Érdeklődés hiányában elmarad – csak ennyit mondtak a HVG kérdésére a Magyar Kereskedelmi és Iparkamaránál az egy hónapja még sikersztoriként beharangozott ghánai magyar hétről.
Nem ez az első magyar kereskedelmi bukás a nyugat-afrikai térségben: a déli nyitás 2015-ös startja óta a kormány több felállásban is próbálkozott már, eredménytelenül.
Ghánában először egy ottani bejegyzésű cég, a Hunghat Ltd. feladata lett volna az üzletszerzés, amely töredék kamarai tulajdon mellett döntően a magyar államé volt, ám 2016 augusztusában már nem hosszabbították meg a mandátumát. Helyette szeptembertől a részben dán érdekeltségű Magyar–Etióp Kereskedőház (ma már Magyar–Afrikai Fejlesztési) Kft. nyerte el a szubszaharai régió harminchat országában, köztük Ghánában a közös képviseletet 273 millió forintért. Holott ezekben az afrikai országokban csak akkor működik a biznisz az ottani vállalkozókkal, ha a partner közöttük él, és így is több évig tart, míg a bizalom kiépül, írja a ghánai magyar hét csődjéről elsőként beszámoló HVG.
A lap megszólaltatta egy magánkézben lévő vállalkozás, a Magyar Kereskedelmi és Kulturális Központ (HTCC) vezetőjét is: az afrikai magyar offenzíva régi motorosának tartott Képes Kálmán azt mondta, szervezetük az elmúlt öt évben három nagy fogadást rendezett Ghánában külügyi államtitkárok és koordinátorok – köztük Németh Zsolt és Becsey Zsolt egykori külgazdasági szervező –, valamint kamarai vezetők számára.
Képes Kálmán szerint a magyar fejeseket a HTCC bérelt autójával furikázták, a központ pedig saját erőből megalapította a ghánai vízilabda-szövetséget, mégsem kaptak egyetlen fillér közpénzt sem Magyarországról. Képes – aki a ghánai főváros díszpolgári címét is elnyerte – azt is felhánytorgatja, hogy azoknak a projekteknek a szervezését, amelyekre most a magyar kormány hivatkozik, már akkor elkezdték, amikor még kereskedőház sem volt a környéken. Ilyen terület például az okmánykiadás és a kormányzati biztonságtechnika, ami valóban szerepel azon a listán, amelyet a megvalósulni látszó projektek között a Külgazdasági és Külügyminisztérium is felsorolt a HVG érdeklődésére.
Az MNO megkereste Becsey Zsoltot, aki szerint Képes Kálmánék profi szervezőmunkát végeztek Ghánában, és valóban részt vett egy-két nagyobb fogadásukon – az akkori külügyi kapcsolatok szerinte kimondottan jól alakultak, amiben szerepet játszott az is, hogy a ghánai külügyminiszter részben magyar származású volt. Hogy azóta milyen sikerrel működnek a helyi magyar vállalkozások, azt pontosan nem tudja – szabadkozott Becsey, aki 2014-ben már a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium közlekedési államtitkár-helyettese volt, így később már nem látott rá a külügyi területre.
Becseynek azonban van elképzelése arról, miért dőlhettek be a térségbe irányuló magyar kereskedelmi programok: az egyik fő hiányosság, hogy a vállalkozások csak nehezen tudnak ilyen távolságban folyamatos árualapot biztosítani a helyi importőröknek – ehhez a logisztikai háttér is hiányozhat. „Európában biztosan mozgunk, de ahhoz hogy Afrikában stabil vásárlói alapunk legyen, komolyabb logisztikai és anyagi háttér kell, olyan, amilyen a multiknak van. Nincs megfelelői szolgáltatói háttér sem, a magyar vállalkozások nem tudnak például két-három évre komplett szakértői, mérnöki gárdát kiküldeni csak úgy Nyugat-Afrikába” – jegyezte meg az egykori külügyér.
A másik gond a kellőképpen erős diplomáciai kapcsolatok hiánya: legalább tíz év háttérmunkája kell ahhoz, hogy egy külföldi vállalkozás erős alapokat építsen ki a térség országaiban – Ghánában viszont 29 évig magyar nagykövetség sem volt, tavaly nyitott újra az accrai képviselet.
A hvg-s cikk szerint az újabb ghánai kudarc jelzi: porhintés, hogy az amúgy is milliárdokból gazdálkodó kamara az MNB Pallas Athéné Domus Innovationis Alapítványának további 43 millió forintjával segíti a magyar vállalkozások nemzetközi versenyképességét. A PADI 2016 júniusától ebből az összegből egy éven át támogatja a kamara által szervezett üzleti utakat és konferenciákat. Jártak már például Párizsban, az oroszországi Kurszkban, és mennek még egyebek mellett Japánba. A tapasztalat azonban az, hogy a nagykövetségek képzett diplomatái nélkül sem a kamara, sem a közpénzekkel ugyancsak teletömött kereskedőházak nem rúgnak labdába, írja a lap.
