Kérdésünkre Kálmán-Pikó István elmondta, az általuk készített beadványok két ponton támadják a törvényt. Az egyik szerint az visszaél a joggal, mert nem úgy szabályoz, ahogy kellene. Egyes esetekben ugyanis korlátozza a tulajdonukhoz, a befektetett összeghez való hozzáférés jogát. Azok ugyanis, akik még nem vettek fel hozamot a befektetésük után, a teljes befektetett összeghez hozzájuthatnak, vannak viszont, akik egyetlen fillért sem kapnak.
Ennek magyarázata, hogy a módosított törvény alapján a 2008 után keletkezett hozamot le kell vonni a kártérítés összegéből. Így akik a bedőlés előtti egy éven belül fektettek be, azok a teljes összeget megkapják. Ezzel szemben a nagyobb összeget befektetőknek akár teljes befektetésük is elúszhat. Példaként Kálmán-Pikó elmondta, volt olyan ügyfél, aki 50 milliót fektetett be, a hozama 30 millió forint volt, és egyetlen fillér kártérítést sem kap. Ez úgy történhetett meg, hogy a jogszabály 30 millió forintban határozza meg a kártérítés felső határát, s ebből kell levonni az éppen 30 millió forintra rúgó hasznot.
Azok is pórul jártak, akik Quaestor Ingatlanalapba fektettek 2001–2002-ben. Ezek az alapok ugyanis a hozamot 2011-ben, egy összegben írták jóvá. A törvény szerint az így keletkezett hasznot le kell vonni a kártérítés összegéből. Kálmán-Pikó érvelése szerint ez hátrányos megkülönböztetést jelent a kötvénytulajdonosok számára, hiszen a 2000-es évek elején keletkezett – a magas infláció miatti – magas hozamot von le a kár összegből, így jelentősen csökkenti a kötvénytulajdonosoknak járó összeget. Ez pedig visszaható szabályozást jelent, ami szintén törvénybe ütköző, és amit szintén támadnak a taláros testületnél. Az Alkotmánybíróság korábbi döntése szerint ugyanis nemcsak az időben visszanyúló hatályú jogszabály minősül visszaható szabályozásnak, hanem az is, amely a múltban kialakult jogviszonyba avatkozik be. Itt pedig tipikusan ez utóbbiról van szó.
