Matolcsy György még nemzetgazdaságiminiszter-jelöltként 2010 májusában pendítette meg, hogy a devizahiteleseknek felkínálják a jelzáloghitelek forintosításának lehetőségét. Orbán Viktor pedig arról beszélt, nem szabad megengedni, hogy Magyarországon kettős pénzrendszer működjön. Mindebből azt a következtetést vonhatták le a választók, hogy a kormányzásra készülő jobboldal megoldást keres az elszaladt törlesztőrészletek miatt bajba került adósok helyzetére. A Fidesz–KDNP igyekezett tartani az ígéretét. Első körben korlátozta a devizakölcsönöknél a jelzálogjog bejegyzését, többször meghosszabbította a kilakoltatási moratórium határidejét, majd bevezette a kilakoltatási kvótát. Az Országvédelmi terv keretében 2011 szeptemberében a miniszterelnök bejelentette, hogy a devizahitelesek rögzített, kedvezményes árfolyamon, egy összegben végtörleszthetik adósságukat. A megadott határidőn belül csaknem 170 ezren éltek a lehetőséggel. Öt hónap alatt több mint 1300 milliárd forint értékű kölcsönt fizettek vissza, ami elérte a devizahitel állomány 24 százalékát. A tehetősek könnyebben szabadultak meg tartozásuktól, míg többen a lakásukat adták el, úgy fizettek. Kevésbé voltak szerencsésen, akik forinthitel felvételével próbálkoztak, a bankok ugyanis igyekeztek keresztbe tenni a végtörlesztésnek. Ebből szökkent szárba a kartellügy, a Gazdasági Versenyhivatal összesen 9,5 milliárd forintra bírságolta meg a tizenegy összejátszó pénzintézetet. A sort lehet folytatni az árfolyamgáttal, a Nemzeti Eszközkezelő felállításával és az ócsai lakópark felépítésével.
Más-más formában, de sokan kaptak segítséget, ám a probléma súlyát jól érzékelteti, hogy egy kormányzati ciklus nem volt elegendő a helyzet végleges rendezésére. A Fidesz egyebek mellett ismét a devizahiteleseknek ígért segítséggel futhatott neki a 2014-es választásnak. Így érkeztünk el a forintosításhoz, amelynek során mintegy 400 ezer adós hitelét válthatják át. Feltehető a kérdés, miért nem tette meg ezt a kormány az előző ciklusban, így sem végtörlesztésre, sem árfolyamgátra nem lett volna szükség. Magyarázatként szolgálhat, hogy most sikerült tisztázni a jogi körülményeket. A különböző ügyek megjárták a bíróságokat, a Kúriát, az Alkotmánybíróságot, valamint az Európai Bíróságot. A döntések alapján derült ki, hogyan számoltathatók el a bankok, és milyen árfolyamon válthatók át a hitelek. Talán több kormánypárti politikusnak is érdemes lett volna várnia, kár volt azzal kecsegtetni az embereket, hogy a piacinál kedvezőbb áron forintosíthatnak. Igaz, a fair bank rendszer létrehozásával és az elszámoltatással esély nyílik arra, hogy ne legyen fájó az átváltás. Az adósok azonban majd akkor látnak tisztán, ha jövőre fehéren-feketén kiderül, mennyi pénzt kapnak vissza, mennyivel csökken a tőketartozásuk, és mennyit kell fizetniük havonta. Az árfolyamváltozásoktól azonban biztosan nem kell többet tartaniuk.
Az Orbán-kormány számos konfliktust vállalt azért, hogy az adósokon segítsen, és csökkentse a devizakitettségből adódó kockázatokat, amelyek a gazdaságot is gúzsba kötik. A felelőtlen hitelezés kedvezőtlen hatása így is sokáig megmarad. Akárcsak a tanulságai.
