Egy ideje Oroszország közép-európai térfoglalásától hangos a nyugati és a hazai sajtó. Nos, a kétoldalú kereskedelmi forgalom és a befektetések alakulása „az oroszok már a spájzban vannak” tételt egyáltalán nem támasztja alá. – Tényleg nehezen mérhető az orosz jelenlét. Speciális, a fenti kategóriákban nem mérhető ügyletek persze vannak, mint a GDP 10 százalékát kitevő paksi hitelszerződés. A klasszikus marxi értelemben, miszerint a tőkét követi a zászló, tehát nem is értelmezhető ez a jelenlét, hiszen tőke nincs, csak zászló vagy inkább zászlócska – fogalmaz lapunknak Deák András, az MTA KRTK Világgazdasági Intézetének munkatársa. Magyarország ezzel szemben még csak zászlócskát sem tűzött ki Oroszországban, mégis elsősorban gazdasági párbeszédet vár Vlagyimir Putyin budapesti látogatásától Szijjártó Péter. Az Oroszországgal foglalkozó közgazdász ennek kapcsán megjegyzi, hogy a hatékonyabb megjelenés az unión kívüli piacokon alapvetően jó elképzelés, ennek módja azonban valahogy félrecsúszik. A politikusok ugyanis jobban akarják ezt a nyitást, mint az üzletemberek, így az egész valahogy túlpolitizált erőfeszítéssé válik.
Putyin értékeli Orbán szuverenitását
Miért látogat ismét Budapestre Vlagyimir Putyin? Mi köti össze Orbán Viktorral? Milyen Európában érdekelt Moszkva? Ezekről kérdeztünk orosz elemzőket.
A rendszerváltás utáni hosszú megtorpanás után a magyar–orosz kereskedelmi forgalom a 2000-es évek elejétől kezdett látványosan felfutni. Mint a szakértő rámutat, ez nem magyar jelenség, hiszen az orosz kereslet bővülésének hatására egész Európában fellendült az Oroszországgal folytatott kereskedelem. Magyar részről a növekmény háromnegyede két, a multinacionális vállalatok dominálta szektor, a gépek és járművek, valamint az úgynevezett más feldolgozott termékek, így elektronikai cikkek exportjából származott. Ezekben az árucsoportokban 15-szörös volt a növekedés. E trend az évtized végén a válság hatására beszakadó orosz kereslet miatt megtört, majd viszonylag magas szinten helyreállt ugyan, de nem tudott tovább növekedni. Mind az export, mind pedig az import stagnált 2010 és 2013 között, majd a következő évtől a kereskedelmi forgalom ismét beszakadt, s két év alatt értékben számolva mintegy 40 százalékos esésről beszélhetünk. A tavalyi év első kilenc hónapjában 2015 hasonló időszakához képest az export újabb 7,2 százalékkal, 1,2 milliárd, az import pedig 11,9 százalékkal, 1,9 milliárd dollárra esett vissza. Ezt a zuhanást szinte teljes egészében az említett két szektor, s nem az élelmiszer- vagy a gyógyszeripar szenvedte el. Ennek következtében Oroszország a harmadik legnagyobb kereskedelmi partnerből a tizedikre esett vissza. Abszolút értékben ez azt jelenti, hogy míg a csúcson a magyar export 3,5 százalékát adta az orosz reláció, addig ez most kettő alatt van. Az importban, amelyet szinte teljesen az energiahordozók tesznek ki, a nyolcszázalékos részesedés öt alá esett. – A 2009-es válsággal ellentétben most esély sincs arra, hogy a korábbi helyzet helyreálljon, hiszen három trend, az olajár esése, a szankciók és a strukturális lassulás találkozott össze, ami elég gyilkos elegynek mondható – figyelmeztet Deák András, hozzátéve, hogy az orosz gazdaság a közeljövőben stabilan stagnálni fog, ami nem jelent igazi perspektívát a piacokat keresőknek. Ebben a helyzetben szerinte a régiókkal folytatott szorosabb együttműködéssel, a mezőgazdaság piacán a méretgazdaságosság növelésével lehet a pozíciókat javítani, ám ettől a dinamika még nem változik meg.
A keleti nyitás felől nézve az orosz piac bedőlését egyértelmű kudarcnak tartja a szakértő, hiszen ezzel a kockázattal az olajár és a strukturális problémák tekintetében lehetett számolni. Ez a visszaesés egyébként jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a kereskedelemben nőtt és nagyjából 80 százalékos a ráutaltságunk az Európai Unióra. Így aligha sikerülhet az a célkitűzés, hogy az unión kívüli piacok aránya a hazai külkereskedelemben egyharmadra növekedjen.
Az orosz tőke magyarországi jelenléte sem igazolja a magyar–orosz összeborulástól tartók félelmeit. – Magyarország a kilencvenes években hamar nyitott a nyugati multinacionális cégek felé, s mire az oroszok megérkeztek, a piac már fel volt osztva – magyarázza az okokat Deák András. A legnagyobb tétel Megdet Rahimkulov hétszázalékos részesedése az OTP-ben, ami a becsült orosz tőkebefektetéseknek a fele. Ezenkívül ott van a Dunaferr, amely mögött egyre inkább egy orosz tulajdonos rajzolódik ki. Meghatározó még a Sberbank hálózata, és orosz kézben van két mezőgazdasági gépgyártó egység is. Emellett a paksi bővítés kapcsán megjelent a Ganzzal közösen egy vállalat. – Persze néha találkozunk ellenséges felvásárlási kísérletekkel, amelyek átmenetileg át-átírják a statisztikát. Az orosz tőke azonban Magyarországon lényegében nincs jelen, régiós összehasonlításban is alacsony, ami pedig itt van, az nagyon koncentráltan, pár céghez, nagyobb beruházásokhoz csatlakozva jelenik meg – összegez a szakértő. A másik oldalon magyar részről Oroszországban az OTP és a Richter, valamint a Mol van jelen.
