Az akkori összeomlás túlélői és a krízis után (látszólag) megreformált iparág új szereplői foglalják el ma a Forbes-lista felső tartományát. Az utóbbi években azonban megint csak olyan jelenségeket lehet tapasztalni, amelyet egyes elemzők megszaladásként (tehát a piac irracionális túlértékeléseként) értelmeznek. A Facebook 19 milliárd dollárt fizetett ki a WhatsApp üzenetküldőért, az Uber magántaxi-közvetítőt pedig (még a jelenlegi botrányok előtt) volt, amikor 51 milliárd dollárra értékelték. Ilyen számok mellett nem meglepő, hogy a cégekben jelentős részvényhányaddal rendelkező alapítók magánvagyona is sokat ér – ebben a pillanatban. Csakhogy kérdés, hogy e hatalmas számok vajon nem virtuálisak-e? Mégpedig nemcsak abban az értelemben, hogy a számítástechnika a forrásuk, hanem hogy nem válnak-e holnap semmivé, amikor a piac lemond a mögöttük rejlő és kézzelfogható profitot nem termelő cégről.
Persze arra kicsi az esély, hogy olyan nagyságrendű kataklizma következne, mint 18 éve, hiszen a befektetők is tanultak a dologból. Így ma már – feltételezhetnénk – sokkal jobban megnézik, hogy az adott start-up cég üzleti modellje képes-e legalább hosszú távon profitábilissá válni.
Emellett az IT-milliárdosok is okultak a korábbi kudarcból, és a megszerzett vagyonukat a legkülönfélébb területeken fektetik be. Így Mark Zuckerberg vagyonának jelentős része nem a Facebookban, hanem egyéb, üzleti célú megoldásokat kínáló IT-vállalkozásokban, sőt ingatlanfejlesztésekben vagy orvosi célú fejlesztésekben van. Bill Gates pedig – a Cascade Investments befektetőcégen keresztül – a Four Seasons szállodalánc 45 százalékos tulajdonosa, de vannak tulajdoni hányadai a kanadai vasutakban és a Coca-Colában is. Emellett 38 milliárd dollárt saját, feleségéről és önmagáról elnevezett jótékonysági alapítványába helyezett át.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!