Ha áttörést nem is, de részeredményt sikerült elérniük mind a régi tagállamoknak, mind pedig a visegrádi országoknak azon a luxemburgi tanácskozáson, amelynek fő témája az uniós kiküldetési irányelv finomhangolása volt; az uniós szociális és munkaügyi miniszterek hétfői megbeszélésén olyan kompromisszumos javaslat született, amely szerint külön szabályozást alkothatnak majd a nemzetközi fuvarozásra vonatkozóan. Így a szállítmányozók a jelenleg hatályos szabályok értelmében nem kötelesek a fogadó országban érvényes minimálbérnél többet – például juttatásokat – fizetni a sofőreiknek, így ugyanazért a munkáért gyakran kevesebb fizetést kapnak a munkavállalók, mint a helyiek.
Szintén fontos – a külföldön ténykedő hazai vállalkozásokra nézve kedvezőtlen, a munkavállalók számára ugyanakkor pozitív módosítás –, hogy az eredetileg meghatározott 24 helyett csak 12 hónap türelmi időt kapnának munkaadók, hogy a kiküldetésre vonatkozó szabályokat átültessék.
Az Európai Bizottság tavaly márciusban előterjesztettet egy irányelvet, amelynek alapvető célja az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének az alkalmazása – ha nem is egységesen, azaz az Európai Unió minden országára kiterjedően – legalábbis helyi szinten. Vagyis ha például egy magyar építőipari vállalat Németországban vállal munkát, akkor kötelessége lesz betartani a német munkaügyi előírásokat, beleértve az ágazati bérezést is. Az elképzelés ugyanakkor számos kritikát kapott – főleg a később csatlakozott tagállamok részéről –, mondván, versenyhátrányt jelent a kelet-európai országok számára, és ellentétes a szolgáltatások szabad áramlásának elvével is.
Az egyeztetések kapcsán Takács Szabolcs miniszterelnökségi államtitkár a távirati irodának elmondta: a résztvevők minősített többséggel úgynevezett általános megközelítést fogadtak el a kiküldetési irányelvről, amelynek alapján a tagállami kormányokat tömörítő EU-tanács megkezdheti az egyeztetést az Európai Parlamenttel. – A magyar kormány a visegrádi országok nevében számos javaslatot tett, amelyekhez több tagország is csatlakozott, de ezeket csak részben fogadták el, így végül hat másik állammal együtt Magyarország sem szavazta meg a tanácsi döntést – fejtette ki az államtitkár.
Tehát a most elfogadott kompromisszum értelmében a fogadó ország munkajogi feltételeit egy év után kellene alkalmazni, amit egyszer meg lehetne hosszabbítani hat hónappal. A miniszterek arról is megállapodtak, hogy megegyezés után a tagországoknak három évük lesz nemzeti jogrendjükbe illeszteni az új szabályokat, majd onnantól kezdve egy év múlva fognak hatályba lépni ezek az előírások.
A kiküldetési irányelv alóli fuvarozói mentességgel kapcsolatban Takács Szabolcs kifejtette: a kormány – és a V4-ek – érvelése szerint a fuvarozók nem kiküldött, hanem mobil munkavállalók, így rájuk logikusan más szabályoknak kell vonatkozniuk. Dittel Gábor, a Magánvállalkozók Nemzeti Fuvarozó Ipartestületének (NiT Hungary) főtitkára szerint jó hír, hogy lesz külön szabályozás a fuvarozókra. Ugyanakkor úgy vélte, ez bizonytalan helyzetet teremt, mert még az is kérdéses, hogy mikor születhet meg a döntés. Mindez azonban jól ráirányítja a figyelmet a probléma súlyára.
A visegrádi országok fuvarozói érdekképviseletei egyébiránt már áprilisban összefogtak azért, hogy elérjék, a kiküldetési irányelv ne vonatkozzon az ágazatra. A Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete (MKFE), valamint a lengyel ZMPD, a cseh Cesmad Bohemia és a szlovák Cesmad Slovakia közös nyilatkozatban hívta fel arra a figyelmet, hogy a nyugati tagállamok adminisztratív eszközökkel is próbálják ellehetetleníteni a kelet-közép-európai fuvarozók munkáját, ezért minden területre kiterjedő egységes szabályozás megalkotását sürgették.
