Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter nemrég egyéni országgyűlési képviselőként nyújtott be előterjesztést arról, hogy 19,5 százalék legyen jövőre a munkáltatók által fizetendő szociális hozzájárulási adó (szocho), és ugyanennyire csökkenjen az egészségügyi hozzájárulás (eho). Jelenleg mindkettő 22 százalékos. Egy korábban elfogadott törvény a szochót 20 százalékra csökkentette volna jövő évtől.
– A pótlólagos félszázalékos csökkentés csak jelképes lépés, inkább kerekítési hiba. Több bonyodalmat okoz majd, mint amennyi hasznot hoz. Az adótörvényeknél a számoknak barátságosabbnak kellene lenniük. A kerek 20 százalékot fejben is mindenki ki tudja számolni. A fél százalék azonban a szoftverekben is gondot okozhat, jelentős többletadminisztrációval járhat a cégek számára is. Az eddigi egész értékeket át kell alakítani. Nem is beszélve a különböző kedvezményekről, például arról az esetről, ha a szocho felét kell csak megfizetniük a cégeknek. Olyankor a 10 százalék helyett a félszázalékos csökkentésnek köszönhetően 9,75-dal kell majd kalkulálni – mondta lapunknak Angyal József okleveles adószakértő. Hozzátette, egyszerűbb megoldást is találhattak volna. Ha a munkáltatói terhek közé tartozó, jelenleg másfél százalékos szakképzési hozzájárulást csökkentenék fél százalékkal, ez valóban könnyítene a rendszeren.
– Hazánkban a harmadik legmagasabb, 48,2 százalékos a bérek adóterhelése a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) államai között, ez rontja gazdaságunk versenyképességét. Így üdvözölni kell még a legkisebb lépést is, amely a probléma megoldása irányába mutat. Ugyanakkor kétséges, hogy a most bejelentett adócsökkentés valóban hatékonyan járul-e hozzá a cél eléréséhez – fejezte ki kételyeit Zara László, a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének elnöke. Lapunkhoz eljuttatott közleményében arra hívta föl a figyelmet, hogy a foglalkoztatók jelentős, legalább 10 százalékpontos, egy lépésben végrehajtott csökkentésre tudtak volna igazán pozitívan reagálni. A nagyobb cégek a megtakarításból technológiai beruházásokat hajthattak volna végre, vagy a már ott dolgozók bérét emelhették volna differenciáltan, esetleg új munkahelyeket teremthettek volna. A fejlesztés és a munkahelyteremtés a termelés növekedéséhez vezetett volna, a béremelés pedig a jó munkaerő megtartását támogatta volna. Ugyanakkor a szervezet nem tartja valószínűnek, hogy az egy lépésben végrehajtott nagyobb csökkentés számottevő hatást gyakorolna a mikrovállalkozásokra. Mivel a megtakarítás náluk nem lett volna elég beruházások megvalósítására, így leginkább a tulajdonosok bérének növekedéséhez és tisztulásához vezetne az adócsökkentés.
Az elnök szerint az eddigi többlépcsős és kisebb mértékű adócsökkentések miatt erősen kétséges, hogy valóban növekedett-e a vállalkozások versenyképessége, illetve több munkahelyet tudtak-e teremteni a megtakarításból. Annyi már most világos, hogy az adócsökkentés mértéke kisebb az ideálisnál, ráadásul kötelező béremeléssel párosul, mindez együtt pedig elodázza a nagyobb versenyképesség elérésének időpontját. Zara Lászlóék szerint továbbra sem látszik kirajzolódni az a gazdaságfejlesztési stratégia, aminek csak egyik eleme az adócsökkentés, és amit a szervezet már tavaly is hiányolt. Ezért az egyesület hangsúlyozta, az adó mérséklése önmagában nem elég. Fontos lenne mielőbb látni, melyek lesznek azok a kiemelt területek, amelyektől a várt gazdasági növekedést remélik a jogalkotók.
