Parázs vita alakult ki a résztvevők közt kedd délután a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség (TTIP) buktatóiról, jelenéről és jövőjéről szóló kerekasztal-beszélgetésen. A Political Capital által szervezett esemény előadói abban mind egyetértettek, hogy a megállapodás létrejön, ha a jövő hónapban esedékes amerikai választáson Hillary Clinton demokrata jelölt győz. Ezen kívül azonban nem sokban.
Fodor Gábor, a Magyar Liberális Párt képviselője, Csehi Róbert közgazdász, politológus, valamint Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus egyebek közt arról vitázott, hogy mekkora lehet az egyezmény valódi hatása, baj-e, hogy zárt ajtók mögött formálódik a megállapodás szövege, kell-e tartani a nagy nemzetközi vállalatok lobbierejétől, illetve hogy korunkban mi jelenti a legnagyobb veszélyt az állampolgárok szabadságára: az állam, vagy a nagyipar.
A Liberálisok elnöke a TTIP mellett a végletekig elkötelezett állásponton volt. A politikus szerint az egyezmény létrejötte Európa és Magyarország érdekében áll, sőt – bár mind az EU, mind az Egyesült Államok jól jár majd vele – a nagyobb nyertes hosszú távon csak az általunk benépesített kontinens lesz. Többször is nyomatékosította, hogy a szabadság híve. Különös módon ugyanakkor nem tartotta megalapozottnak azokat a kritikákat, hogy a TTIP-tárgyalásoknak jóval nyitottabban kellene zajlaniuk. A saját tapasztalataira hivatkozva arról beszélt, hogy komoly ügyekben mindig zárt ajtók mögött folynak az egyeztetések, és teljesen elfogadható, helyes tárgyalási stratégia, ha a felek nem fedik fel a kártyáikat minden fordulóban. Feltéve, hogy a kész szöveget nyilvánosságra hozzák.
Pogátsa Zoltán közgazdász azonban azt kérdezte, hogy „mégis milyen” stratégiai titkaik lehetnek egyáltalán a kormányoknak és Brüsszelnek. S ha létezik ilyen, kitől kapták, hiszen az álláspontjukat elvileg az érintett szektorokkal, civil szervezetekkel, állampolgárokkal való konzultáció révén kellett volna hogy kialakítsák. Ehelyett úgy tűnik, csak a nagyvállalati szektorral egyeztettek – jelentette ki. A közgazdász nem titkolta, hogy azokkal a kollégáival ért egyet, akik a TTIP-t egy szabadkereskedelmi egyezménynek látszó megállapodásnak tartják. Olyannak, melynek valódi célja, hogy a nagyvállalati lobbi könnyebben el tudja érni a kormányokat és az Európai Bizottságot. Szerinte a TTIP már így is sokat ártott az európai integrációnak, és nem várható tőle jelentős gazdasági hatás.
A nyolcvanas években az állami hatalom túlzott mértéke jelentette a legnagyobb veszélyt az állampolgárok szabadságára, a közgazdász szerint ma a legnagyobb fenyegetést a demokrácia szempontjából a nagyvállalatok jelentik. A liberális politikus erre azzal vágott vissza, hogy ez bizony lehet Pogátsa Zoltán álláspontja, a maga részéről azonban a magyar kormánytól, és nem a nagyvállalatoktól félti a magyar emberek szabadságát.
Az est során a legkevésbé vehemens Csehi Róbert volt, aki helyenként Fodorral, másutt Pogátsával értett egyet. Fodor Gábor álláspontját osztotta abban, hogy az egyezményre igenis szükség van. A TTIP azonban szerinte jócskán túlmutat a hagyományos szabadkereskedelmi megállapodásokon, s a háttérben a politikai megfontolásoknak nagyobb a szerepük, mint a gazdaságiaknak. Kijelentette, hogy a TTIP, ha egyszer megszületik – bár ez biztosan csak hosszú idő múlva történik majd meg – precedenst teremt.
A közönség soraiból egy egyetemista azt kérdezte Pogátsa Zoltántól, nem tartja-e túlzottnak azt a retorikát és eszköztárat, amellyel a Greenpeace a TTIP ellen tüntet. A közgazdász azt válaszolta: annál túlzóbb üzenetet biztosan nem fogalmaztak meg a környezetvédők, mint amikor az Európai Bizottság arról beszél, hogy a TTIP jelent majd megoldást az EU gazdasági problémáira.
