Azt írták, a nyílt pályázat lehetővé teszi, hogy valamennyi érdeklődő belföldi és nemzetközi befektető ajánlatot tegyen, illetve azok is kifejezhessék vételi szándékukat, akik 2014 óta új, komoly szereplőként jelentek meg a magyar ingatlanpiacon. A pályázat egyetlen bírálati szempontja a legmagasabb ár, amely lehetővé teszi az objektív bírálatot és az átláthatóságot egyaránt. Az MNB csak akkor dönt úgy, hogy az adásvételi szerződést megköti, ha ezáltal biztosítható a befektetés megtérülése – fogalmaztak.
A közleményben ismertetik, az Eiffel Palace irodaház műemlékvédelmi, urbanisztikai, fenntarthatósági és kivitelezési szempontból is egyedülálló fejlesztésnek számít az ingatlanpiacon. A 19. századi elemeket és modern technológiai megoldásokat organikusan ötvöző belvárosi épületet több szakmai elismeréssel díjazták.
Az MNB 2014 nyarán vette meg a budapesti irodaházat nettó 45,3 millió euróért, azaz mintegy 13,6 milliárd forint plusz áfa összegért – írja az MTI.
Mint korábban megírtuk, számos furcsaságot rögzített a Magyar Nemzeti Bank 2013 és 2015 közötti ingatlanvásárlásaival kapcsolatban egy felügyelőbizottsági jelentés. A legjelentősebb megállapítások között szerepel az, hogy – 3 milliárd forintot keresve – kilencszeres áron adta el a jegybanknak a patinás belvárosi épületét az Eiffel Palace Kft. Ezzel igencsak jól jártak a projektcég mögött álló ciprusi, illetve máltai bejegyzésű offshore vállalkozások.
A jelentés részletesebben is górcső alá veszi az ügyletet. Az Eiffel Palace Kft. mögött álló, 500 ezer forintnyi jegyzett tőkével, kétfős létszámmal és személyi kifizetések nélkül működő ciprusi Qualmiston Limited nevű vállalkozás 2014. évi pénzügyi jelentése azt mutatja: a társaságnak „gyakorlatilag annyi bevétele volt, amennyit az MNB-től kapott. A 3,1 milliárd forint adózás előtti eredményéből a cég 36 millió forint, azaz 1,2 százaléknyi társasági adót és 6 millió forint iparűzési adót fizetett.” A jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy a ráfordítások és adók levonása után több mint 3 milliárd forint adózott eredmény maradt a vállalkozásnál, amelyből a könyvvizsgáló által maximált 2,956 milliárd forintot osztalékként ki is vett a tulajdonos.
Az is érdekes, hogy az Eiffel Palace Kft. a 2011-ben megvásárolt épület átalakítására tagi kölcsön mellett 28 millió euró kölcsönt is kapott az UniCredit Banktól, majd a felújítások befejezése után tudta az épületet csaknem kilencszeres áron értékesíteni a jegybanknak. Az üzlet méretéhez viszonyítva egyébként gyorsvonati sebességgel történtek a döntések. A Matolcsy György elnökből és a jegybanki alelnökökből álló igazgatóság 2014. május 7-én határozott arról, hogy indulhatnak az előkészítő tárgyalások, illetve hogy felhatalmazza az intézmény főigazgatóját, hogy az április 25-én a projektcég „komplex átvilágításával” és a más feladatokkal megbízott – Trócsányi László igazságügyi miniszter nevéhez köthető – Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda bevonásával a tárgyalásokat lefolytassa. Az iroda megbízást adott a KPMG Tanácsadó Kft.-nek az irodaház értékelésére. A jegybank igazgatósága 2014. július 22-ei ülésén tárgyalta az irodaház megvételéről szóló előterjesztést, és egyetértett a vásárlással. Július 28-án pedig már át is utalták a 45,3 millió eurós vételi árat az Eiffel Palace Kft.-nek.
További érdekessége az ügyletnek, hogy az épületet üzemeltető Horizon Development cégnek – amely előkészítette az épület értékesítését – ugyanaz a Kovács Attila az ügyvezetője, aki a Qualmiston mögött álló máltai MV Development Ltd. hetvenöt százalékos tulajdonosa. Az is figyelmet érdemlő mozzanat, hogy bár a központi bank ingatlanstratégiájának részeként a munkatársak színvonalas elhelyezése lehetne a magyarázata az Eiffel Palace megvásárlásának, háromnegyedrészt mégis hosszú távú bérlőkkel kell osztozniuk az épület legfelső luxusszintjére költözött jegybanki részlegek dolgozóinak.
