A hazai mesterségek dicsérete

Örömmel osztunk meg olvasóinkkal egy meghökkentően kellemes tapasztalatot, ami magyar vállalkozással kapcsolatos. Tegyük a szívünkre a kezünket: sok alkalmunk nem nyílt erre mostanában.

Örömmel osztunk meg olvasóinkkal egy meghökkentően kellemes tapasztalatot, ami magyar vállalkozással kapcsolatos. Tegyük a szívünkre a kezünket: sok alkalmunk nem nyílt erre mostanában. A jó karbantartó szakemberek, mesteremberek, lakásfelújítók közül sokan a Lajtán túl találtak maguknak jobban fizető munkákat, és akik maradtak… Nos, róluk ritkábban zenghettünk dicshimnuszt.

A történetet, ami kedves olvasónkkal megesett, akár teljesen mindennaposnak is nevezhetnénk, és egy szabálykövetésre inkább hajlamos országban szót sem érdemelne. Nálunk azonban fároszként világíthat, mutatván a követendő utat.

Olvasónk online vásárolt néhány tízezer forintos értékű műszaki cikket egy multinacionális áruházlánctól. A termék futár közreműködésével időben és épségben megérkezett, működésével sem volt semmilyen probléma: tudta, amit előzetesen a kereskedő, valamint a használati utasítás megígért. Néhány hónap múlva azonban, vagyis bőven a garanciális időn belül, a berendezés mechanikája akadozni kezdett.

Kiderült, hogy egy kis fémcső tömődött el: néhány száz, vagy talán egy-két ezer forintos tétel, mégis, nélküle nem használható az egész gépezet. Olvasónk rosszat sejtett, elhúzódó vitát, utánajárást. Volt már ugyanis hasonló tapasztalata, amikor az olcsónak és jónak ígérkező termék a végére drága, de rossz lett, és a filléres pótalkatrész híján a sufni sarkában fejezte be földi pályafutását.

No de aki mer, az nyer, olvasónk a garancialevélen feltüntetett szerviz – magyar vállalkozás – számát hívta. Nem sok jót sejtetett, hogy az előhívó számból kiolvashatóan a műhely vidéki helyszínen üzemel. Az ügyintéző azonban – szerencsére – nem biztatta arra, hogy vigye el bemutatásra a gépet vagy az alkatrészt, mindössze egy hivatalos bejelentést kért, azt is e-mailben, amihez csatolnia kellett a szintén elektronikus számlát.

Olvasónk elküldte a szükséges adatokat, és felkészült rá, hogy türelmesen várhat, míg feldolgozzák az ügyiratát és értesítik az eredményről. Ehhez képest még aznap levél érkezett a szerviztől, méghozzá merőben meghökkentő tartalommal és hangnemben. Idézem: „Rendben! Küldöm! Köszönettel, XY.” És mire megemésztette volna, újabb levél érkezett, amelyben a futárszolgálat értesítette, hogy átvett egy küldeményt, és rövidesen kiszállítja. Másnap reggel pedig – csodák csodája! – küldönc csöngetett az ajtajánál, és 0, azaz nulla forint ellenében átadta a papírdobozt, amely – ismét csak: nahát! – pontosan a kért alkatrészt tartalmazta. A gép azóta ismét jól dolgozik, és olvasónk azzal a jóleső tudattal pillant rá naponta többször, hogy ha valami baj is lenne vele, van hová fordulni.

Ugye mondtam, hogy mindennapos történet, mégis merőben új megvilágításba helyezi a garan­ciális ügyintézés hazánkban bevett és szokásos folyamatát. Mint a hazai kis- és középvállalkozásokkal, azon belül is főként a kisebb cégekkel rendszeresen foglalkozó újságíró, örömmel üdvözlöm a magyar piacon mindeddig ritkán tapasztalt vállalkozói magatartást.