Ortodox gazdaságpolitikai irányváltásnak is felfogható, hogy az állami tulajdonú Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) Ausztriában nyitott új képviseletet. Igaz, az új kereskedőház megnyitása Kismartonban nem feltétlenül a nyugati piac kapacitásbővítéseként értelmezendő, hiszen a kormány már korábban bejelentette, hogy a szomszédos hét ország magyarlakta területein, illetve Lengyelországban összesen 22 kereskedőházat nyit a kétoldalú üzleti kapcsolatok élénkítése érdekében.
Szakértők között már régóta megy a vita arról, hogy mennyire célszerű súlyos közpénzmilliárdokat költeni a keleti nyitás politikájára, miután a magyar külkereskedelmi forgalom mintegy 80 százalékát az Európai Unió tagállamaival bonyolítjuk. Eddig nem hozott sokat a konyhára, sőt az eddigi adatok alapján sokkal többe került a magyar adófizetőknek a kereskedőházak fenntartása, mint amennyi üzletet kötöttek. A 444.hu tavalyi adatigénylési peréből derült ki, hogy az MNKH 2013-as indulását követő két évben 5,5 milliárd forintnyi állami pénz elkötése után 2,8 milliárd forintnyi üzletet tudott összehozni. Hogy ebből mennyi az állam haszna, továbbra is kérdéses.
A 2015-ös üzleti évet az MNKH 5,4 milliárd forintos mínusszal zárta. A parlament külügyi bizottságának májusi ülésén az is kiderült, hogy két év alatt több mint 18 milliárd forint közpénzt öntöttek a kereskedőházakra, érdemi eredmény nélkül. Pontosabban sikerült marhahúst exportálni Kínába, ovulációs mikroszkópot Kazahsztánba, magozottmeggy-befőttet Botswanába, vagy éppen sópipát Dél-Afrikába.
Bod Péter Ákos, az Antall-kormány ipari és kereskedelmi minisztere, volt jegybankelnök, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora szerint akkor lenne értelme kereskedőházakat nyitni távoli országokban, ha a korábbi kereskedelmi missziók szerepét töltené be az állami kezdeményezés.
A Corvinus egyetem professzora úgy látja, ez egyfajta országtájékoztatási központként fogható fel, és kevésbé kereskedelmi tevékenységként. – Ausztriában ugyanakkor kétséges ennek a modellnek az adaptálása, hiszen az osztrák cégek már a nyolcvanas évek vége óta jelen vannak Magyarországon, miközben a hazai cégek is aktívak az osztrák piacon. Nem világos, mi a célja az osztrák kereskedőház nyitásának – hangsúlyozta. Bod Péter Ákos a keleti nyitással kapcsolatban megjegyezte: nem a kis- és középvállalkozások (kkv) profiljába illő üzleti modellt folytatnak. – Az üzemi méretek, az árualap volumene, a szállítási költségek és a kulturális különbségek miatt a kkv-k nem igazán rúghatnak labdába például kínai piacon. Ez inkább a nagyvállalatok játszótere, viszont adódik a kérdés, hogy a nagy cégek esetében miért a magyar adófizetők finanszírozzák a piacbővülést.
Virovácz Péter, az ING Bank elemzője nem tartja elvetendőnek a nyitást, mivel a keleti régió gazdaságai nagyobb ütemben bővülnek. – Nem lehet elvárni, hogy a befektetett összegek néhány év alatt megtérüljenek, és a célországokba irányuló export masszívan bővüljön, azonban a keleti nyitás sikere kétséges. Tény ugyanakkor, hogy Magyarországnak mindig is az uniós országok lesznek a fő piacai – hangsúlyozta. Szerinte a kínai gazdaság lassul, és a keleti nyitás egyéb célországainak sincs stabil gazdasága.
