Nem lesz jelentős hatása a lakáshitelek állományára, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a jelek szerint folytatja az alapkamat csökkentését – nyilatkozta lapunknak a BankRáció.hu vezető elemzője. Gergely Péter szerint ugyanis aki lakást akar venni, az esetek döntő többségében már eldöntötte a vásárlást, így az éppen elérhető kínálatból választ az igényének megfelelő kölcsönt. Miután a bankok általában a hónap elején árazzák át az újonnan nyújtott hiteleket, annak, akinek nem feltétlenül szükséges hó végéig szerződni, érdemes még másfél-két hetet várnia, amíg a mostani alapráta-csökkentésnek megfelelően átárazzák hiteleiket a pénzintézetek. Azok, akiknek már futó lakáshitelük van, a kamatperiódus végén érzékelhetik az alapkamat csökkentő hatását.
S bár csábító lehet, hogy az eddigi várakozásokkal szemben – amelyek szerint a jegybank 1,5 százaléknál abbahagyja a kamatvágást – ma már 1,2–1,3 százaléknál látja a legtöbb elemző a csökkentési ciklus végét, mégsem biztos, hogy érdemes rövid kamatperiódusra felvett hitellel eladósodni. Az MNB és a legtöbb piaci elemző véleménye szerint a mostani csökkentési ciklusnak még az idén vége lesz, s várhatóan 2016 második feléig változatlan marad az alapráta nagysága, de számos bizonytalansági tényező ezt a várakozást felülírhatja. Görögország pénzügyi helyzetének további romlása, esetleges távozása az eurózónából, vagy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed kamatpolitikájának változása akár korábban is az alapkamat emelésére kényszerítheti a jegybankot, ami a referenciaalapú hitelek kamatainak gyors emelkedését eredményezheti.
Az évekre fixált kamattal kínált hitelek esetében az alapráta változásának kamatcsökkentő hatása lassabban, két-három hónap után érvényesül. S bár kétségtelen tény, hogy a hosszabb időre változatlan kamattal kínált hitelek törlesztőrészlete magasabb, mint a referenciakamattal kínáltaké, a szakértő mégis az előbbi felvételét javasolja, hiszen akár jelentősen is emelkedhet a havi fizetési kötelezettség az alapráta emelése után, a rövid kamatperiódussal felvett kölcsönök esetén. Ez azok számára jelenthet kifizethetetlen terhet, akik éppen csak eleget tudnak tenni jelenlegi fizetési kötelezettségüknek. Hogy milyen időtávra érdemes fixálni a hitelkamatot, arról eltérők a vélemények. Gergely Péter szerint a tízéves elkötelezettség az ideális, a tapasztalatok szerint egy-egy lakáshitel ennyit él meg. Egy évtized alatt nőhet vagy csökkenhet a család létszáma, esetleg más városban kap jó állást az ember, s ezért új lakásba költözik, s új hitelt vesz fel, miután a régit felmondta.
Egyetlen esetben érdemes rövid futamidejű hitelt felvenni: ha biztos benne az adós, hogy egy-két éven belül nagyobb összeghez jut, s abból képes végtörleszteni a kölcsönt – de ez esetben is számolni kell a végtörlesztés költségével. Ugyan a nem lakáscélú hitelek esetében érezhető az alapráta változásának hatása, de ez kevésbé befolyásolja a kölcsönt igénylők magatartását. Egyrészt mert a fogyasztási, áru- és egyéb hitelek kamatai jóval magasabbak a jelzálogalapú kölcsönökénél, s így csak kisebb mértékben változhat a havi törlesztőrészlet nagysága.
Másrészt e hitelek jó része alig néhány évre szól, s így az esetek nagy részében végig fix kamatozásúak. Azaz a már futó hiteleknél nem eredményez törlesztőrészlet-változást az alapkamat módosulása, legfeljebb az újonnan igényelt kölcsönök esetében jelent minimális módosulást. Az áruhitelek esetében az összeg is legfeljebb néhány százezer forint, a futamidő is rövid, így e hitelek felvételére nem hat a néhány száz forintos törlesztőmódosulás.
