Lassan kormányzati körökben is kezdenek rájönni, hogy egyelőre nem aktuális a nullaszázalékos hiánnyal tervezett állami költségvetés, amelyre Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter célzott a napokban. Szakértők szerint jelenleg sokkal fontosabb dolga is van a magyar gazdaságpolitikának, mint néhány külföldi elemző és hitelminősítő kedvében járni a hiánymentes költségvetéssel.
Mellár Tamás közgazdász, egyetemi tanár, a KSH korábbi vezetője lapunk kérdésére elmondta, nem tartja szerencsésnek az emlegetett célt. A magyar költségvetésben jelenleg nagyok a feszültségek, mostohán bánnak például az egészségüggyel, az oktatással vagy éppen a kutatás-fejlesztéssel. Először ezeket a területeket kellene tisztességesen finanszírozni, s egyébként sem lenne semmi előnye a nullás költségvetésnek, legfeljebb egy-két külföldi elemzőnek tetszhet. A közgazdász komoly gondnak tartja, hogy kiszámíthatatlan a gazdaságpolitika, alacsony a termelékenység, rosszul hasznosulnak az uniós támogatások. Ezen problémák megoldása előbbre való a nullás költségvetésnél.
Chikán Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem Versenyképesség-kutató Központjának igazgatója korábban szintén arról nyilatkozott lapunknak, hogy bőven van hova költeni a milliárdokat, hiszen alacsony és nem emelkedik a magyar termelékenység, a folyamatosan érkező uniós pénzeket pedig nem tudjuk hatékonyan, a gazdaság növekedése érdekében befektetni.
Hasonlóképpen látja helyzetet az ATV-nek nyilatkozó Pogátsa Zoltán közgazdász is. Szerinte a rövid távon jónak mondható magyar makrogazdasági mutatók hosszú távú fenntarthatóságával gondok vannak. A növekedés motorját ugyanis a GDP 5-7 százalékát kitevő uniós pénzek adják, de ebből alig 3-3,5 százalékos GDP-növekedést tudunk elérni. Ráadásul az Eurostat adatai szerint a magyar termelékenység tavaly is alig érte el a 2008-as szintet. Így az uniós pénzek szétosztása, azaz 2018 után nem lesz fejlesztési forrás.
Komoly feszültséget jelent a költségvetésben, hogy keveset, a GDP alig 4 százalékát költjük oktatásra, míg az uniós átlag 6,5 százalék, nem is beszélve Dánia 9 százalékáról. Nem véletlen tehát, hogy az egyetemek jó része adósságot cipel magával. Az egészségügy szintén alulfinanszírozott, a kórházak jó része ezért adósodott el. De pénzhiánnyal küszködik a közlekedés is: a megyei volánok jó része eladósodott, a MÁV mintegy háromezermilliárd forintos fejlesztéssel van elmaradva. Pogátsa szerint a legnagyobb hiány a szociális ellátási rendszerben mutatkozik: nagyjából 7-8 százalékponttal vagyunk lemaradva az uniós átlagtól. Ha mindezt összerakjuk, és hozzávesszük, hogy a bevételi oldalon az egykulcsos személyi jövedelemadó miatt lemondunk 550 milliárd forint bevételről, az áfacsalások miatt pedig 350 milliárd bevétel tűnik el, könnyen belátható, hogy nem a nullás költségvetés elérése a legfontosabb teendő.
– Létezhet persze olyan gazdaságfilozófia, hogy az oktatást és az egészségügyet alulfinanszírozom, hogy majd a magánszektor átveszi ezeket a feladatokat – teszi hozzá. – A gond az, hogy ma Magyarországon mintegy négymillió ember él kevesebből, mint a létminimum, s még pár millió, aki ennél alig valamivel többől. Hogyan lehetne elvárni azt, hogy azok a rétegek, akik ilyen körülmények között élnek, saját maguk finanszírozzák oktatásukat, ellátásukat?
Banai Péter Benő, az Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára a fentiek ellenére tegnap arról beszélt, hogy a nullás költségvetéshez mintegy 700 milliárd forintos hiányt „kell eltüntetni”, ami a GDP 2 százaléka. – A nullás költségvetéshez erőteljes gazdasági növekedés és a gazdaságot fehérítő intézkedések kellenek – tette hozzá.
