Reményt keltő, hogy az Európai Bíróság (EUB) nem utasította vissza a magyar beadványt, amely vitatja a banki elszámoltatási törvény azon passzusait, amelyek gyakorlatilag lehetetlenné teszik az elszámolás adós általi megtámadását. Örömteli, hogy jövő év január 16-án nyilvánosságra hozzák a kérdésben kiadott főtanácsnoki indítványt – nyilatkozta lapunknak Falus Zsolt, a Bankcsapda Egyesület elnöke.
A devizahiteles-érdekvédő szervezet vezetője arról is beszélt, hogy a törvény értelmében jelenleg csak olyan bonyolult számításokkal lehetne eredményesen támadni az elszámolás helyességét, amelyeket egy egyszerű adós képtelen lenne elkészíteni. Amikor például egy konkrét ügyben szakértőt kerestek a számítás ellenőrzésére, illetve a törvény előírásainak megfelelő beadvány elkészítésére, négyszázezer forintos ajánlatot kaptak. Ez pedig nyilvánvalóan kifizethetetlen, hiszen sok esetben maga a vitatott összeg is kisebb ennél. Kiemelte, jelenleg csak a jegybank által összeállított bonyolult számítási képlettel lehet bizonyítani az adós igazát, amelynek megértése és alkalmazása még a pénzügyi szakemberek számára sem egyszerű. Sokkal inkább felügyeleti feladat lehetne a számítások helyességének ellenőrzése a vitatott ügyekben.
A témával kapcsolatos kérdésünkre 2016 decemberében Windisch László, a jegybank felügyeleti vezetője egyébként azt válaszolta: a maguk részéről nem tartják indokoltnak, hogy a számításokban segítséget nyújtó különszolgáltatást indítsanak az adósok dolgának megkönnyítésére.
Falus Zsolt azt is kifogásolta a magyar törvényben, hogy az elszámolás megtámadására csak a banki értesítés kézhezvételétől számított néhány hónapon belül nyílt lehetőség. Amennyiben ezt valaki elmulasztotta, akkor a törvény erejénél fogva minősült érvényesnek az elszámolás. E jelentős korlátokon túl az is nehezítette az elszámolást vitató ügyfelek dolgát, hogy a beadványokra túlzottan szigorú tartalmi és formai előírásokat rögzített a törvény. A Sziber-ügy néven elhíresült európai bírósági beadványban mindezen tételekre vonatkozóan kért iránymutatást a magyar bíróság, hogy nem sérti-e a törvény vagy egyes részei az Európai Unió fogyasztóvédelmi szabályait. Kérdésünkre arról is beszélt az elnök, hogy amennyiben az Európai Bíróság a fogyasztóvédelmi szabályokkal ellentétesnek tartja a magyar jogszabály egészét vagy annak bizonyos paragrafusait, akkor azt újjá kell alkotnia a magyar törvényhozásnak.
Két másik beadványt viszont egyelőre nem tárgyal az EUB. Mindkét ügyben a devizahitelesek számára nagyon fontos kérdések kerültek volna terítékre. Egyrészt az, hogy megfelelő volt-e a szerződéskötéskor a tájékoztatás arról, milyen terheket vesz nyakába az ügyfél a hitel fölvételével. Erre azért lett volna szükség, mert az ügyfelek nem megfelelő tájékoztatása ismét csak az uniós fogyasztóvédelmi szabályok megsértésének gyanúját vetheti föl. Másrészt azt firtatták a beadványok, hogy amennyiben a fenti okokból érvénytelen a szerződés, úgy a fogyasztó és a bankok közötti elszámoláskor az alacsonyabb devizakamatokkal vagy a számottevően magasabb magyar hitelkamatokkal kell-e számolni.
Ennek a két beadványnak azért lett volna különös jelentősége Falus szerint, mert jó esetben akár az adósok nyakába varrt árfolyamveszteség – amely miatt jelentősen emelkedtek a törlesztőrészletek – terhének megosztása is szóba kerülhet. Nem veszett el azonban teljesen a remény, mert hasonló kérdéseket taglaló beadványok még az Európai Bíróság döntésére várnak. Az Európai Bíróság azért utasította vissza a fent említett két beadványt, mert a kérdező bíró nem fejtette ki részletesen az ügyek ténybeli és jogi hátterét, s azt sem magyarázta el, miért is van szükség az Európai Bíróság véleményére.
