Célszerű lenne megújítani az eurózónát, illetve a közös fizetőeszközre vonatkozó szabályozást az eddigi tapasztalatok birtokában – mondta Matolcsy György. A Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint erre remek lehetőség lenne 2022-ben, mivel akkor lesz harmincéves a zóna jelenlegi szabályozásáért felelős maastrichti szerződés. A jegybankelnök az MNB által szervezett Lámfalussy Lectures konferencián beszélt erről, és hozzátette, hogy a munkában immár a leendő eurózónatagoknak is részt kellene venni, hisz a belépés szempontjából döntő, hogy mennyire vonzó a szabályozás.
Matolcsy György megemlítette, hogy az unióba később belépő tagállamok a maastrichti szerződés kidolgozásakor nem tudtak részt venni annak alakításában, ugyanakkor közel harminc évvel később már jól látszanak az akkor kidolgozott rendszer tapasztalatai, előnyei és hátrányai. Ezek figyelembevételével célszerű megújítani a zónát úgy, hogy az a mostani tagokon kívül a lehetséges új belépőknek is vonzó legyen.
A maastrichti kritériumok kialakításakor arra törekedtek, hogy az egyes tagállamok makrogazdasági helyzetében ne legyen olyan egyensúlytalanság, ami miatt nagyon eltérne helyzetük a többiekétől, így egyúttal a többiek stabilitását is veszélyeztetnék, esetleg a többieknek is részt kellene venni az adott ország kisegítésében. Az országok a belépéskor végül teljesítették is ezeket a feltételeket, de nem sikerült olyan mechanizmust alkalmazni, ami később is biztosítja, hogy ne boruljon fel az egyensúly.
Fotó: Reuters
Erre több esetben a 2008-as válságot követően került sor, amikor a krízist sok ország fiskális élénkítéssel, a költségvetési hiány erős növelésével kezelte, ennek következtében elszaladt egy-egy ország adósságszintje. Nyilvánvaló, hogy ezt a problémát csak akkor lehet hatékonyan kezelni, sőt megelőzni, ha létezik valamilyen fiskális unió is a tagországok között, de legalábbis vannak általános elvek a költségvetési politika alakítására (ezt egy kvázi közös pénzügyminisztérium felügyelhetné).
A kritériumok között vannak olyanok, melyekre rugalmasabb szabályozást kellene alkalmazni: ilyen például az államháztartási hiány. Ennek felső határát egységesen a bruttó hazai termék (GDP) három százalékában határozták meg, ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy ehhez milyen gazdasági növekedési ütem társul az adott országban. Ha a növekedés alacsonyabb, akkor háromszázalékos hiány mellett növekszik az adósság, ugyanakkor, ha például egy ország gazdasága ötszázalékos ütemben nő (mint most Magyarország esetében), akkor még két-háromszázalékos hiány mellett is jelentősen csökken a GDP-arányos adósság.
