Szép számok leplezik a leszakadást

Uniós forrásokból, multik beruházásaiból és hazautalásokból működik a gazdaság. Közgazdászokkal beszélgettünk.

Pogátsa Zoltán szerint is a makrogazdasági stabilitás nagyon jól néz ki, az egyensúllyal ugyanakkor vannak bajok, amelyek a korábbi évek hibás döntéseire világítanak rá: a 2011-ben bevezetett egykulcsos jövedelemadó 450 milliárd forint kiesést jelent éves szinten, a társasági nyereségadó csökkentésével pedig további 150–170 milliárd forint fog hiányozni az államkasszából. – Nem érdemes az unortodox gazdaságpolitika sikerének elkönyvelni az eredményeket, mivel valójában a radikális neokonzervatív, új-jobboldali gazdaságpolitikát láthatunk. Az elmúlt években a szociális, egészségügyi, oktatási rendszerek alulfinanszírozásával sikerült egyensúlyt teremteni, ami óriási társadalmi kockázatokat hordoz. A relatíve magas foglalkoztatáshoz fenntarthatatlan áron jutottunk el, egyre inkább látszik, hogy a képzési rendszer leszerepelt – állítja a közgazdász, miközben kihangsúlyozza:a közfoglalkoztatási program csak konzerválja a problémát, mivel az nem párosul egy hatékony átképzési, szakképzési programmal. Szerinte ezen a téren akkora a baj, hogy ma már ez jelenti a szűk keresztmetszetet a gazdasági növekedést illetően. Pogátsa Zoltán egyedüli pozitívumként említette, hogy a kis- és közepes méretű vállalkozások (kkv) a Magyar Nemzeti Bank Növekedési Hitelprogramjának köszönhetően ma már olcsón tudnak tőkét bevonni, ami előbb-utóbb eredményeket hoz majd.  

A szakértők kitértek a foglalkoztatási helyzet, a jövedelmek és a termelékenység összefüggéseire is. Egyetértettek abban, hogy az ipar már nem tud tovább bővülni, mivel nincs szakember, miközben továbbra sem innovációs központok jönnek hazánkba, hanem még mindig a nagy mennyiségű élőmunkát igénylő feladatokat ellátó cégek. Mint kifejtették, „beragadtunk” egy 15 évvel ezelőtti gondolatvilágba, ami az olcsó munkaerőt tekintette a gazdasági növekedés zálogának. Az idén meginduló és jövőre minden bizonnyal folytatódó béremelés elindíthat egy olyan folyamatot, ami modellváltáshoz vezethet, ám a kétkezi munkánál magasabb értéket képviselő feladatok nélkül nincs esély további bővülésre.

Róna Péter mindezzel kapcsolatban megjegyezte ugyanakkor, a gond inkább az, hogy hazai cégek zöme nem tudja megvalósítani elképzeléseit, a felülről kikényszerített bérfelzárkóztatás helyett tehát inkább a versenyképesség növelését kellene elősegíteni a kkv-k mind széles körében. Virovácz Péter ehhez annyit tett hozzá, hogy a béremelés minden bizonnyal végig fog söpörni az egész gazdaságon, ám ezt a kkv-k zöme nem fogja tudni kigazdálkodni, ezért a nagyvállalatok felé megindulhat a munkaerő áramlása. Pogátsa Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy a béremelések érdemben nem befolyásolják Magyarország versenyképességét a régióban, hiszen nálunk a legalacsonyabbak a jövedelmek. Mint fogalmazott, még a fizetések megemelésével is harmadannyit fognak keresni a magyar munkások, mint német vagy francia társaik, és 30-50 százalékkal kevesebbet, mint Szlovákiában vagy Csehországban, miközben idehaza a társasági nyereségadó és az energiaárak alacsonyabbak, mint a másik két visegrádi országban. – Ha ilyen körülmények között nem tud életben maradni egy cég, arra  Nyugat-Európában is azt mondanák, hogy nem kár érte – tette hozzá a közgazdász, hangsúlyozva: nem érdemes olyan vállalatoknak teret biztosítani, amelyek csak 60 ezer forintos bérszint mellett működőképesek. Pogátsa Zoltán szerint ha a béremelés az ára a struktúraváltásnak, akkor ezt az utat kell járni.