A létminimum meghatározását bár a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) évekkel ezelőtt felfüggesztette, ám rendelkezésre áll a Policy Agenda mérése – ez egyébiránt módszertani szempontból nem tér el a KSH korábbi számításától. Tehát vannak most is közösségi szinten egységes rendszer alapján létrehozott országspecifikus mutatók. Pogátsa Zoltán hangsúlyozta, hogy a létminimum szintje országonként eltérő, azaz az ehhez (is) igazított létminimum sem volna egységes az unióban, de erre nem is feltétlenül lenne szükség.
A közgazdász kitért arra is, hogy a minimálbér meghatározását érdemes lenne más alapokra helyezni; a legtöbb nyugat-európai országban a munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek megállapodnak a legalacsonyabb bérekről. A kormány ebben a vitában részt sem vesz, ugyanakkor a javaslatokat komoly közgazdasági felmérések határozzák meg. Ezzel szemben hazánkban a felek szinte hasraütésszerűen dobnak be ajánlatokat, a kormány pedig a két összeg közötti minimálbérről hoz törvényt. Ennek viszont semmilyen közgazdasági megalapozottsága nincs.
Bérunió tehát még hosszú ideig biztosan nem lesz. A hazai munkaviszonyban, de külföldön végzett munkák esetében – betartva az ottani előírásokat – már ma is legalább a helyi minimálbért kell fizetni. Bizonyos szakmákban, például a szállítmányozásban ugyanakkor most is lazábban értelmezhetők a szabályok. A helyzet visszásságaira a 2015 elején bevezetett német szabályozás mutatott rá; azóta bármely országban bejegyzett cég sofőrjét a helyi minimálbér illeti meg.
