Kiéleződött a gazdasági és geopolitikai célokat egyaránt követő verseny a nemzetközi gázpiacon. Mutatja ezt nemcsak az Oroszországgal szembeni újabb amerikai szankciók iránya, de a gáznagyhatalom Katar körül kialakult válság – négy arab ország júniusban gazdasági és diplomáciai blokádot vezetett be ellene – is. A Dohával szembeni kemény fellépés fő célja ugyanis talán épp az, hogy megtörjék a Perzsa-öbölben fekvő emírség jelenleg a szaúdi és az amerikai érdekeket sértő energetikai önállóságát.
A terrorizmus elleni harcnak – többek között erre hivatkoztak a szankciók bevezetésekor – tehát nem sok köze van ehhez a konfliktushoz. A Doha és a szaúd-arábiai Rijád között kirobbant konfliktus híven demonstrálja a két ország között immár 22 éve érlelődő, s az alacsony olajárak miatt a felszínre tört, gazdasági természetű, a szunnita iszlám világot is megosztó feszültséget.
A két szomszédos energetikai nagyhatalom, Katar és Szaúd-Arábia sokáig kéz a kézben haladt egymással. Összekötötte őket az Egyesült Államok által támogatott közös terv, hogy gázvezetéket építsenek Európa felé. Az oroszok szíriai katonai fellépése azonban megváltoztatta az ottani háború menetét, ráadásul keresztülhúzta a korábbi számításokat. A szövetségesek hirtelen versenytársakká váltak, az új helyzet kidomborította a közöttük lévő politikai különbségeket is. A Katar szárnyait már régóta megnyesni szándékozó Szaúd-Arábiát az is sürgette, hogy rohamosan elkezdett csökkenni az aranytartaléka, a királyság egyre növekvő pénzügyi gondjait hosszú időre orvosolhatná, ha rá tudná tenni a kezét kis szomszédja hatalmas, 160 évre elegendő energiatartalékaira. Rijád számára zöld jelzést adott az amerikai hatalomváltás is, a túlságosan is aktív Doha leállítása ugyanis nemcsak a szaúdi gazdasági érdekeknek, hanem az Oroszországgal és Iránnal kapcsolatos amerikai aktuálpolitikai érdekeknek is megfelel.
Már csak azért is, mert a Szíriában bekövetkezett fordulat, s ezzel a korábbi vezetéktervek kútba esése váltásra késztette az addig Oroszországnak az európai energetikai piacról történő kiszorításában érdekelt, az amerikai tervekben eszközként szereplő Katart is. Jól mutatják a fordulatot az Oroszországban az elmúlt két évben látványosan megnövekedett katari befektetések is. Doha előbb a Vnyestorgbankban szerzett 2,95 százalékos részesedést, majd a szentpétervári Pulkovo repülőtérnek lett 24,99 százalékban tulajdonosa, közben 19,5 százalékos részesedést szerzett a Rosznyefty Glencore-ral közös konzorciumában is, míg most éppen az egyik szankciók alatt álló orosz olajcégbe fektetne 6,5 milliárd dollárt.
