Következő mérkőzések
Románia
15:002024. június 17.
Ukrajna
Belgium
18:002024. június 17.
Szlovákia

Ön is fizet a magyar olimpiai aranyakért, nem is keveset

Nálunk közpénzből, másutt szponzorációból támogatják a sportot, ráadásul sokkal eredményesebben.

B. Molnár László
2018. 03. 18. 6:35
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tagadhatatlan, hogy az Orbán-kormány az egyik legfontosabb nemzetstratégiai ágazatként kezeli a sportot, azon belül pedig leginkább a versenysportot. A magyar sport történetének legnagyobb fejlesztése zajlik 2010 óta, mégpedig százmilliárd forintokban mérhető állami támogatásból. Kétségtelen, hogy a sportingatlanok és infrastruktúrájuk terén több évtizedes volt az elmaradás, ám felvetődhet a kérdés, vajon a befektetett közpénz megtérül-e valaha, illetve szükséges-e az állam ilyen mértékű beavatkozása.

Az átkosban majdnem csak a sport élvezete létezett mint megfizethető szórakozás a nép számára. Így a sportfinanszírozás nem piacgazdasági fogalom volt, hanem egy rovat az állami vagy a bázisvállalati költségvetésben, ami elsősorban az olimpiai diadalt hozó élsportot szolgálta. A rendszerváltás után sem az Antall-, sem pedig a Horn-kormány idejében nem volt sportpolitika, így senki sem akadt, aki megvédte volna a vad privatizációs folyamatban például a sportingatlanokat. – Plázákká, lakóparkokká vagy semmivé váltak a pályák, csarnokok, és senki nem törődött a társadalmi kultúrának ezzel az egyébként nagyon fontos szeletével. Az időszak legnagyobb bűne, hogy veszni hagyta a sportlétesítményeket, és fenntartotta azt a látszatot, miszerint a sport ingyen van, illetve 200 forintos havi tagdíjból finanszírozható – mondta lapunknak Muszbek Mihály sportközgazdász. Hozzátette, 1994–1998 között legalább néhány privatizációs szerződésbe bekerült, hogy a létesítményt három-öt évig nem lehet más célra használni, kizárólag sportolásra.

A sportközgazdász szerint az első Orbán-kormány négy évét a sport szempontjából jó irányú, piackonform lépések jellemezték. – Ekkor ugyanis a stadionok felújításán, és nem építésén volt a hangsúly, valamint nem a vissza nem térítendő állami támogatásra, hanem a hitelt jelentő reorganizációs kötvényre épült a rendszer – mondta a szakember.

Ugyan a szocialista–szabad demokrata kormányok nyolc éve alatt megmaradt a sportlétesítmény bázisának fejlesztése privát tőkéből, ám innentől jelentkezett az olimpiai években a pénzek óriási, jellemzően elszámolás nélküli osztogatása az olimpiai sportágaknak, míg az egyesületi és a tömegsportra sem gondolat, sem idő, sem pénz nem jutott. Sőt a második Gyurcsány-kormány második ciklusában a sport nemcsak minisztériumát, de rangját is elvesztette. Amikor Orbán Viktor 2010-ben újra választást nyert, a sport egyszerre megint fölértékelődött. A kormányfő azonnal bejelentette, hogy a forráshiányos sport a jövőben megkapja a GDP egy százalékát, majd a sportágakat kategorizálták látvány-, kiemelt és egyéb (futottak még) sportokra, valamint az Európai Uniót lényegében rászedve elfogadtatták a társaságiadó-kedvezmény rendszerét (tao), amin keresztül 2020-ig megközelítőleg 415 milliárd forint közpénz vándorol támogatás formájában a látványsportágakhoz. Ráadásul elindult az úgynevezett stadionfejlesztési program, amely szerint 2020-ig 342 milliárd forintból – természetesen ez is az állami költségvetést terhelve – 32 településen építenek vagy újítanak fel futballarénát, közel 300 ezres egyidejű nézőtéri kapacitással. – Sok élettér, futballmúlt és jövőkép nélküli településen épült stadion. A beruházási döntéseknél a politikai szempontok jóval megelőzték a gazdasági megfontolásokat. A fenntartásukra, leendő gazdaságos üzemeltetésükre kevés figyelem jutott – közölte a sportközgazdász.

De nézzük magát a sportot. Amíg külföldön az olimpiai felkészülést segítő, nemzetinek tartott állami szponzoráció maximum 30–50 százalék, addig nálunk 90–95 százalék, és ezt a pénzt sem eredményesen költjük el. Jó példa erre az utolsó nyári olimpiai játékok felkészülési időszakának esete, összehasonlítva a magyar és a brit állami sporttámogatásokat összegük és az eredményesség fényében. – Bár a riói szereplés aranyérmek tekintetében eredményes volt, de az olimpiai pontok tekintetében az egyik legeredménytelenebb. Jól látható, hogy a majdnem harmadannyi magyar sportoló több mint kétszer annyi állami támogatást kapott a riói felkészüléséhez, mint brit vetélytársaik, akik ugyanakkor az eredményességben messze felülmúlták a mieinket – fogalmazott Muszbek Mihály. A húsz sportágban induló magyarok négy sportágban 15 érmet szereztek. Ez 110 olimpiai pontot eredményezett. Ugyanakkor a britek 25 sportágban indulva 67 érmet és 466 pontot szereztek. Azaz tökéletesen látszik, a magyar sportélet jelenleg nem állna meg a lábán a jelentős állami támogatás nélkül, és a tao rendszerének első igazán komoly vizsgája a 2020-as tokiói olimpia lesz.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.