Lepaktált az állam a bankokkal

Több százezer devizahiteles cserbenhagyásával fizettettek a bankadóért – véli Ravasz László.

Bár családok százezreinek élete múlik rajta, mégsem egyszerű hitelezési probléma a devizakárosultak ügye. Ez a jelenség szükségszerűen következett abból a vezérelvű politikai rendszerből, amely hatvan éve működik Magyarországon, és amely 2010 után csúcsosodott ki – nyilatkozta lapunknak az Adóskamara elnöke. A korábban bíróként szolgáló Ravasz László nem kevesebbet állít, minthogy a válság előtt a devizahitelezés ösztönzésével próbálta az állam egyensúlyba hozni az akkor már gyenge lábakon álló gazdaságot, míg a 2010-es kormányváltás után a bankokkal kötött paktum lényege az volt, hogy a bankadó kivetéséért cserébe az állam elengedi több százezer devizaadós kezét. Mint rámutatott,  a helyzet megoldására először az igazságszolgáltatást kell felszabadítani.

Az Adóskamara elnöke szerint a bajban lévő emberek gondjait azért nem lehet a politikától függetleníteni, mert a mindenkori elit a saját embereit ültette az állami szervezetek döntési pozícióiba, akik politikai döntéseket hoznak szakmaiak helyett. A devizahitelezés politikai termék, ezért is terjedhetett el nálunk olyan széles körben, mint sehol másutt. Politikai akarat volt a Gyurcsány-kormány idején, hogy a fogyasztás ösztönzésével föl kell pörgetni a gazdaságot, amit gazdaságpolitikai eszközökkel nem tudtak, ezért hagyták elterjedni a devizahitelezést. Abban reménykedtek, hogy a gazdaság majd kinövi ezt a hatalmas összeget. Közbejött azonban a 2008-as válság, s az amúgy is gyenge lábakon álló magyar gazdaság gyakorlatilag a csőd szélére került. S miután az állam nem kapott kedvező kamatozású hitelt, a gazdaság „fejlődésének” fedezete a devizahitelesek ingatlanvagyona lett. Ezek a hitelek pedig extra profitot biztosítottak a bankoknak, tehát azok is jól jártak.

A válság kitörését követően – folytatta Ravasz László –, 2008. november 6-án a bankok és a kormány megkötötték azt a megállapodást, amely szerint azonnal forintosítani kellett volna hiteleket. – Megjegyzem, ezzel hatalmas tehertől szabadították volna meg a devizahiteleseket. Erre mégsem került sor. Persze érthető is, hiszen a bankok hatalmas extraprofitra tettek szert a hitelek fenntartásával – szögezte le a jogász. Mint hozzátette, a 2010-es kormányváltást követően még mindig csődközelben volt a magyar állam, így megállapodtak a bankokkal, hogy a bankadón keresztül segítséget nyújtanak az állam finanszírozásában. Ennek fejében az Orbán-kormány úgy alakította a devizahiteles törvényeket, hogy az a bankok számára kedvező legyen. Az egykori bíró rámutatott: a lényeg az volt, hogy a devizahitelesek ne tudják megtámadni a szerződéseiket. Akik pedig mégis meg tudták tenni, azok pereit politikai utasításra úgy alakította a bíróság, hogy ne nyerhessen a hitelfelvevő. A pécsi ítélőtábla egyik megbeszélésén egyébiránt – amelyet éppen a Magyar Nemzet szivárogtatott ki – elhangzott állítások ezt fényesen bizonyítják.

Az Adóskamara elnöke szerint a gyakorlatban ez úgy történt, hogy a kormány felkérte a Kúriát, hozzon jogegységi döntést a devizahitelesek problémáinak megoldására. Ezen jogegységi döntés meghozatala előtt a Kúria iránymutatást kért a politikától. Nevezetesen a Magyar Nemzeti Banktól, amelynek az a Matolcsy György a vezetője, akivel korábban – még gazdasági miniszteri tisztsége idején – a bankok megkötötték a paktumot. Az iránymutatás alapján aztán a Kúria jogfejlesztő jogegységi döntést hozott. Vagyis olyan döntést, amely nemcsak értelmezte, illetve iránymutatást adott a bíróságoknak, hogy az ilyen ügyeket miként kell megoldani, hanem gyakorlatilag jogszabályt alkotott a legfelsőbb bírói fórum. Ezzel megakadályozták, hogy egyénileg kiálljanak igazuk mellett a devizahitelesek. – A másik oldalon pedig igyekeztek ellehetetleníteni az adósokat, nehogy véletlenül civil mozgalom indulhasson a probléma megoldása érdekében. Az állami propaganda klasszikus áldozathibáztatásba kezdett, vagyis a rendelkezésére álló összes eszközzel igyekezett úgy beállítani ezeket a szerencsétlen családokat, mint akik más bőrén igyekeztek nyerészkedni, felelőtlenül költekeztek, hiszen senki nem tartott fegyvert a fejükhöz, hogy devizahitelt vegyenek föl. S ezzel fordították ellenük a társadalmat – tette hozzá.

– Mi az Adóskamaránál attól tartunk, hogy amennyiben tovább folytatódik a jelenlegi politikai kurzus, akkor csak idő kérdése, amíg a több százezer volt devizahitelest teljesen megfosztják nemcsak ingatlanjuktól, de minden vagyonuktól is, s ingatlanjuk árverezése után még évtizedekig fizethetik a még számon tartott milliós tartozásokat. Vagyis ellehetetlenítik az életüket. Ezért is lenne nagyon fontos, hogy azonnal állítsák le a végrehajtásokat addig, amíg végleges megoldást nem találunk a több százezer családot érintő problémára – szögezte le Ravasz László.

A bankok egyébként töredék áron adják át a bedőlt hiteleket a követeléskezelőknek, akik aztán elárvereztetik azokat. Kérdés, ez a hatalmas ingatlanvagyon, illetve az árverezésekkel abból kitermelt vagyon kinek a tulajdonába kerül. Ravasz László ennek kapcsán arra hívta föl a figyelmet, hogy az Európai Központi Bank uniós jogszabályokkal ellentétesnek tartotta a Magyar Nemzeti Bank által a bankok nem fizető hiteleinek felvásárlására létrehozott MARK Zrt. működését, ezért azt eladták egy 123 ezer forintnyi alaptőkével rendelkező csehországi cégnek. Ez később részesedést vásárolt a Magyarországon dolgozó Momentum Credit Zrt. nevű követeléskezelőben, amely elkezdte fölvásárolni a bedőlt hiteleket. Tavaly ősszel például az UniCredit Bank 42,7 milliárd forintnyi nem fizető állományát vásárolta meg, piaci pletykák szerint 5-10 százalékos áron.