Csak álom a gyors bérfelzárkózás

Kizárólag a hazai cégek termelékenységének javításával lehetne tartósan növelni a jövedelmeket.

Hibás elképzelés, hogy öt év alatt akár negyven százalékkal emelkedhetnek a hazai bérek – reagált lapunknak Mellár Tamás közgazdász Rogán Antalnak, a miniszterelnök kabinetfőnökének bérnövekedéssel kapcsolatos, a Bloombergnél megjelent nyilatkozatára. (A miniszter felvetését azonnal alátámasztotta a kormányközeli Századvég, s helyesnek tartotta a tegnapi kormányinfón Lázár János kancelláriaminiszter is.) Mellár Tamás szerint az idei, várhatóan hét százalék körüli béremelkedés – erre alapozhatják a becslést – egyszeri lépés, az elmaradt eddigi bérfejlesztés pótlása, ám azzal nem lehet hosszabb távon számolni. Annál is kevésbé, mert a negyvenszázalékos béremeléshez a bruttó hazai termék (GDP) évi ötszázalékos növekedésére lenne szükség, ami a jelenlegi kilátásokat figyelembe véve nem reális. A közgazdász lapunknak elmondta, a megfelelő növekedési ütem hiányában és az alacsony termelékenység mellett pedig az erőltetett béremelés a vállalkozások profitját fogja csökkenteni. Ennek egyenes következménye a vállalkozási, befektetési kedv csökkenése lesz, az pedig visszahat a gazdasági növekedésre is. Egyébként érthető a kormány igyekezete, hogy miután tíz százalékkal esett vissza a beruházás, valamivel lendületben akarják tartani a gazdaságot, s ez csak a fogyasztás lehet. Ennek alapját teremthetné meg a most a közbeszéd középpontjába került béremelés.

A pécsi egyetem professzora szerint csak akkor lehet szó tartós és jelentős béremelésről, ha a termelés hozzáadott­érték-tartalma növekszik, azaz javul a termelékenység. Amennyiben ez utóbbi emelése nélkül erőltetik a béremelést, annak mindenképpen negatív hatásai lesznek a gazdaságra. Többek között az infláció is meglódulhat a háttér nélküli bérkiáramlás eredményeként. Kérdésünkre azt sem tartotta reális elképzelésnek, hogy a járulékok csökkentésével – erről Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter többször is szót ejtett, de a jövő évi adótörvények tervezetében nincs nyoma – 5-6 év alatt sikerülne annyit javítani hazánk versenyképességén, hogy elérjük a visegrádi négyek átlagát, ahhoz ugyanis alapjaiban kellene megváltoztatni a magyar gazdaságpolitikát.

A közgazdász szavait megerősítik az adatok is, hiszen a V4-országok közül csak Lengyelországban alacsonyabbak a bérek után fizetendő járulékok, mint nálunk. Vagyis a döntő különbség nem a bérterhekben van, hanem abban, hogy amíg a magyar gazdaságpolitika negyedszázada folyamatosan az olcsó munkaerő ígéretével csábította az országba a külföldi tőkét, addig a többi V4-országban ennek hibás voltára már sokkal korábban rájöttek, és a termelékenység emelésébe fogtak.

Nálunk is arra lenne szükség, hogy a kormány olyan gazdasági környezetet teremtsen, olyan hosszú távú és összehangolt fejlesztési programot dolgozzon ki, amely megalapozza a termelékenység növelését – tette hozzá Mellár Tamás. Első lépésben sokkal többet kellene költeni oktatásra és egészségügyre, valamint kutatás-fejlesztésre, hiszen mindhárom területen jelentősen le vagyunk maradva az európai átlagtól. Így olyan jól képzett munkaerő jelenne meg, amely képes magasabb hozzáadott értékű munkát végezni. Mindez azonban nem elég, hiszen itthon is kellene tartani a kiművelt emberfőket. Ennek jó eszköze lenne, ha többet költene az állam vállalkozásfejlesztésre. Nagy számban kellene létrehozni kockázatitőke-alapokat, startupprogramokat, amelyek segítenék az életképes hazai vállalkozások fejlődését, piacnyerését. De mindezt nem úgy – emelte ki a professzor –, ahogy jelenleg zajlik, vagyis hogy a gazdaságfejlesztésre fordított uniós pénzek meghatározó hányadát a kormányközeli vállalkozások kapják. Ehelyett sokkal inkább olyan cégeket kellene segíteni Magyarországon, amelyek sikerességét a piac is elismeri, és van rá remény, hogy a nemzetközi piacon is megállják a helyüket. Amennyiben az ilyen vállalkozások kapnák meg a technológiai fejlesztésre szánt pénzeket, akkor erősödne a vállalkozókedv, és a jól képzett munkaerő megtalálná számítását a korszerű technológiával dolgozó cégeknél, amelyek magas hozzáadott értékű termékeket gyártanának, így megteremtenék a béremelés forrását. Az állami szférában pedig csak az alkalmazottak számának csökkentésével lehetne előteremteni a béremelkedés fedezetét.

A téma azért került ismét előtérbe, mert úgy tűnik, miután lassan elfogy a képzett magyar munkaerő, a kormány is belátja, amire közgazdászok sora már többször felhívta a figyelmet, nevezetesen, hogy hibás a gazdaságpolitika. Legalábbis erre utal, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a minap bejelentette, járulékcsökkentéssel szeretnék 5-6 év alatt az ország versenyképességét a visegrádi négyek átlagára emelni. Határidőt nem mondott ugyan a miniszter, de hozzátette, a járulékcsökkentésnek együtt kell járni a bérfelzárkóztatással. A statisztikák is mutatják a lemaradást, hiszen a V4-országok mindegyikében 22–33 százalékkal magasabb a nettó bér, mint hazánkban, holott korábban éppen fordított volt az arány.