Banki akadályoztatás

Sokatmondóan összegezte az egyik bankportál, hogy milyen válaszokat kapott a pénzintézetektől arra, ugyan miért tájékoztatnak félre néhol a babaváró támogatásról. „Nehéz az igénylési roham miatt egyébként is túlterhelt ügyintézőknek több tucat termék mellett egy ilyen bonyolult hitel minden részletével tisztában lenni” – írta a Bank360, amely szerint ebből következően az ügyintézők is tévedhetnek, és akaratukon kívül adhatnak pontatlan információkat. Nos, tévedni emberi dolog – a bökkenő az, hogy itt emberi sorsokkal játszadoznak. Saját termékeikkel kapcsolatban pedig érdekes módon sem a bankok, sem ügyintézőik nem nagyon tévednek. Pontosan számítják ki például a ma is bicskanyitogatóan magas teljeshiteldíj-mutatókat (thm) a babaváróval „konkurenst” kapó személyi kölcsönöknél, s a törlesztőrészlet behajtása sem felejtődik el sosem.

Érdekes, hogy egy korábbi miniszter már a csok igénylésénél felvetette: az elbírálásnak, kiutalásnak nem a bankokon, hanem esetleg a Magyar Államkincstáron keresztül kellene zajlania. Nem tudjuk, hogy a miniszter ezekért a megnyilvánulásaiért nem tárcavezető már vagy másért, ami ennél fontosabb, hogy a családvédelmi akciótervvel szintet lépő családtámogatások igazi hatékonysága érdekében nem ártana elgondolkozni valami ilyesféle lehetőségen.

Sokaknak az is meglepő lehet ugyanis, hogy a csok nagycsaládosoknak szánt tízmillió forintos vissza nem térítendő támogatását az összesített adatok szerint miért nem a teljes tízmilliós összegben, hanem nyolc-kilencmillió forint erejéig tudják csak igénybe venni egyes családok. Nos, azért, mert a legtöbbször a csok mellé az államilag támogatott csokos kölcsönt, sőt piaci hitelt is felvesznek, a bankoknál pedig utóbbi a prioritás. Vagyis a piaci hitelt mindenképpen kiutalják, ám ha a költségvetés vagy az adásvétel végösszege úgy jön ki, a csok tízmilliójának kis részét a végelszámolásnál nem feltétlenül.

S itt van már a babaváró támogatás is, amely – úgy tűnhet – minden társadalombiztosítást fizető, büntetlen előéletű családnak elérhető. Mégsem feltétlenül ez a helyzet, hiszen a bankok egyszerűen nem készítik fel alkalmazottai­kat megfelelően az ügyletre. Hogy miért? Mert a babaváró szabad felhasználású személyi hitelnek minősül, de még az állami kamatfizetés mellett is az a helyzet, hogy sem a bank, sem a hitelközvetítő nem tudja rápakolni a maga szép kis százalékait az ügyletre, mint más pia­ci alapú személyi kölcsönre.

Látogassunk csak el egy bank honlapjára vagy egy fiók­ba. Nem a babaváró támogatás hirdetései özönlenek ránk, hanem a „most csak” 20-30 százalékos thm-mel visszafizetendő személyi kölcsönök, hitelkártyák és más kedvező termékek. Aztán pedig halljuk barátainktól a gyomorszorító beszámolókat, hogy a babavárónál mondvacsinált okok miatt elutasítják őket. De sebaj, mert pia­ci hitelre alkalmasak.

Hogy is van ez? A hiba ugyan nem a kormány készülékében van, a helyzet mégis úgy fest, hogy csak az állam tud fellépni az ilyen esetek ellen. Mert lépni kellene, ez nem vitás, hogy a családvédelmi akcióterv tényleg célt érhessen.