Kukába dobjuk az életünket

Időről időre változik azoknak a tárgyaknak, szellemi és más javaknak a köre, amelyet igazán lényegesnek gondolnak birtokosaik, s amelyek elvesztésétől nagyon is tartanak. A féltett értékek halmazán a fejlődő technológia is alakított, s bizonyos céges felmérések ma már azt mutatják: adott esetben az anyagi biztonságnál, az általános társadalmi jólétnél, sőt talán még a békénél is fontosabb a céges informatikai rendszerek biztonsága és az, hogy a vállalatok adatai ne kerüljenek illetéktelen kezekbe.

Iratok a szemétdombon. Sokszor nem vigyázunk eléggé Fotó: Éberling András

Tanulságosnak nevezhető az az összegzés, amelyet a World Economic Forum kutatói készítettek 144 ország cégvezetőinek megkérdezése alapján. Eszerint a világban általánosan leginkább újabb pénzügyi válság kitörésétől tartanak a gazdasági szereplők, de a második legfélelmetesebb eseménynek az informatikai támadásokat gondolják.

A széles társadalmi problémák jelentette kihívás például a hatodik helyre került, eggyel megelőzve az adathalászatot, vagyis azt, amikor illegális szereplők különféle trükkökkel kicsalják a cégek, a magánszemélyek adatait azért, hogy anyagi vagy más kárt okozzanak. A felmérés szerint az adatbiztonság kérdése világszinten lényegesebb, mint egyebek mellett az, hogy ne robbanjanak ki nemzetközi konfliktusok. A kimutatás – amelyről a Pénzügyi Szemle online kiadása közölt nemrégiben részleteket – persze rögzíti, hogy az egyes országok és régiók között jelentős eltérések lehetnek.

Iratok a szemétdombon. Sokszor nem vigyázunk eléggé
Fotó: Éberling András

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy bár az ökológiai katasztrófák több országban bekerültek a legsúlyosabb kockázatok közé, globálisan mégsem fért fel a kérdés a tíz legfélelmetesebb tényező listájára. Ugyancsak szembetűnő, hogy amíg a fejlett ré­giók cégvezetői az informatikai támadásoktól és az adathalászattól tartanak a legjobban, addig az úgynevezett feltörekvő országok a pénzügyi válságoktól, a munkanélküliségtől és a nemzetközi konfliktusoktól rettegnek a leginkább.

Magyarország is részt vett a felmérésben, a hazai válaszok némiképp eltértek a globálisaktól. A magyar vállalatvezetők ugyanis a szociális instabilitást tartották a legjelentősebb kockázatnak, de félelemmel teli tényezőnek nevezték a piaci buborékok kialakulását, az energiaárak esetleges hirtelen megemelkedését és az országok közötti nézeteltérés veszélyét.

Pedig azt nem lehet mondani, hogy a magyar informatikai szakma ne lenne tisztában a kibertámadások, az adathalászat fenyegető veszélyével. A Panda Security minap ismertetett felmérése szerint az elmúlt 12 hónapban a válaszadó szakértők által képviselt cégek hatvan százalékánál történt kibertámadás, az illegális akció pedig valamilyen formában érintette is a vállalkozás működését. Az érintett társaságok 31 százaléka egy héten belül, hét százaléka viszont pedig több hónap alatt vagy egyáltalán nem tudta orvosolni a keletkezett problémát.

Bár a megtámadott cégek majd kétharmada egy nap alatt helyreállította a kárt, a legtöbben mégis a vállalati működés hatékonyságának csökkenését említették következményként. Előfordult adatvesztés és alkalmanként a belső folyamatok is leálltak.

Ezek alapján nem véletlen, hogy a válaszadó szakemberek 67 százaléka az ügyféladatok védelmét tartotta a vállalatok előtt álló legkritikusabb kihívásnak.

A szakmai vélekedést némileg más megvilágításba helyezi az a felmérés, melyből arra lehet következtetni, hogy miközben sok helyen igazán drága jószágként tekintenek az adatokra, a hazai lakosság és az itten cégek egy része a legfontosabb, legintimebb információkkal is igen nagyvonalúan bánik.

A Fellowes nevű cég egy szeméttelepen végeztetett kutatást, ahol kétszáz kilogramm szelektíven gyűjtött papírhulladékot vizsgáltak át. Ebből 30,8 kiló tartalmazott olyan szenzitív adatokat, amelyek visszaélésre lettek volna alkalmasak. A papírszemét között például MR- és röntgenleletek mellett különféle orvosi iratok is hevertek, ahogy ki nem váltott receptek is előkerültek.

De a kutatás készítői rendszerezett, céges levelezésre is ráakadtak, a dokumentumok különféle készítmények összetevőit is részletesen tartalmazták, ahogy beszerzési árakról is lehetett olvasni a kidobott iratokban. A konklúzió: nem csak a magánszemélyek dobják ki sokszor megsemmisítés nélkül fontos papírjaikat, komoly hiányosságok jelentkeznek a céges adatkezelésben is.