Csütörtökön elhunyt a világhírű közgazdász, William Baumol, akiről a Baumol-hatás is kapta a nevét – közölte a Vox. A New York-i Egyetem professzora 95 éves volt. Baumol 2003-ban esélyes volt a közgazdasági Nobel-díjra is, de a Thompson Reuters egy évvel később is a lehetséges díjazottak közt emlegette őt. Pályája során több mint nyolcvan könyvet és több száz újságcikket jegyzett.
William Jack Baumol 1922. február 26-án született New Yorkban. A Londoni Közgazdasági Egyetemen (LSE) tanult, majd a Princeton Egyetemen dolgozott, olyan később ismertté vált közgazdászokat oktatva, mint Harold Tafler Shapiro vagy Burton Malkiel.
William G. Bowennel a hatvanas években jegyezték le elméletüket, ami Baumol-hatás néven lett ismert a közgazdaságtanban. Ezt költségkór (cost disease) néven is ismerik, és a XX. században elterjedt tömegtermelés következményét írja le. Eszerint a gazdasági fejlődést eredményező technikai progresszióval egyes piaci szereplők nehezebben tartanak lépést, így növekvő átlagköltségekkel kell szembesüljenek. Ide soroltak kulturális iparágakat vagy épp az egészségügyet is. Fejlődő iparágakhoz képest ezekben a termelékenység csökken, miközben a bérek természetszerűleg nőnek, így hiába kevesebb a produktum, nagyobb a költségnövekedés.
Baumol példaként egy vonósnégyest hozott, ami ugyanannyit dolgozott egy-egy szerzemény eljátszásával 1965-ben, mint 1865-ben. Ugyanakkor a XX. század zenészei nyilván jóval több pénzt szedtek össze, mint 1865-beli társaik, hiszen más ágazatok közben felnyomták a béreket. Hogy a legjobb zenészeket megtartsák, természetszerűleg az intézmények magasabb béreket kínáltak, elkerülve, hogy a kulturális területen dolgozók inkább más munka után nézzenek. Így alakul ki a csapdahelyzet: a nagyobb termelékenység miatt a cégek árakat tudnak csökkenteni, illetve béreket emelni. Ugyanakkor a zenészek bérének emelésével a hangversenytermek mégsem tehetnek mást, kénytelenek a jegyárakat emelni – foglalta össze a Vox. Emiatt lehetséges, hogy a gyors technológiai fejlődés korában az autókhoz, okostelefonokhoz, ruházathoz hasonló termékek költségei csökkennek, miközben az iskoláztatásé, egészségügyé, jogi szolgáltatásoké pedig növekszik.
