hiány idővel csökkenne, végül pedig el is tűnhetne, mivel az alacsonyabb adóteher serkentené a gazdasági növekedést. Misik Sándor, a Solar Capital makroelemzője lapunknak arról beszélt, hogy az szja mérséklése ideiglenesen megnövelné ugyan a költségvetés hiányát, ám néhány év alatt ez a hatás eltűnne, így idővel pozitív lehetne az adómérséklés mérlege. A szakértő szerint az szja-csökkentés kapcsán az egyik fontos kérdés az lehet, hogy a piacok hajlandók lennének-e elfogadni azt, hogy ideiglenesen növekszik az ország hiánya. Másrészt az is elengedhetetlen egy ilyen döntés meghozatalakor, hogy a kormány más területek kiadásait csökkentse.
A gazdasági növekedés teremtheti meg a személyi jövedelemadó tíz százalék alá csökkentésének pénzügyi alapjait, az intézkedés bevezetésének dátuma így főként a gazdaság helyzetétől függ – így fogalmazott kérdésünkre a témakör kapcsán nemrégiben a Nemzetgazdasági Minisztérium is. Megjegyezték, hogy a lépés ötszázmilliárd forint bevételkiesést okozhat az államkasszának. A tárca felhívta a figyelmet arra, hogy ha 2010 után, a világválság időszakában mód nyílt a jelenlegi egykulcsos, 16 százalékos adórendszer és a családi adókedvezmény bevezetésére – és ezzel évi ötszázmilliárd forintos személyijövedelemadó-csökkentésre –, akkor a következő, a várakozások szerint fellendülést hozó esztendőkben is megvalósítható hasonló irányú lépés.
Csath Magdolna szerint a munkát terhelő adók csökkentésével nem kellene megvárni, míg a gazdasági növekedés üteme eléri a három vagy a négy százalékot, sokkal inkább a jól irányzott intézkedésekkel kellene dinamizálni a gazdaságot. A lapunknak nyilatkozó közgazdász szerint ugyanakkor a legkedvezőbb hatást nem a 16 százalékos személyi jövedelemadó mértékének csökkentésével lehet elérni. – Egy főállású dolgozó béréből összesen 34,5 százalék kerül az államhoz, ebből a személyi jövedelemadó csak 16 százalékot tesz ki, ami nem számít kirívóan magas tehernek az Európai Unióban. A tízszázalékos nyugdíjjárulék, a hétszázalékos egészségügyi hozzájárulás és a többi járulék viszont jelentős terhet jelent – fogalmazott. A járulékcsökkentés mellett Csath Magdolna szerint a legkedvezőbb gazdaságélénkítő hatást a munkaadók terheinek csökkentésével lehet elérni. – A 27 százalékos munkaadói hozzájárulás több ponton is gátolja a növekedést. Ha a felére tudnánk csökkenteni, azzal arra ösztönözhetnék a hazai kis- és közepes vállalkozókat, hogy újabb embereket vegyenek fel – jelezte. Hozzátette: ezzel a lépéssel nem keletkezne nagy lyuk a költségvetésen sem, hiszen ami az egyik oldalon kiesik, azt a foglalkoztatottság bővülése pótolja.
