Egyre nagyobb pénztömegek mozognak a hitelezők és a hitelfelvevők között anélkül, hogy a bankrendszernek bármi köze lenne hozzájuk. A pénzügyi szabályozók szerint a bankszektoron kívüli pénzügyi szolgáltatások rendszere, más néven árnyékbankrendszer a válság 2008-as kitörését követően erősödött meg, mára pedig akkora méreteket öltött, hogy az már a rendszer stabilitását veszélyezteti.
A folyamat elszabadulása Kínában érezhető leginkább, ott egyes becslések szerint az éves bruttó hazai termék (GDP) csaknem 40 százalékának megfelelő összeg mozog a bankszektoron kívüli hitelekben és befektetési termékekben. A világ más részein is nőtt az árnyékbankok szerepe: Európában a bankok által folyósított összes hitel összegének akár a felét is elérhetik az árnyékbankrendszeren keresztül folyó kölcsönök.
A szabályozáson kívül eső forrásszerzés nem véletlenül a válság után kezdett virágozni. Ekkor szigorúbbak lettek a hitelezésre vonatkozó megkötések, a bankok magasabb tőkét, jobb átláthatóságot és mérleget vártak el a hozzájuk forduló vállalatoktól. A romló gazdasági viszonyok közepette azonban egyre több olyan cég volt, amelyik nem tudta átvinni a bankok által magasabbra emelt lécet. Ők végül különböző közvetítőkön keresztül, drágán, de mégis csak szereztek pénzt. A közvetítők pedig a kockázatos vállalatok a hitelezéséhez szükséges összeget direkt erre a célra létrehozott befektetési termékeikből fedezték. Az így kínált alapok viszonylag magas hozamot ígérnek, ám a befektetők ritkán láthatnak be a kockázatok mögé. Mivel a banki termékek hozamai esni kezdtek a világban, sok befektető mégis úgy gondolta, és gondolja még most is, hogy érdemes ezekbe a termékekbe fektetni.
A befektetések azt eredményezték, hogy az átlagosnál könnyebben fizetésképtelenné váló cégek által okozott kockázat továbbterjedhetett a közvetítőkön keresztül a befektetők felé. Ez a folyamat önmagában hasznos, ezért az árnyékbankrendszert nem is tekintik eredendően bűnös intézménynek a szakemberek. Abban az esetben azonban, ha túlságosan nagyra növekszik, a kockázatok tovagyűrűzése miatt az egész rendszerre veszélyes lehet.
A hitelezés e formájával a másik probléma az, hogy miközben a bankoknak egyre szigorúbb szabályoknak kell megfelelniük, ezek a folyamatok kibújnak a szabályozó hatóságok látóköréből. A válság előtt is előfordult, hogy azok a cégek, amelyeket a hagyományos bankrendszer túlságosan kockázatosnak ítélt, ezért nem finanszírozott, más úton jutottak forráshoz. Az így folyósított hitelek viszont jóval kockázatosabbak az átlagosnál, és bedőlés esetén más társaságokat is magukkal ránthatnak. A legnagyobb árnyékbankrendszerrel bíró Kínában például rendszeresen előfordul, hogy egy-egy fizetésképtelen nagyvállalat több hitelezőjét is nehéz helyzetbe hozza. A veszélyeket fokozza, hogy az árnyékbankrendszer résztvevői nemegyszer szoros szálakkal kapcsolódnak a hagyományos bankokhoz, így a nagy kockázatot vállaló társaságok bedőlésével más pénzintézetek is nehéz helyzetbe kerülhetnek.
A veszélyekre a világ pénzügyi szakemberei már évekkel ezelőtt figyelmeztettek, de tényleges lépéseket csak nemrégiben tettek a folyamat megállítására. Az Európai Bizottság már elfogadott egy határozatot az árnyékbankrendszer visszaszorítására. A szabályok többek között arra kötelezik hitelek hátterét nyújtó alapokat, hogy a vagyonuknak legalább tíz százalékát egy napon belül lejáró, további húz százalékát pedig egy héten belül esedékes eszközökben tartsák. Ezáltal ugyanis könnyebben hozzáférhetnek a befektetők a pénzeikhez.
