Miközben az Európai Unió és Nagy-Britannia politikusai még mindig arról tárgyalnak, miként is kellene levezényelni a britek kilépését az unióból, vagyis a brexitet, a gazdaság szereplői már javában készülnek az új időkre. Az egyik legérzékenyebb szektor a légi forgalmi iparág, hiszen az Európai Unió ezen a téren is közös piacot biztosít, ami 2004 óta óriási lehetőséget jelent a légitársaságok számára. Többek között ez a piaci környezet – no meg az internetes értékesítési rendszerek elterjedése – ágyazott meg a fapados légitársaságok terjeszkedésének is. A flották állomáshelyeit az EU-ban szabadon megválaszthatják a cégek, igazodva az aktuális igényekhez és költségekhez, ráadásul a közösségen belül nincs szükség államközi megállapodásokra a légtérhasználatot illetően. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bármely, az unió területén működési engedéllyel bíró légitársaság bárhonnan bárhová indíthat járatot.
Ez a helyzet változik meg a brexittel, ami érthető módon azoknak a légi forgalmi vállalatoknak jelent nagy kihívást, amelyek a szigetországban vannak bejegyezve. Az első fecske minden jel szerint a fapadosok középmezőnyébe sorolható EasyJet lesz: a brit társaság a múlt hét végén jelentette be, hogy Ausztriában folyamodott üzemelési engedélyhez. Az Aero.de német szakportál értesülései szerint a folyamat már év elején elindult, a szükséges engedélyeket az osztrák szakhatóság a közeljövőben állíthatja ki. A lap úgy tudja, szomszédunknál a társaság egy leányvállalatot indít EasyJet Europe néven, így szerzi meg az uniós üzemelési engedélyeket. Ezzel a lépéssel – bárhogyan is alakuljanak a brexittárgyalások – a cég megtartja az uniós repülési jogokat. Az Aero.de portál értesülései szerint az osztrák engedélyt a közeljövőben már meg is kaphatja az EasyJet Europe.
Az eddig megjelent hírekből arra nem lehet következtetni, hogy a lépéssel erősödne az EasyJet közép-európai jelenléte, hiszen valójában arról van szó, hogy a légitársaság Nagy-Britannián kívüli európai bázisain jelenleg állomásozó száz repülőgép és nagyjából négyezer dolgozó tartozik majd az Ausztriában bejegyzett légitársasághoz úgy, hogy státusuk a jelenlegihez képest érdemben nem változik. Az egész ügy nyertese tehát nyugati szomszédunk, amely tetemes adóbevételre tehet szert a brit cég áttelepüléséből. Sokatmondó az EasyJet indoka is: mint a cég közölte, az „állam minősége” volt fontos, nem pedig az, hogy hol kapnának nagyobb adókedvezményt. (A korábbi pletykák szerint portugáliai, írországi vagy ciprusi leánycég alapítása is szerepelt a lehetőségek között.) Az EasyJet egyébiránt rendelkezik egy svájci leányvállalattal is. A 25 gépes svájci flottára azért van szükség, mert az alpesi ország nem uniós tag, hanem különleges szerződésekkel kapcsolódik a közös piachoz. A cég a hírek szerint nem hagyja el Nagy-Britanniát, ahol jelenleg száznegyven gépet állomásoztat, és hatezer dolgozónak ad munkát.
A brexit gazdasági és azon belül is a légiiparra gyakorolt hatásait a döntéshozók szemlátomást nem képesek felmérni. A politikusokat a Ryanair ír diszkont-légitársaság vezérigazgatója próbálta felrázni az Európai Parlament közlekedési bizottságának ülésén. Michael O’Leary a távirati iroda beszámolója szerint a történelem legnagyobb gazdasági öngyilkosságának nevezte az Egyesült Királyság európai uniós kilépését. – Valós lehetősége van annak, hogy amennyiben megállapodás nélkül történik meg a 2019 márciusára tervezett kiválás, akkor napokra, hetekre vagy akár hónapokra is leáll a légi forgalom a szigetország és az Európai Unió tagállamai között – fogalmazott, megjegyezve: a Ryanair kész törölni az Egyesült Királyságba tartó és onnan induló összes járatát, ha 2018 szeptemberében nincs még egyezség. A vezérigazgató elmondta, az utóbbi időben több brit kormányzati tisztségviselővel is megbeszélést folytatott, és az a benyomása alakult ki, hogy Londonnak „halvány fogalma sincs róla, mit csinál”. Megállapodás hiányában szakértők szerint a feleknek az 1950-es években hatályos légügyi szabályokhoz kellene visszatérniük.
