Jobbik: Börtönbe zárjuk a korrupt vezetőket

A multik helyett a kisvállalkozásokat támogatnák, és átírnák a dolgozókat kizsigerelő munkatörvénykönyvet.

– Bizonyos vélemények szerint a munka törvénykönyvének módosítására is a nemzetközi nagyvállalatok igényeinek kielégítése érdekében került sor. Egyetért ezzel?
– Nem kérdés, hiszen nincs más észszerű magyarázat a változtatásokra. Nem véletlen, hogy a módosítások lehetőséget nyújtanak a dolgozók kizsigerelésére, akik így egyre fáradtabbak. Ezt igazolják azok a statisztikai adatok is, melyek szerint a változtatások után jelentősen megemelkedett a munkahelyi balesetek száma, bizonyos szegmensek figyelembevételével évi 17 ezerről 23 ezerre. A túlhajszoltság pedig logikusan a termelékenység csökkenését eredményezi, hiszen a fáradt ember nem képes úgy teljesíteni, mint a kipihent. A munkaerőhiány föloldása nem lehet az, hogy a még itt dolgozókat még jobban kizsigerelik.

– Ezek után mi volna a legfontosabb gazdaságpolitikai lépés, ha a Jobbik kerülne hatalomra?
– Legfontosabb, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokkal észszerűen gazdálkodjunk. Az uniós támogatásokat nagyon rossz hatékonysággal használja föl a jelenlegi kormány. A vidéki kórházakban például felújítják a homlokzatot, és az épület előtt kicserélik a térkövet. Csakhogy ettől nem lesz jobb a betegellátás. Persze jó az országgyűlési képviselőnek, a polgármesternek, mert mondhatják, hogy mennyi pénzt hoztak a településre, sőt a kivitelezőnek is, hiszen bevételhez jutott. Ezzel szemben egyáltalán nem jó a beteg választópolgárnak, mert egyáltalán nem javult az ellátás minősége, a kivándorolt orvosokat, nővéreket nem tudják pótolni, nem lesz korszerűbb az elavult eszközpark sem. Na ezt a rendszert – amikor a rendelkezésre álló erőforrásokat is egyéni, illetve pártérdekek mentén használják föl – kell első lépésként a gyökerestől átalakítani, és helyette észszerűen fölhasználni a rendelkezésünkre álló összegeket.

– Ez érthető törekvés, de ettől nem oldódik meg a munkaerő kivándorlása, anélkül pedig teljesen fölösleges bármilyen befektetés, ha nincs, aki működtesse.
– Ez igaz. Ezért is gondoljuk úgy, hogy a magyar gazdaság működtetéséhez elengedhetetlen uniós pénzek felhasználását alapjában meg kell változtatni. Egyrészt tartós munkahelyeket létrehozó beruházásokra kellene fordítani ezt a jelentős összeget, és sportoló emberként mondom, hogy nem a magas fenntartási összegeket fölemésztő és ráadásul üresen kongó piramisokba önteni, ahogy a jelenlegi kormány teszi. Elképzelésünk szerint termeléstámogató adórendszerrel kell összekötni és célszerűbbé tenni az uniós pénzek odaítélését. Elsősorban a döntően hazai kézben lévő iparba, mezőgazdaságba és turizmusba folyatnánk ezeket a forrásokat. De ideje volna egy bérlakásprogram kialakításának is, illetve jelentős összeget lehetne elkölteni a lakossági ingatlanok energetikai korszerűsítésére, amire a jelenlegi kormány nem szán erőforrást, akkor sem, ha az lehívható, elkölthető. De például a családi otthonteremtési kedvezményt is kiterjesztenénk azokra az ingatlanokra, ahol legalább egy energetikai szintet fejlesztenének. Ebben a termelési struktúrában fontos megtalálni végre a magyar kis- és középvállalkozások helyét. Olyan klímát kellene kialakítani, amiben még az uniós átlagtól messze elmaradó magyar termelékenységhez viszonyítottan is alacsony magyar bérek emelkedni tudnának – első lépésként legalább a termelékenységgel párhuzamosan, mert ma még ettől is elmaradnak Ezt a célt tűzte ki maga elé a Jobbik béruniós kezdeményezése, aminek megvalósításával a magyar kereseteket lassan, a termelékenység emelésével párhuzamosan közelíteni lehetne az uniós bérekhez. Ennek hatására lassítani lehet a kényszerű kivándorlást, és meg lehet alapozni azokat a nagyberuházási formákat, amelyek segítik a fiatalok itthon tartását.

– Változtatnának valamit a jelenlegi adórendszeren?
– Mindenképpen át kellene gondolni a különadókat, mert vannak olyanok – például a tranzakciós illeték –, amiket a bankok egészében áthárítanak az ügyfelekre. Itt fizessen az, akire a jogalkotó a terhet kirótta. De fontos volna az áfarendszer átgondolása is, mert a világcsúcstartó magasságú magyar áfa hatalmas összeget vesz ki a családok zsebéből, valamint a nagyon sokba kerülő csalások melegágya. Mindenképpen jelentősen csökkenteni kellene a gyermekneveléshez szükséges árucikkek, illetve az alapélelmiszerek áfáját, már csak azért is, mert ezzel ösztönözni lehetne a gyermekvállalást. Az így kieső bevételeket pedig pótolni lehetne, ha becsatornáznánk a magyar adórendszerbe a multik által különböző címeken adómentesen kivitt több ezermilliárdos vagyonok után megfizetendő terheket.

– Vissza lehetne-e szerezni azokat a vagyonokat, amelyek egyéni megrendelésre készült törvények mögé bújva tűnnek el, és amelyek nagyon hiányoznak a magyar költségvetésből?
– Úgy gondolom, jelenleg is megvannak azok az eszközök, amelyekkel föl lehetne deríteni a jogtalan vagyonszerzéseket, csak nincs meg a bátorság ehhez. Jó példája ennek az Elios-ügy, amiről már távolról, objektív mérőszámok mentén látszott, hogy nincs valami rendben, mégis a Csalás Elleni Európai Hivatalnak (OLAF) kellett fölszólítani a magyar ügyészséget, hogy jól látható büntetőügyről van szó, amit ki kellene vizsgálni. De ezen túlmenően arra is készülünk, hogy a teljes magyar közjogi rendszert átvilágítsuk, és ahol szükséges, ott változtatni fogunk, hiszen a fékek és ellensúlyok rendszerének kiiktatásával a kormánypártok tették lehetővé, hogy a gazdaság számára is súlyos terheket jelentő szabálytalanságok megtörténhessenek. Legfontosabb a már említett, pártoktól független korrupcióellenes ügyészség létrehozása volna, ami véget vethetne az évtizedek óta tartó áldatlan állapotoknak.

– Változtatnának-e a mesterségesen gyengén tartott forint politikáján?
– Ezt általában az export támogatásával szokták magyarázni, de valójában nem erről van szó, hiszen az export nem magyar export, elsősorban a multicégek exportját jelenti, vagyis az ő érdekeiket támogatja. De nemcsak ezért hibás ez a gondolkodás, hanem azért is, mert devizahiteles családok százezreit tették tönkre a forint gyengítésével, és az ő vásárlóerejük nem jelenik meg a magyar piacon, hiszen hiteltörlesztésre költik a jövedelmük jó részét.

– Mi lehet a devizahitelesek problémájának megoldása? Mekkora összegről volna szó, mi lenne ennek forrása?
– Felvételkori árfolyamon kell forintosítani, és visszaadni az embereknek a jogtalanul elvett összeget. Megfontolandó az a gondolat, hogy a kormány bizonyos tisztségviselői az árfolyam manipulációjával tudatosan tették lehetővé, hogy némely intézmények extraprofitot nyerjenek. Ezt fejelte meg, hogy piaci árfolyamon forintosították a tartozásokat, illetve hogy a forint gyengén tartásával nehezítik a bajból való kilábalást. Nehéz megmondani a pontos összeget, de biztos, hogy ezermilliárdokról van szó. A kártalanítás forrása pedig egyrészt a devizaátváltásból felhalmozott jegybanki haszon, másrészt a Magyar Nemzeti Bank különböző alapjaiba elrakott milliárdok, harmadszor a jegybanki alapítványok vagyona, negyedrészt pedig a kiugróan nyereséges bankoknál fölhalmozódott extraprofit. Tudni kell azt is, hogy jogos a devizahitelesek panasza, miszerint a korábbi és a jelenlegi kormányok, a jegybanki vezetők és kereskedelmi bankok összejátszottak az emberek kifosztásában, és ezért nem túlzó az az igény, hogy az érintettek büntetőjogi felelősségre vonására is sort lehet keríteni. Nem vérengző, nem statáriális módon, de üzenni kell a piacnak: ebben a nemzetgazdaságban magyar emberek ellen hasonló pénzügyi merényletet senki ne főzzön ki többé a boszorkánykonyhájában!

A Jobbik, ha kormányra kerül, felderítői sikerdíjat fog fizetni a korrupciós ügyek bejelentőinek – mondta el Vona Gábor az Indexnek adott interjújában, melyből előzetesen elárult néhány részletet a portál. A sikerdíjban a cikk szerint az részesülhet, aki nem hivatalos személyként még le nem leplezett korrupciós ügyet releváns bizonyítékokkal alátámasztottan a hatóságok tudomására hoz, ami alapján végül a bíróság vagyonelkobzást vagy pénzbüntetést szab ki. Ezért cserébe a pénzben kifejezett büntetési tétel öt százaléka járna, adómentesen.