Az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak a hétfőn az Alkotmánybíróság előtt tiltakozó károsultak, ha nem orvosolja a taláros testület panaszaikat – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Kálmán-Pikó István, a károsultak képviselője. Szerinte ugyanis az állam jár a legjobban a módosított törvénnyel. A probléma nagyságát érzékeltetendő az érdekvédő elmondta, a Befektetővédelmi Alap (Beva) által a 6 millió forint alatti kárra kifizetett 88 milliárdon túl eddig 36,1 milliárd forintot juttatott a Kárrendezési Alap a kárt szenvedetteknek.
Akik kaptak már kártérítést, azoknak le kellett mondani az a fölötti veszteségükről. Az érdekvédő felhívta a figyelmet arra, hogy így a zár alá helyezett 44,5 milliárd forintra becsült Quaestor-vagyon a Kárrendezési Alap tulajdonába került, amely még ezt az összeget sem osztotta ki teljes egészében a kárt szenvedettek között. Azt is megemlítette, hogy e vagyon nagyságát ők vitatják, hiszen szerintük a budapesti olimpia helyéül kijelölt Duna City-beruházás egymagában többet ér, mint a teljes, 210 milliárdos Quaestor-kárösszeg. Azaz a dolgok pillanatnyi állása alapján a Kárrendezési Alap még a hivatalos számítás szerinti vagyont figyelembe véve is közel nyolcmilliárd forintnyi pluszban van, ami a költségvetésbe kerülhet.
Nem is beszélve arról, hogy mekkora lehet az államnak jutó összeg, ha valóban megrendezik a budapesti olimpiát. Vagyis Kálmán-Pikó István szerint fölvetődik a gyanú, hogy – miközben a törvény módosításával milliárdokat vesznek ki a károsultak zsebéből – a valódi cél az állam hasznának növelése volt. Hogy valami munkálhat a háttérben, azt jól mutatja, hogy az első, az Alkotmánybíróság által elkaszált Quaestor-törvényt megtámadó magán- és banki indítvány szó szerint megegyezett, aminek a bekövetkezésének a valószínűsége nulla.
Ha hozott az ügyben bármilyen döntést az Alkotmánybíróság, az a legkorábban a mai napon fog kiderülni, így a károsultak ügyvédje csak reményét fejezhette ki azt illetően, hogy a testület elfogadja érveiket, s részben vagy egészben hatályon kívül helyezi a tavaly újjáalkotott kárrendezési törvényt. Az ugyanis a kárt szenvedettek nagyobbik részét, mintegy 22-25 ezer embert sújt azzal, hogy jelentősen csökkenti a nekik járó összeget. Számunkra az is információ, ha a 10-12 témakörbe sorolható alkotmányossági kifogások mindegyikét megalapozatlannak nyilvánítják, hiszen ekkor megnyílik az út az Emberi Jogok Európai Bíróságához – hangsúlyozta az érdekvédő, megjegyezve: fontos lenne, hogy a taláros testület a törvény összes támadott pontjáról nyilatkozzon, nehogy előforduljon még egyszer az, ami a legutóbbi módosításkor is történt. Vagyis hogy az új jogszabályban ismét támadási pontok maradnak.
Kérdésünkre Kálmán-Pikó István elmondta, az általuk készített beadványok két ponton támadják a törvényt. Az egyik szerint az visszaél a joggal, mert nem úgy szabályoz, ahogy kellene. Egyes esetekben ugyanis korlátozza a tulajdonukhoz, a befektetett összeghez való hozzáférés jogát. Azok ugyanis, akik még nem vettek fel hozamot a befektetésük után, a teljes befektetett összeghez hozzájuthatnak, vannak viszont, akik egyetlen fillért sem kapnak.
Ennek magyarázata, hogy a módosított törvény alapján a 2008 után keletkezett hozamot le kell vonni a kártérítés összegéből. Így akik a bedőlés előtti egy éven belül fektettek be, azok a teljes összeget megkapják. Ezzel szemben a nagyobb összeget befektetőknek akár teljes befektetésük is elúszhat. Példaként Kálmán-Pikó elmondta, volt olyan ügyfél, aki 50 milliót fektetett be, a hozama 30 millió forint volt, és egyetlen fillér kártérítést sem kap. Ez úgy történhetett meg, hogy a jogszabály 30 millió forintban határozza meg a kártérítés felső határát, s ebből kell levonni az éppen 30 millió forintra rúgó hasznot.
Azok is pórul jártak, akik Quaestor Ingatlanalapba fektettek 2001–2002-ben. Ezek az alapok ugyanis a hozamot 2011-ben, egy összegben írták jóvá. A törvény szerint az így keletkezett hasznot le kell vonni a kártérítés összegéből. Kálmán-Pikó érvelése szerint ez hátrányos megkülönböztetést jelent a kötvénytulajdonosok számára, hiszen a 2000-es évek elején keletkezett – a magas infláció miatti – magas hozamot von le a kár összegből, így jelentősen csökkenti a kötvénytulajdonosoknak járó összeget. Ez pedig visszaható szabályozást jelent, ami szintén törvénybe ütköző, és amit szintén támadnak a taláros testületnél. Az Alkotmánybíróság korábbi döntése szerint ugyanis nemcsak az időben visszanyúló hatályú jogszabály minősül visszaható szabályozásnak, hanem az is, amely a múltban kialakult jogviszonyba avatkozik be. Itt pedig tipikusan ez utóbbiról van szó.
