Két másik beadványt viszont egyelőre nem tárgyal az EUB. Mindkét ügyben a devizahitelesek számára nagyon fontos kérdések kerültek volna terítékre. Egyrészt az, hogy megfelelő volt-e a szerződéskötéskor a tájékoztatás arról, milyen terheket vesz nyakába az ügyfél a hitel fölvételével. Erre azért lett volna szükség, mert az ügyfelek nem megfelelő tájékoztatása ismét csak az uniós fogyasztóvédelmi szabályok megsértésének gyanúját vetheti föl. Másrészt azt firtatták a beadványok, hogy amennyiben a fenti okokból érvénytelen a szerződés, úgy a fogyasztó és a bankok közötti elszámoláskor az alacsonyabb devizakamatokkal vagy a számottevően magasabb magyar hitelkamatokkal kell-e számolni.
Ennek a két beadványnak azért lett volna különös jelentősége Falus szerint, mert jó esetben akár az adósok nyakába varrt árfolyamveszteség – amely miatt jelentősen emelkedtek a törlesztőrészletek – terhének megosztása is szóba kerülhet. Nem veszett el azonban teljesen a remény, mert hasonló kérdéseket taglaló beadványok még az Európai Bíróság döntésére várnak. Az Európai Bíróság azért utasította vissza a fent említett két beadványt, mert a kérdező bíró nem fejtette ki részletesen az ügyek ténybeli és jogi hátterét, s azt sem magyarázta el, miért is van szükség az Európai Bíróság véleményére.
