Letűnni látszik a nokiás dobozok korszaka

A korrupciónak egészen új, a korábbinál kifinomultabb gyakorlata alakult ki az elmúlt években Magyarországon.

A 2010-es kormányváltásnak, úgy tűnik, pozitív hozadéka volt a hazai vagyon­transzferek tekintetében – legalábbis első pillantásra úgy tűnhet, hogy jelentős tisztuláson ment át hazánk, miután egyre kevesebb „piszkos” pénz hagyja el az országot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne áramlana ki továbbra is jelentős összeg a magyar gazdaságból, a különbség annyi, hogy az országhatárt átlépő összegek esetében nőtt a „legális pénzek” aránya. Ez a becslések szerint korábban a csúcsidőszakban 200–300 milliárdos éves szintet tartalmazhatott, míg manapság 100–200 milliárdos nagyságrendet jelent.

Karagich István, a Blochamps Capital ügyvezetője, a magyar privát banki piac szakértője fenti megfigyelése mellett már évekkel ezelőtt azt jósolta, hogy az állami megrendelésekhez, az állami döntéshozatalhoz érezhetően közeli vállalkozók néhány száz fős körének jelentős vagyongyarapodása lesz megfigyelhető, ami alaposan átalakítja majd a hazai vagyonos elitet, és érdemes rájuk a privát banki szolgáltatóknak odafigyelni, s igaza lett. – Bár az uniós források vagy éppen a jegybank növekedési hitelprogramja nem közvetlenül célozzák a felső és felső középosztály egyéni megtakarításainak gyarapítását, mégis jól azonosíthatóak azok a csatornák, amelyek miatt ezeknek a forrásoknak egy része végül nem beruházásra fordítódik, hanem végül a vagyonos réteg személyes likviditását bővíti. – Az elérhető olcsó hitel és a támogatások szélesen elérhető spektruma mérsékli a vállalkozókra nehezedő önerő-biztosítási kötelezettséget, és előtérbe helyezi a személyes megtakarításaik diverzifikálását a bankok hazai vagy külföldi pri­vate banking számláin. A gond az, hogy az ilyen módon szétterülő pénz nagy része nemcsak a gazdaság növekedését nem segíti, hiszen csak korlátosan kerül újra vállalkozásfejlesztésbe, de jó része még befektetésként sem biztos, hogy itthon marad – mondta lapunknak az ügyvezető.

A szakértő úgy véli, ha sematikusan négytípusú részre osztjuk a hazai vagyontranszfert, vagyis a gazdag magyarok pénzmozgásait, akkor azt lehet látni, hogy az elmúlt években nőtt a fehér-, illetve világosszürke pénzek aránya a fekete- és sötétszürke jövedelmek rovására. Ez lényegében jó hír lenne, hiszen azt jelenti, hogy papíron tisztult a piac, vagyis kevesebb piszkos pénz van a rendszerben. A nokiás dobozok eltűntek, a borítékok elvékonyodtak. A valóság azonban árnyaltabb, hiszen jelentősen nőtt a nem versenypiaci helyzetben megrendelésekkel bővülő cégek osztalékaiból származó vagyonok aránya. – Nemzetközi tanulmányok és hazai kutatások azt támasztják alá, hogy a több ezer milliárd forintos uniós támogatások és állami megrendelések terhére kiírt közbeszerzési pályázatokat korántsem hatékonyan kötik el, a nyertes tenderek pedig gyakran vastagon túlárazottak. Költségvetési és adózási aspektusból viszont jó hír, hogy a szürkegazdaság teret veszít, mivel a projektekből származó extraprofit lényegében adózott jövedelemként és osztalékként jelenik meg, hiszen minden egyes elköltött forint mögött számla van – hangsúlyozta Karagich István.

Vagyontranszfer szempontjából pedig mindez, a nemzetközi adatcsere-egyezményekkel kézen fogva, egy teljesen új helyzetet eredményezett. Évekkel ezelőtt az „adózási szempontból szürkezónában” keletkezett vagyon­elemeket a gazdag elit jellemzően nem befektetésdiverzifikálási szándékkal juttatta külföldre, most viszont a világszerte alacsony hozamkörnyezet és a számlanyitási feltételek szigorodása valóban csak azoknak a vagyonoknak a külföldre mozgatását teszi indokolttá, amelyeknek nem pusztán szürke „menekülési”, hanem valós pénzügyi funkciója van a határon kívül.

A vagyontranszfer szaldójának mérséklődését segítik az olyan jogszabályváltozások, amelyek motiválják az adócsalt forintok (eurók) kifehéredését, illetve hazahozatalát. Karagich István szerint a stabilitás megtakarítási számla (smsz) tipikus példája ennek, amely az utóbbi 15 év eddigi leghatékonyabb adótisztítási konstrukciója, azonban még mindig bőven volna benne tartalék, tekintve a hazai gazdaság „szürke színmélységét”.

A program értelmében az a magánszemély, aki legalább ötmillió forintot helyezett el a 2015 nyarától idén júliusig tartó különlegesen kedvezményes időszakban, egy év után tíz százalék adó megfizetése mellett legalizálhatja korábban be nem vallott jövedelmét. Azóta a jogszabály ismét a régi feltételeivel érvényes, azaz legalább öt évig kell a számlán tartani a pénzt ahhoz, hogy nulla adókulcs mellett lehessen legalizálni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy jóval alacsonyabb adókulccsal veheti ki a pénzét smsz-számláról az az ügyfél, aki a jövedelmét éveken át eltitkolta, vagy frissen kereste, ám nem adózott utána. Ez arra ösztönözheti a csalókat, hogy külföldről hozzák haza a jövedelmüket, és az itthoni vállalkozókat is adóelkerülésre csábíthatja. A 27 százalékos áfa és az élőmunkát terhelő 50 százalékos magyar adóék (a teljes munkaerőköltség ötven százalékát vonja el az állam adók és járulékok formájában) mellett könnyen elképzelhető, hogy sokan inkább zsebbe kérik a munkáért járó összeget, majd a megtakarítási számlán legalizálják. A program indulása óta eltelt két és fél évben több mint 143 milliárd forint landolt a számlákon, és összesen 1962 magyar élt az adóamnesztia lehetőségével.