Az Alkotmánybíróság (Ab) nem foglalkozott érdemben a beadványainkban felhozott érvekkel, s úgy utasította el azokat. Ez rossz hír ugyan, de abból a szempontból mégsem, hogy növeli esélyeinket az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Kálmán-Pikó István, a Quaestor-károsultak képviselője azt követően, hogy az Ab honlapján megjelent a beadványaikat elutasító határozat. – Elhatározott célunk ugyanis, hogy miután a hazai jogorvoslati lehetőségeket kimerítettük, a strasbourgi bíróságnál kezdeményezzük kárunk megtérítését.
Kérdésünkre az érdekvédő elmondta, az európai bíróságnak ugyan nincs hatásköre a magyar hatóságok döntését felülírni, arra azonban van lehetősége, hogy úgynevezett sérelmi díjat állapítson meg az őket ért kár ellensúlyozására. Persze csak akkor, ha jogosnak ítéli kifogásaikat. Miután több ezer károsult egyetlen fillért sem kap az új törvény értelmében, ők akár mind az európai bírósághoz fordulhatnak.
Kálmán-Pikó érvelése szerint a törvény nem csupán adott, azaz megtérítette a károsultak egy része által elvesztett összeget, de el is vett, mert mintegy 12 ezer károsultnak egyetlen fillér kártérítés sem jutott. Így sérült az az elv, amelyet az Ab korábban kimondott. Azaz hogy akkor nem alaptörvény-ellenes a visszamenőleges hatályú törvényalkotás, ha a jogszabály úgy biztosít jogokat bárkinek, hogy azzal közben nem okoz kárt senkinek. Ebben az esetben viszont éppen erről van szó.
Kálmán-Pikó István itt a törvénynek arról a részéről beszél, amely szerint a 2008 után keletkezett hozamot le kell vonni a megítélt kárösszegből. Szerintük ez a rendelkezés a joggal való visszaélés, illetve a tulajdonjog korlátozását jelenti. Egyes esetekben ugyanis korlátozza a befektetőket tulajdonukhoz, a befektetett összeghez való hozzáférés jogát. Példaként elmondta, akik a bedőlés előtt egy évvel fektettek be pénzt a Quaestorba, azok még nem vettek föl hozamot a befektetésük után, így a teljes befektetett összeghez hozzájuthatnak. Ezzel szemben a nagyobb összeget befektetők akár keresztet is vethetnek teljes befektetésükre. Példaként azt az ügyfelet hozta föl, aki ötvenmilliót fektetett be, amelynek hozama harmincmillió forint volt. Ő egyetlen fillér kártérítést sem kapott, hiszen a jogszabály harmincmillió forintban határozza meg a kártérítés felső határát, s ebből kell levonni az éppen harmincmillió forintra rúgó hasznot. Így az egyenleg nulla.
De azok is pórul jártak, akik Quaestor Ingatlanalapba fektettek 2001–2002-ben. Ezek az alapok ugyanis a hozamot 2011-ben, egy összegben írták jóvá, így azt szintén le kell vonni a kártérítés összegéből. Kálmán-Pikó szerint ez hátrányos megkülönböztetést jelent, hiszen a 2000-es évek elején keletkezett magas hozamot von le a kár összegből, így jelentősen csökkenti a kötvénytulajdonosoknak járó összeget. Ez pedig visszaható szabályozást jelent, ami szintén törvénybe ütköző, s amit szintén támadnak a taláros testületnél.
Az ügy körüli bizonytalanságot mutatja, hogy az Alkotmánybíróság döntése sem volt egyhangú, ketten különvéleményt fogalmaztak meg. A hivatalos indoklás szerint a törvényben „kivételes jellegű, méltányosságból történő állami juttatásokról van szó. Emiatt a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg mind a jogosultak körének, mind a juttatás mértékének és egyéb feltételeinek a meghatározása során”. Így a testület a kártérítésre jogosultak körének meghatározását nem találta önkényesnek, mert annak észszerű indoka van, a közérdek.
A tulajdonjoggal kapcsolatos kifogásokat pedig azzal utasította el a testület, hogy a Kárrendezési Alap által kifizetendő összeg nagyságának korlátozása, illetve a kártérítési összeg kiszámítási módjának meghatározása nem minősíthető tulajdonelvonásnak, ahogy azt a kárt szenvedettek feltételezték.
Stumpf István alkotmánybíró különvéleményében kifejti, hogy senkit nem lehet kizárni a korábbihoz képest kiszélesített befektetővédelmi rendszerből. Szerinte a testületnek állást kellett volna foglalnia arról, hogy miért volt szükség a szabályozásra, azaz kimutatni a közérdek létét. Ez a mozzanat azért fontos szerinte, mert a közérdek megléte vagy hiánya kihat az egész törvény alaptörvény-ellenességére. A közérdek meglétének vizsgálatának pedig nem lett volna szabad kimerülnie abban, hogy az Ab szinte szó szerint átvegye a törvényhez csatolt indoklást. Végül azt is kifejti, hogy ebben az ügyben nem látja indokoltnak a tulajdon korlátozásának közérdekűségét.
Salamon László pedig hátrányos megkülönböztetésnek tartja, hogy a törvény hatálya nem terjed ki a Buda-Cash károsultjaira. Azzal sem ért egyet az alkotmánybíró, hogy a jogszabály kiemel egy csoportot a károsultak közül, s az ő esetükben, és csak az ő esetükben a számukra jóváírt hozamot le kell vonni a kártérítésből. Ezzel gyakorlatilag elismeri a Quaestor-károsultak egyik követelésének jogosságát.
