Mindemellett a tagországok a gazdasági ciklus eltérő fázisában lehetnek, ami megint csak rugalmasabb szabályozást igényel, különösen egy új belépőnél. A tapasztalatok azt mutatják, hogy amelyik tagállam eleve alacsonyabb államadóssággal és korábban sok éven át stabil költségvetéssel lépett be a zónába, az stabil is maradt, mondhatni: érett volt az euróra (jellemzően a nyugat- és észak-európai országok többsége). Ilyen stabil helyzetben egy hirtelen gazdasági sokk esetén a tagállamnak arra is van lehetősége, hogy átmenetileg a hiány növelésével fiskális stimulust alkalmazzon.
Azok az országok, amelyek eleve magas hiánnyal léptek be, illetőleg korábban akár évtizedeken át magas hiánnyal, magas inflációval és folyamatosan leértékelődő valutával üzemeltek, és csak a csatlakozás előtti évekre szigorítottak, nem tudták sikeresen fenntartani ezt az egyensúlyt (jellemzően a mediterrán államok). Az új kelet-közép-európai államok eddig viszonylag alacsony adóssággal léptek be, ez lehetővé teszi a gyors felzárkózást: közülük különösen Szlovákia esetében nevezhető sikeresnek a bevezetés.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!