Szemellenzővel fogunk mindent a multikra

Összetételről vitázunk, miközben alapvető ismeretek nélkül bolyongunk az élelmiszerek dzsungelében.

Több szakértővel és eladóval beszélve kiderül, abban mindegyikük egyetért, hogy a vevők többsége nem figyel arra sem, hogy az előrecsomagolt felvágottaknak milyen a hústartalma, az 80 vagy 90 százalék fölötti-e, az áron és a szavatossági időn túl mással nem foglalkoznak. A többség igazából nincs is tisztában azzal, hogy egy címkén mit érdemes megnézni.

Persze sok esetben hiába tudjuk, mit kell nézni, a polcokon nincs megfelelő termék. Földimogyoróvajból például nagyobb áruházban is csak olyat találtunk, amely 10 százalék pálmaolajat is tartalmazott, olyan nem volt, amelyből mellőzik ezt az összetevőt. Pedig ilyen terméket Nyugat-Európában magától értetődően emelünk le a polcról. Persze drágábban, és nyilván ott a kereslet is nagyobb rá, viszont éppen emiatt kérdés az is, hogy itthon ez a termék eladható lenne-e olyan mennyiségben, hogy megérje vele foglalkozni.

Vannak olyan termékcsoportok is, amelyeket laikusként összevetni borzasztóan nehézkes, azt eldönteni, hogy melyik a jobb, gyakorlatilag lehetetlen. Az ultra magas hőmérsékleten hőkezelt főzőtejszíneket és habtejszíneket például kifejezetten azért szemrevételeztük, hogy érzékeltessük: a dobozon és az árkiíráson kiemelten szereplő paraméterek – a zsírtartalom és a fajlagos ár – csak látszólag segítik a termékek összehasonlíthatóságát. Az áruházban, amelybe betértünk, tíznél is több ilyen termék sorakozott egymás mellett, hatalmas árkülönbségekkel, összetételbeli eltéréssel.

A Milli 2 decis főzőtejszíne például 340 forintba került (literenkénti ára 1695 forint), zsírtartalma 20 százalékos volt, a tejszín mellett pedig volt benne ivóvíz, módosított kukoricakeményítő, stabilizátorként cellulózgumi. Mondhatnánk rá, hogy vizet tartalmaz, tehát hígított, viszont a termékleírásból kiderül, hogy ez a portéka 23 százalékos zsírtartalmú tejszínből készül. A víz így valójában csak a zsírtartalmat csökkenti 20 százalékosra, a terméket nem teszi rosszabbá a többi 20 százalékosnál. Mellőle egy Mizo főzőtejszínt is leemelünk a polcról, szintén 2 decist és 20 százalékost: ez 300 forintba kerül (literenkénti ára 1495 forint), benne a tejszín mellett stabilizátorként tejfehérjét, szentjánoskenyérliszetet, karragént és guargumit találunk, savanyúságot szabályozó anyagként pedig nátrium-karbonátot.

Picit odébb 30 százalékos habtejszínek sorakoztak, 2 decis kiszerelésben. Az első portéka egy Meggle termék, ami 300 forintba került (literenkénti ára 1495 forint), a tejszín mellett sovány tejport tartalmazott, stabilizátorként pedig karragént adtak hozzá. A mellette lévő 30 százalékos habtejszínt a Milkland gyártotta, 235 forintba került (literje 1175 forintra jön ki), a stabilizátorként hozzáadott karragénen kívül mást nem tartalmazott. Ez a termék mégis olcsóbb, mint az adalékként tejport is tartalmazó társa. Mert ugye annak is ára van, másrészt funkciója is – harmadrészt pedig az árazás nem a hozzávalók értékének direkt számszerűsítését jelenti.

Az mindenesetre biztos: élelmiszermérnök legyen a talpán, aki ezeket a termékeket záros határidőn belül korrekt módon összeveti – és még csak a tejszínekről beszélünk. Egy gyerekkel bevásároló szülőtől pedig pláne nem várható el, hogy negyedórát pepecseljen azzal, hogy eldöntse, rendelkeznek-e pár tucat forintnyi értéknövelő vagy értékcsökkentő hatással azok az adalékok, amelyek a termékekbe kerülnek, és amelyekről a nevükön kívül semmit nem tudnak. Még azokról sem, amelyek a legalapvetőbbek, amelyek sok élelmiszerbe belekerülnek. Pedig talán hasznosabb lenne az efféle ismereteket terjeszteni, a fogyasztói tudatosságot növelni, mint minden rosszat kizárólag a multikra fogni.