Kiéleződött a gazdasági és geopolitikai célokat egyaránt követő verseny a nemzetközi gázpiacon. Mutatja ezt nemcsak az Oroszországgal szembeni újabb amerikai szankciók iránya, de a gáznagyhatalom Katar körül kialakult válság – négy arab ország júniusban gazdasági és diplomáciai blokádot vezetett be ellene – is. A Dohával szembeni kemény fellépés fő célja ugyanis talán épp az, hogy megtörjék a Perzsa-öbölben fekvő emírség jelenleg a szaúdi és az amerikai érdekeket sértő energetikai önállóságát.
A terrorizmus elleni harcnak – többek között erre hivatkoztak a szankciók bevezetésekor – tehát nem sok köze van ehhez a konfliktushoz. A Doha és a szaúd-arábiai Rijád között kirobbant konfliktus híven demonstrálja a két ország között immár 22 éve érlelődő, s az alacsony olajárak miatt a felszínre tört, gazdasági természetű, a szunnita iszlám világot is megosztó feszültséget.
A két szomszédos energetikai nagyhatalom, Katar és Szaúd-Arábia sokáig kéz a kézben haladt egymással. Összekötötte őket az Egyesült Államok által támogatott közös terv, hogy gázvezetéket építsenek Európa felé. Az oroszok szíriai katonai fellépése azonban megváltoztatta az ottani háború menetét, ráadásul keresztülhúzta a korábbi számításokat. A szövetségesek hirtelen versenytársakká váltak, az új helyzet kidomborította a közöttük lévő politikai különbségeket is. A Katar szárnyait már régóta megnyesni szándékozó Szaúd-Arábiát az is sürgette, hogy rohamosan elkezdett csökkenni az aranytartaléka, a királyság egyre növekvő pénzügyi gondjait hosszú időre orvosolhatná, ha rá tudná tenni a kezét kis szomszédja hatalmas, 160 évre elegendő energiatartalékaira. Rijád számára zöld jelzést adott az amerikai hatalomváltás is, a túlságosan is aktív Doha leállítása ugyanis nemcsak a szaúdi gazdasági érdekeknek, hanem az Oroszországgal és Iránnal kapcsolatos amerikai aktuálpolitikai érdekeknek is megfelel.
Már csak azért is, mert a Szíriában bekövetkezett fordulat, s ezzel a korábbi vezetéktervek kútba esése váltásra késztette az addig Oroszországnak az európai energetikai piacról történő kiszorításában érdekelt, az amerikai tervekben eszközként szereplő Katart is. Jól mutatják a fordulatot az Oroszországban az elmúlt két évben látványosan megnövekedett katari befektetések is. Doha előbb a Vnyestorgbankban szerzett 2,95 százalékos részesedést, majd a szentpétervári Pulkovo repülőtérnek lett 24,99 százalékban tulajdonosa, közben 19,5 százalékos részesedést szerzett a Rosznyefty Glencore-ral közös konzorciumában is, míg most éppen az egyik szankciók alatt álló orosz olajcégbe fektetne 6,5 milliárd dollárt.
Ennél is fontosabb azonban, hogy Katar minden jel szerint elfogadta azt a még 2016 végén tett orosz javaslatot, miszerint az orosz kötelezettségek terhére adjon el cseppfolyósított gázt (LNG) Ázsiába, cserébe az ő kontingensének keretében menjen az oroszországi jamal-félszigeti LNG Európába. Ezt a legnagyobb magánkézben lévő orosz gázkitermelő cég, a Novatek közreműködésével megkötött alkut egyik fél sem verte nagy dobra, ám érezhetően működött. Már csak azért is, mert ez mindenki érdekeinek megfelelt, kivéve persze az immár a saját cseppfolyósított gázával az oroszokat Európából kiszorítani igyekvő amerikaiakat. Doha így új gázútvonalakhoz jutott, Moszkva kivédett egy ellene irányuló amerikai támadást. Ezek után már azon se lehetne meglepődni, ha az Orosz- és Németországot összekötő Északi Áramlat vezeték bővítésében részt vevő, amerikai szankciókkal fenyegetett európai cégeket, más megoldás híján, katariak váltanák ki.
