Az elköszönő 2019-ben folytatódtak a magyar gazdaságban az előző években megindult kedvező folyamatok, annak ellenére, hogy főbb exportpiacaink némelyikén lassulás mutatkozott. Bár a végleges adatra még várni kell, a gazdasági növekedés üteme megközelítőleg öt százalék lehet, ami Európában a második legmagasabb adat Írország után. A képet kissé árnyalja, hogy a forint az éve eleji indulóértékéhez képest három százalékkal gyengült az euróhoz képest, és 2018-ban is már nagyjából ekkora volt a leértékelődés mértéke. Persze ez a folyamat még minősülhet átmenetinek, ha az idén stagnáló vagy erősödő pályára kerül a hazai fizetőeszköz, amihez a kiváló makrogazdasági adatok meg is adják az alapot.
Amit a mindennapi életben a GDP növekedésénél jobban érzékelünk, az a bérek, ezen belül is a reálbérek növekedése. A nominális (számszerű) átlagbér-növekedés az előzetes adatok szerint tavaly meghaladta a tíz százalékot, miközben az infláció 3,4 százalékra növekedett, enyhén meghaladva a jegybanki célt. A reálbérnövekedés így 6,7 százalék körül alakult, ami meglehetősen magas érték, ilyet a világban jelenleg csak régiónkban tapasztalhatunk.
Különösen kedvező, hogy a magas növekedés úgy zajlott, hogy a fejlett nyugat-európai gazdaságok növekedése lelassult, ami fő exportpiacunkat, Németországot is erősen érintette. Szerencsére recesszió nem alakult ki az említett országokban, ugyanakkor az ottani lassulás eddig semmilyen módon nem jelentkezett nálunk, ami nem kis részben annak köszönhető, hogy a csökkenő értékesítési lehetőségekkel küzdő cégek inkább a magas bérű országokban fogják vissza termelésüket, míg térségünkben inkább további beruházásokat hajtanak végre.
A magas beruházási ráta amúgy is jellemző volt, ennek köszönhetően újabb exportkapacitások állnak üzembe, ami a kereskedelmi mérlegen is látszik: a korábbi években csökkenő exporttöbbletünk nem apadt tovább, sőt idén jó eséllyel újra növekszik. A költségvetés hiánya 1,8 százalék körül alakult, idén viszont csak egy százalék lesz, 2022-re pedig már hiány nélküli, kiegyensúlyozott költségvetés a cél. A magas gazdasági növekedés és a csökkenő költségvetési hiány a GDP-arányos államdósság gyorsuló csökkenéséhez vezet: már jóval 70 százalék alatti ez az adat, néhány éven belül pedig a tervek szerint a maastrichti kritériumok által meghatározott 60 százalékos szint alá csökken.
