Selyemutak közé szorult oroszok

A vártnál sokkal tovább tarthat az orosz gazdasági visszaesés, Moszkva gyengélkedését pedig Kína azonnal kihasználja.

A vártnál sokkal mélyebb lehet az orosz válság. Peking ezért – kihasználva az alkalmat – felgyorsította a nyugathoz vezető tengeri és szárazföldi új selyemutak kiépítését. Az úgynevezett tengeri selyemút Sanghajtól Velencéig tart, és a dél-ázsiai kikötőket érintve tengeri összeköttetést biztosít Kína és az Európai Unió között. Megépítését már 2013 szeptemberében bejelentette a kínai kormány, és a hatalmas beruházás finanszírozására tavaly októberben létre is hozták az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bankot (AIIB). Az infrastrukturális, közlekedési és energiaszállítással kapcsolatos fejlesztési feladatokkal létrehozott pénzintézethez már csatlakozott Nagy-Britannia, Németország, Olaszország és Franciaország is. A 40 milliárd dolláros kínai Selyemút Befektetési Alappal elindított fejlesztés időzítése egybeesik az orosz válsággal, jelezve, hogy Peking az oroszokat megkerülve építi nyugati kapcsolatait. Bár Kína szóban kiállt Moszkva mellett, nyíltan kritizálta a szankciókat, az unió és Oroszország kereskedelmi kapcsolatainak visszaeséséből profitálni szeretne, és erre most jó esélye is kínálkozik.

Az IMF együttműködik

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója, Christine Lagarde szerint hatalmas lehetőség rejlik az IMF és az Ázsiai Infrastruktúra-befektetési Bank közti együttműködésben infrastrukturális fejlesztések terén. Az IMF vezetője tegnap szólalt fel egy pekingi konferencián. Lagarde megerősítette, hogy a Világbank szintén együttműködik majd a kínai kezdeményezésű AIIB-vel. A tervek szerint 50 milliárd dollár alaptőkével induló pénzintézet létrehozásáról tavaly októberben írt alá szándéknyilatkozatot többek között Kína, India és Szingapúr.

A Világbank legfrissebb előrejelzése szerint az orosz válság tovább tart, mint azt három hónappal ezelőtt vélték. Idén közel négy százalékkal esik vissza a teljesítmény, elsősorban azért, mert az olaj ára még sokáig 53–57 dollár körüli szinten állhat. Az intézet szerint a recesszió jövőre is folytatódik, igaz, már sokkal kisebb mértékben. A Világbank vezető térségi szakértői sötétebb képet festenek az orosz gazdasági kilátásokról, és arra figyelmeztetnek, hogy a tartósan alacsony olajárak és a nyugati szankciók következtében drasztikusan visszaeső tőkebefektetések, valamint a jelentős tőkekivonás miatt a negatív trend folytatódik. A Világbank előrejelzése szerint idén húszszázalékos inflációval lehet számolni, mert a rubel tavalyi összeomlása – a dollárhoz viszonyított 50 százalékos zuhanása – után sem lehet érdemi erősödésre számítani. Az orosz fizetőeszköz gyengülése visszaveti a lakossági keresletet: idén közel hatszázalékos visszaesés várható a fogyasztás területén, jövőre pedig további kétszázalékos romlásra lehet számítani. A lakosság elszegényedése még a 2008-as válság utáni helyzetnél is rosszabb, a szegénységi küszöb alatt élők aránya pedig drámaian emelkedik.

A gyenge rubelen elvileg az orosz exportőrök nyerhetnek, ám a Világbank szakértői szerint az orosz kormány importkiváltó tervei alapvetően hibásak, megvalósulásukra egyelőre semmi esély nem mutatkozik. Egyrészt a kormány nem rendelkezik az ehhez szükséges anyagi forrásokkal, másrészt a tervek megvalósítása túl időigényes. A szervezet ugyanakkor úgy látja, hogy a kedvezőtlen gazdasági kilátások ellenére mégsem fenyeget összeomlás, mert nyersanyagexportja biztosítja az állam és a gazdaság működését, igaz, alacsonyabb színvonalon. A politikai és gazdasági helyzet romlását mutatja, hogy a Világbank tavaly decemberben még csak 0,7 százalékos GDP-visszaesést jósolt az idei évre, jövőre pedig már emelkedéssel kalkulált, és 78 dolláros hordónkénti olajárat valószínűsített.

Moszkva gyengülését kihasználva Peking látványosan erősíti az Európához és az Egyesült Államokhoz fűződő gazdasági kapcsolatait. A hét végén Pekingben megrendezett kínai fejlesztési fórumon a tengeri selyemút építése és az amerikai–kínai kapcsolatok szerepeltek a napirenden, nem is titkoltan az orosz válsággal összefüggve. A Moszkva vezette Eurázsiai Gazdasági Térség közép-ázsiai országai felé is nyit Kína egy szárazföldi új selyemút létrehozását szorgalmazva, amely dél felől kerüli el Oroszországot. Erre az infrastrukturális fejlesztésre közel 80 milliárd dollárt szán a pekingi vezetés, amely egyúttal szeretné elérni a szegényebb belső-kínai régiók felzárkózását is. Elemzők szerint az ázsiai nagyhatalom az új selyemutak kiépítésével történelmi alkalmat próbál kihasználni. Európa az orosz szankciók ügyében megosztott, az orosz–EU kereskedelmi kapcsolatok meglazultak, és a végéhez közelednek a transzatlanti szabad kereskedelmi övezetről folytatott tárgyalások.

A Financial Timesban Fjodor Lukjanov Oroszország-szakértő elemzésében rámutat, hogy az ukrán válsággal lezárult az út az úgynevezett „Nagy Európa-koncepció” előtt, és az EU kelet felé terjeszkedése megállt. Ehelyett az európai export az Egyesült Államok irányába tolódik, a kínai–amerikai kapcsolatok pedig erősödnek. Ebben az új helyzetben Oroszországnak olyan stratégiát kell kitalálnia, amely képes ellensúlyozni az elszigetelődést, véli a szerző, aki szerint egyértelműen Kína húzza a legtöbb hasznot az orosz–ukrán válságból.

Svájc többé nem adóparadicsom?

Többé nem tekinthető Svájc annak az adóparadicsomnak, aminek korábban számított. Ezt jelzi az a megállapodás, amit a múlt héten írt alá Jacques de Watteville, a svájci kormány részéről a nemzetközi pénzügyi kérdések államtitkára, valamint Heinz Zourek, az Európai Bizottság vámuniós és adóügyi részlegének igazgatója. Bár a svájci pénzintézetek hivatalosan csak 2018. január elsejétől szolgáltatják ki az ügyfelek adatait az érdeklődő országok adóhatóságainak, ha minden a megfelelő kerékvágásban halad, a helyi hatóságok már 2017-ben kikérhetik a külföldi ügyfelek adatait. Ugyanakkor Ausztria, illetve Luxemburg mentességet kap az előírások alól még 2017 után is. A svájci újságíró, Yves Genier A banktitok vége című, a múlt év végén megjelent könyvében azt írja, hogy egy brit pénzügyi elemző 2009-ben úgy becsülte, az európai ügyfelek 80 százaléka nem vallotta be a Svájcban vezetett számlákat. Pascal Saint-Amans, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adóigazgatási és politikai központjának igazgatója ezért tartja fontosnak az eddig elért eredményeket. Az OECD is léptetett életbe megállapodásokat az egyéni adatszolgáltatásról, amelyeket most Svájc is aláírt, és 2017–2018-ban már több mint 50 országra lesznek érvényesek. A francia Gabriel Zucman, a London School of Economics közgazdásztanára összehasonlította az offshore-területek és a Svájci Nemzeti Bank adatait, és szerinte csak 2013-ban 5,8 ezer milliárd euróra tehető az az összeg, amit adóparadicsomokba vittek ki a befektetők.