Selyemutak közé szorult oroszok

A vártnál sokkal tovább tarthat az orosz gazdasági visszaesés, Moszkva gyengélkedését pedig Kína azonnal kihasználja.

A gyenge rubelen elvileg az orosz exportőrök nyerhetnek, ám a Világbank szakértői szerint az orosz kormány importkiváltó tervei alapvetően hibásak, megvalósulásukra egyelőre semmi esély nem mutatkozik. Egyrészt a kormány nem rendelkezik az ehhez szükséges anyagi forrásokkal, másrészt a tervek megvalósítása túl időigényes. A szervezet ugyanakkor úgy látja, hogy a kedvezőtlen gazdasági kilátások ellenére mégsem fenyeget összeomlás, mert nyersanyagexportja biztosítja az állam és a gazdaság működését, igaz, alacsonyabb színvonalon. A politikai és gazdasági helyzet romlását mutatja, hogy a Világbank tavaly decemberben még csak 0,7 százalékos GDP-visszaesést jósolt az idei évre, jövőre pedig már emelkedéssel kalkulált, és 78 dolláros hordónkénti olajárat valószínűsített.

Moszkva gyengülését kihasználva Peking látványosan erősíti az Európához és az Egyesült Államokhoz fűződő gazdasági kapcsolatait. A hét végén Pekingben megrendezett kínai fejlesztési fórumon a tengeri selyemút építése és az amerikai–kínai kapcsolatok szerepeltek a napirenden, nem is titkoltan az orosz válsággal összefüggve. A Moszkva vezette Eurázsiai Gazdasági Térség közép-ázsiai országai felé is nyit Kína egy szárazföldi új selyemút létrehozását szorgalmazva, amely dél felől kerüli el Oroszországot. Erre az infrastrukturális fejlesztésre közel 80 milliárd dollárt szán a pekingi vezetés, amely egyúttal szeretné elérni a szegényebb belső-kínai régiók felzárkózását is. Elemzők szerint az ázsiai nagyhatalom az új selyemutak kiépítésével történelmi alkalmat próbál kihasználni. Európa az orosz szankciók ügyében megosztott, az orosz–EU kereskedelmi kapcsolatok meglazultak, és a végéhez közelednek a transzatlanti szabad kereskedelmi övezetről folytatott tárgyalások.

A Financial Timesban Fjodor Lukjanov Oroszország-szakértő elemzésében rámutat, hogy az ukrán válsággal lezárult az út az úgynevezett „Nagy Európa-koncepció” előtt, és az EU kelet felé terjeszkedése megállt. Ehelyett az európai export az Egyesült Államok irányába tolódik, a kínai–amerikai kapcsolatok pedig erősödnek. Ebben az új helyzetben Oroszországnak olyan stratégiát kell kitalálnia, amely képes ellensúlyozni az elszigetelődést, véli a szerző, aki szerint egyértelműen Kína húzza a legtöbb hasznot az orosz–ukrán válságból.

Svájc többé nem adóparadicsom?

Többé nem tekinthető Svájc annak az adóparadicsomnak, aminek korábban számított. Ezt jelzi az a megállapodás, amit a múlt héten írt alá Jacques de Watteville, a svájci kormány részéről a nemzetközi pénzügyi kérdések államtitkára, valamint Heinz Zourek, az Európai Bizottság vámuniós és adóügyi részlegének igazgatója. Bár a svájci pénzintézetek hivatalosan csak 2018. január elsejétől szolgáltatják ki az ügyfelek adatait az érdeklődő országok adóhatóságainak, ha minden a megfelelő kerékvágásban halad, a helyi hatóságok már 2017-ben kikérhetik a külföldi ügyfelek adatait. Ugyanakkor Ausztria, illetve Luxemburg mentességet kap az előírások alól még 2017 után is. A svájci újságíró, Yves Genier A banktitok vége című, a múlt év végén megjelent könyvében azt írja, hogy egy brit pénzügyi elemző 2009-ben úgy becsülte, az európai ügyfelek 80 százaléka nem vallotta be a Svájcban vezetett számlákat. Pascal Saint-Amans, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adóigazgatási és politikai központjának igazgatója ezért tartja fontosnak az eddig elért eredményeket. Az OECD is léptetett életbe megállapodásokat az egyéni adatszolgáltatásról, amelyeket most Svájc is aláírt, és 2017–2018-ban már több mint 50 országra lesznek érvényesek. A francia Gabriel Zucman, a London School of Economics közgazdásztanára összehasonlította az offshore-területek és a Svájci Nemzeti Bank adatait, és szerinte csak 2013-ban 5,8 ezer milliárd euróra tehető az az összeg, amit adóparadicsomokba vittek ki a befektetők.