Nem mennek el az Országgyűlés mai rendkívüli ülésére a kormánypárti képviselők, ahol tehetnének valamit a magukra hagyott devizahiteles adósok kilakoltatása ellen. Az ellenzéki kezdeményezésre összehívott ülés a lex CEU eltörlését és a kilakoltatási moratórium megújítását célozza. A fideszes Budai Gyula, a Külgazdasági és Külügyminisztériumnak az Oroszország által elrendelt embargóból fakadó külgazdasági intézkedésekért felelős miniszteri biztosa, valamint Hollik István KDNP-s képviselő magyarázata szerint a meghirdetett témák nem aktuálisak, a kezdeményezés célja Soros György egyetemének védelmezése, ezért a kormánypárti politikusok nem vesznek részt az ülésen.
Az talán még érthető, hogy a Közép-Európai Egyetem ügyéről nem akarnak tárgyalni a kormánypárti képviselők, hiszen a hírek szerint már visszakoztak, és az Egyesült Államok helyett kénytelenek lesznek New York állam képviselőivel megállapodni az intézmény további működéséről. Az viszont nehezen magyarázható, hogy a kilakoltatással fenyegetett, fizetésképtelen devizahitelesek mellett miért nem állnak ki, ha már egyszer igen nagy a felelőssége a kormánynak is abban, hogy sok család a csőd szélére jutott.
Talán kevesekben tudatosodott, de a devizahitelezést 2001-ben az első Orbán-kormány engedélyezte. A magas jegybanki alapkamat következtében magas forinthitelkamatok miatt népszerűk is voltak a devizahitelek – különösen a svájcifrank-kölcsönök. Ám senki – különösen nem a banki ügyintézők, akiket arra utasítottak, hogy erőltessék a devizahiteleket – nem hívta fel a kölcsön iránt érdeklődők figyelmét a frank erősödésének veszélyére.
Arról sem beszélt senki, hogy a törlesztőrészletek mellett maga a tőketartozás összege is jelentősen emelkedhet. A hitelszerződésekben az árfolyamváltozás teljes kockázatát a hitelt felvevők nyakába varrták, azaz a bankoknak nem volt félnivalójuk a forint esetleges gyengülésétől vagy a frank erősödésétől. Sőt, az árfolyamveszteséget is hozzá kellett számolni a hitel forintban kifejezett teljeshiteldíj-mutatójához (thm), így pedig a devizahitelek drágábbak lettek a forintkölcsönöknél.
Pedig a bankoknak ismerniük kellett ezeket a veszélyeket, hiszen a helvét deviza árfolyama 1990 után kisebb-nagyobb visszaesésektől eltekintve folyamatosan emelkedett. Egy ingatlanfedezetű hitelszerződést pedig minimum 5, de az esetek jó részében 15-30 évre kötnek, és ilyen hosszú időszakra felelőtlenség kijelenteni – ahogy azt a banki ügyintézők tették –, hogy nem kell félni a forint gyengülésétől. De tömeges csődök is jellemezték a svájci frankban nyújtott hitelek történetét. Ez következett be a nyolcvanas években Ausztráliában, amikor a Westpac Bank tömegével adott frankhiteleket ausztrál gazdálkodóknak és egyéb vállalkozóknak 5 százalékos kamatra akkor, amikor az ausztráldollár-alapú hitel kamata 25 százalék körül járt. Ahogy nálunk, úgy ott sem hívták fel a figyelmet arra, hogy az árfolyam elszabadulása jelentős törlesztőrészlet-emelkedést eredményezhet. Végül ausztrál kisvállalkozók tízezrei jelentettek csődöt a növekvő törlesztőrészletek miatt. El is marasztalták a bíróságok a bankokat. Nem hivatkozhattak arra, hogy fogalmuk sem volt arról, mekkora a devizahitelezés veszélye. Az csak hab volt a tortán, hogy igazából nem is vizsgálták az ügyfelek hitelképességét.
Nem kérdés, hogy idehaza a szocialista, szabad demokrata kormányoknak kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, mint hogy a devizahiteleseknek segítsenek. A 2010-ben hatalomra jutott második Orbán-kormány ugyan érzékelte a probléma nagyságát, ígéretei ellenére nem sokat segített a bajban lévő családokon.
Sőt, gazdaságpolitikájának következtében – amelynek középpontjában a gyenge forint állt és áll – folyamatosan veszített értékéből a magyar valuta, és emelkedtek a devizában eladósodott emberek törlesztőrészletei. Ugyan több mentőcsomagot összeállított a kormány, ezek közül csak a tehetősebbek számára kedvező végtörlesztés jelentett valódi segítséget, a többi csak minimális könnyebbséget.
Hogy mekkora valójában a baj, jelzi, hogy e nem túl kielégítő programok révén is ezermilliárd forint tehertől szabadultak meg az adósok, azonban további segítségre volna szükségük. Számukra már egyetlen reménysugár maradt, az Európai Unió Bírósága. A testület előtt van több más kezdeményezés mellett az a magyar javaslat, hogy az árfolyamveszteség terheit meg kell osztani a bankok és az adósok között.
Eközben a kárt szenvedett devizahitelesek sem tétlenkednek. A napokban Trócsányi László igazságügyi miniszter háza előtt demonstráltak, ahol a politikus felesége slaggal locsolta őket. Ma, a parlamenti ülés idejére is demonstráció várható a budapesti Kossuth térre.
