Új nyugdíj-előtakarékossági formákra lenne szükség

A jelenlegi nyugdíjrendszer fenntartásának ára, hogy a gazdaság más fontos területeire nem jut elég pénz.

A nyugdíjasok számának emelkedésével ennek a rétegnek az érdekérvényesítő képessége is emelkedik, hiszen egyre inkább szüksége van szavazataikra a választási ciklusokban gondolkodó politikai elitnek. Ennek egyenes következménye, hogy a jelenlegi rendszer változatlansága mellett egyre kevesebb bevétele keletkezik a nyugdíjkasszának, a kiadások azonban a legjobb esetben is csak stagnálnak, de inkább emelkedő tendenciát mutatnak. Ennek legsúlyosabb következménye a szakértő szerint, hogy a nyugdíjkassza hiányának pótlása elvonja az erőforrásokat más olyan fontos területektől, mint például az oktatás és az egészségügy. Pedig éppen ezek a területek azok, amelyek hosszú távon hozzásegíthetnék a gazdaságot ahhoz, hogy kitermeljék azokat a jövedelmeket, amelyekből kipótolhatnák a nyugdíjkassza hiányát.

Mindezekből következik, hogy egyre nagyobb szerepe van az olyan nyugdíjcélú megtakarításoknak, mint például az önkéntes nyugdíjpénztárak. Gond az, hogy a hazai jövedelmi viszonyok mellett kevesen tudnak ilyen célra félretenni. Ezt fejeli meg, hogy bár egyre többen tisztában vannak azzal, hogy takarékosság híján sanyarú évek várnak rájuk nyugdíjas korukban, mégis kicsi a megtakarítási hajlandóság.

Holtzer szerint a jelenlegi önkéntes pénztári rendszer jobb ugyan a semminél, de inkább úgynevezett „kvázi önkéntes” rendszerre lenne szükség. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy ennek hatékonysága sokkal jobb, mint a jelenlegi magyar önkéntes rendszernek. A forma lényege, hogy a munkába állásnál automatikusan pénztártag lesz a pályakezdő, s fizetésének néhány százaléka a pénztárba kerül. Ki lehet ugyan lépni a pénztárból, de a nemzetközi gyakorlat azt mutatja, ezt alig valaki teszi meg. Ehhez persze arra is szükség van, hogy bónuszként a vállalat és a költségvetés is hozzátegyen valamekkora összeget a havi megtakarításhoz. A rendszer Új-Zélandon 2006 óta működik, ahol a munkavállaló, a munkáltató és az állam a fizetés két-két százalékának megfelelő összeget helyez a munkavállaló önkéntes számlájára. De a jelenleg kiépülő brit rendszer is hasonló, ahol a munkavállaló a bér négy, a munkáltató három, az állam pedig egy százalékát fizeti be az önkéntes pénztárba.