Továbbra is komoly probléma a magyar gazdasággal, hogy feltűnően kevés a hazai termelésben a hozzáadott érték, alacsony a termelékenység. A Defacto blog friss elemzésében a szerzők – Hornok Cecília, a Kiel Institute for the World Economy munkatársa és Koren Miklós, a Közép-európai Egyetem, valamint az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont munkatársa – arra hívják fel a figyelmet, hogy a kifejezetten nyitott magyar gazdaságban a bruttó hazai termék 90 százalékát, azaz 30 800 milliárd forintot exportáltunk. Ebben azonban igen magas az import aránya, azaz kevés a hozzáadott érték. A húzóágazatnak számító autóipar egyik fellegvára, a győri Audi például 8,3 milliárd forintnyi kiviteléhez felhasznált behozatal értéke eléri a 6,7 milliárd forintot.
A szerzők hangsúlyozzák, fontos lenne a hazánkban termelt hozzáadott érték növelése, mert ez mutatja, mekkora az itthon termelt exportjövedelem, azaz hogy milyen az ország versenyképessége. Ha megnézzük az 1995 és 2011 közötti magyar kivitel fejlődését, kettős képet láthatunk. Egyrészt azt, hogy bő másfél évtized alatt közel ötszörösére emelkedett az export, az itthon megtermelt jövedelem viszont csak a 2,69-szorosára nőtt. Az európai országok mindegyikében lassabban bővült a hazai termelési érték, mint az export, de sehol nem volt ilyen kiáltó a különbség. Ráadásul nálunk mind a kivitel, mind a hazai termelés növekedése elmaradt a másik három visegrádi ország átlagától, jobb viszont, mint a legfejlettebb uniós országokat tömörítő EU15 átlaga. Vagyis valamelyest közelítettünk a legfejlettebb nyugat-európai országokhoz, viszont nem olyan mértékben, mint a régió más országai.
A teljes export jelentős növekedéséből azt a következtetést vonják le a kutatók, hogy önállóan nem nagyon tudunk exportálni, egyre hangsúlyosabb viszont az európai szállítói láncba való beépülés. A számok azt mutatják, a nemzetközi értékesítési követelményeknek úgy tudunk megfelelni, hogy egyre képzettebb munkaerőt alkalmazunk: az 1995 és 2008 közti 13 évben az exportjövedelem megtermeléséhez egyre kevesebb fizikai munkásra (1998-ban 11 százalék, 2008-ban hat százalék) és középfokú végzettségű alkalmazottra (1995-ben 42 százalék, 2008-ban 33 százalék) volt szükség. Ezzel szemben a diplomások aránya minden korábbinál magasabb: 1995-ben 15 százalék, 2008-ban 19 százalék. Ennek magyarázata, hogy a modern termékek értékesítéséhez egyre több szolgáltatásra van szükség: szállítás, logisztika, pénzügyi és egyéb tevékenység, ahol magas a diplomások aránya.
Ezeket az adatokat elemezve a két szerző arra a következtetésre jut, hogy elhibázott az a magyar gazdaságpolitika, amely az iparfejlesztésre és a szakképzésre összpontosítja erőfeszítéseit. Ezek helyett inkább a felsőoktatás fejlesztésére kellene többet költeni.
Az alacsony magyar versenyképességet a KSH egyik friss elemzése is górcső alá veszi. A hazánkban működő külföldi irányítású leányvállalatok tevékenységét vizsgáló jelentés szerint a külföldiek kezében lévő cégek két és félszer termelékenyebbek voltak, mint a hazai irányításúak. Ráadásul 2010 és 2014 között a különbség 2012 kivételével minden évben nőtt. Amíg a külföldiek által irányított cégeknél az egy foglalkoztatott által termelt érték 2010 és 2014 között 10,5 millió forintról 13 millió forintra emelkedett, addig a magyar tulajdonú vállalkozásoknál 4,3 millió forintól csak ötmillió forintra nőtt.
Jól mutatja a hazai vállalkozások, illetve az irányítási kultúra fejletlenségét az is, hogy a hazai cégeknek alig 3,5 százalékát, mintegy 18 ezer vállalkozást irányítanak külföldiek, az általuk elért árbevétel, termelt érték, valamint előállított hozzáadott érték mégis nagyobb volt, mint a maradék 96,5 százalék kibocsátása. Még nagyobb a szakadék a két vállalkozói csoport között, ha a fejlett technológia (high-tech) alkalmazását tekintjük. A hazánkban működő összes vállalkozás árbevételének alig 2,5 százaléka származott fejlett technológiák használatával, illetve tudásalapú termelésből. Ennek 95 százalékát pedig külföldiek által irányított vállalatok állították elő. Összefoglalva megállapítható, bőven lenne még teendőjük az ország gazdasági vezetőinek, hogy legalább a régiótól való leszakadásunk megálljon.
