Hiába a szép számok, szerteszét szakadt az ország

Túl domináns az autóipar, hektikusak a gazdasági mutatók, Nógrád messzebb van Győrtől, mint Makó vezér Jeruzsálemtől.

A beruházások azért különösen fontosak, mivel a ma beruházásai a holnap munkahelyeit teremtik meg. Ez év első negyedévében a gazdasági szervezetek által megvalósított beruházások jó értéket mutatnak: 847 milliárd 514 millió forintot értek el. Ám ha megvizsgáljuk a területi eloszlást, ismét feltűnő aránytalanságokkal találkozunk. Az összes beruházás 37,5 százaléka Budapesten történt. A Győr-Moson-Sopron megyei adat 6,7, a nógrádi 0,5, a zalai 0,9, a somogyi 1,3 százalék. Ha azt is kiszámítjuk, hogy a regisztrált vállalkozások számához viszonyítva hogyan alakult a céges beruházások értéke, azt látjuk, hogy az egy cégre jutó beruházási érték tekintetében Budapest 63, Győr-Moson-Sopron megye 58, Fejér megye 27 százalékkal haladja meg az országos átlagot. Nógrád megyében az egy cégre jutó céges beruházások értéke csupán az országos átlag 39, Zalában 29, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 44 százaléka.

A nagyberuházások jellemezte régiókban jelentős azon vállalkozások aránya, amelyek beruházásához az állami költségvetés komoly összegekkel járult hozzá. Ebből következik, hogy maga az állami költségvetési támogatás is növeli a regionális különbségeket, az ilyen beruházásokat nélkülöző megyék gazdasági lemaradását. A ma beruházásai, illetve azok hiánya hosszabb távra alapozhatják meg, illetve vethetik vissza egy megye fejlődését is. Ezt bizonyítják a munkanélküliségi adatok. A nagyon jó és hosszabb ideje javuló számok mögött megtaláljuk az alacsony beruházási értékekkel és egyben magas munkanélküliséggel jellemezhető megyéket. Miközben ugyanis az országos munkanélküliségi adat csupán 4,5 százalék, az alacsonyabb beruházási teljesítményű megyékben sokkal rosszabb: Nógrádban 11,8, Szabolcs-Szatmár-Beregben 9,3, Zalában 5,1, Baranyában 7,5, Somogyban 6,6, Jász-Nagykun-Szolnokban 7,5, Hajdú-Biharban 8,3 százalékos volt a 2017. első negyedévi munkanélküliség értéke.

Hogyan lesz új munkahely, ha nincs vagy csak nagyon mérsékelt a beruházási tevékenység? Ma a körülbelül 520 ezer kis- és közepes vállalkozás – amelyek a munkavállalók 70 százalékát foglalkoztatják – 94 százaléka mikrocég, 5 százaléka kisvállalkozás. Ezekben a megyékben sok a mikro- és kisvállalkozás. Ezek a cégek alig jutnak hozzá pályázati lehetőségekhez, és esetleges beruházásaik sokkal kevéssé számíthatnak állami költségvetési támogatásra, mint a közepes méretű vállalkozásoké és a multiké. Megjegyzendő, hogy míg a nagy cégek általában vissza nem térítendő támogatást kapnak, a kicsiknek legjobb esetben kedvező kamatozású forrásokat kínál az állam.

Ha a rendszer így működik tovább, folytatódhat az ország szétszakadása fejlődő és lemaradó megyékre. Ezt a problémát nem oldja meg a nagy munkanélküliségű megyék munkaerejének átvándoroltatása a munkaerőhiánnyal küzdő multikhoz. Az csak tovább növeli a leszakadást, mivel megfosztja a leszakadó régiókat legfontosabb erőforrásuktól, a humántőkétől. A megoldás az erőforrások, az állami támogatások és a pályázati pénzek igazságosabb, a regionális különbségek tudatos csökkentését megcélzó stratégia alapján történő elosztása. A regionális felzárkózáshoz végre fel kellene hagyni a közgazdaságilag értelmetlen kkv (kis- és közepes vállalkozás) meghatározás használatával. Ez ma csak arra jó, hogy egyes pályázatok a kkv-knak vannak kiírva, de mindenki tudja, hogy a pénzre leginkább csak a közepes méretű cégek számíthatnak, a mikrók és a kicsik, amelyek a munkavállalók többségét foglalkoztatják, nem.

Külön stratégiát kellene kidolgozni a munkavállalók döntő többségét alkalmazó mikro- és kis cégekre, és külön kellene kezelni a közepes méretű vállalkozásokat. De az a kérdés is felvethető, hogy tekinthető-e – nemzetközi mércével – nagyvállalatnak egy 250-300 főt alkalmazó vállalkozás? A kkv definíció a 249 főnél többet foglalkoztató cégeket már nagyvállalatnak minősíti. De hogyan lehet egy kalap alá venni egy 300 fős céget és egy több ezer, esetleg több tízezer munkavállalót foglalkoztató nagyvállalatot? Ma a regionális különbségek a mikro- és kis cégek megerősítésével csökkenthetők a leggyorsabban. Ehhez beruházásra, technológiai fejlődésre van szükség.

A beruházások hatékony hasznosulása friss tudást is igényel. A magas munkanélküliség egyik oka a munkahelyek hiánya, a másik az alacsony képzettség. Ezért a képzés nem lehet pályázathoz kötött tevékenység. A munkanélküliek mellett az alkalmazásban lévőknek, de a kis cégek tulajdonosainak is szükségük lenne testre szabott képzésre. Ezt különösen fontossá teszi a tény, hogy a várható robotizáció miatt nagy valószínűséggel éppen az agyontámogatott összeszerelő cégek fogják leghamarabb elbocsátani annak a munkaerőnek a jelentős részét, amelynek felvételéhez „új munkahely létesítése” címén jelentős összegeket kaptak az államtól. A menekülési út az elbocsátottak számára a magyar kisvállalati szektor lehet. Akkor, ha ezeket a cégeket idejében helyzetbe hozzuk: például azzal, hogy támogatjuk beruházásaikat és technológiai, tudásbeli fejlődésüket.