– Nagyapám azt javasolta nekem gyermekkoromban, hogy felnőttként legyek meteorológus. Azért, mert ha azt mondom, hogy másnap sütni fog a nap, és mégis esik, nem történik semmi. Nem vonnak felelősségre. Ennyi erővel biztathatott volna arra is, hogy legyek gazdaságkutató. Nem kellemetlen egy elemzőcégnek, ha a valóság nem igazolja a várakozásokat?
– A jellemző az, hogy a valóság nem igazolja a várakozásokat. Ez majdnem mindig így van. A gazdaság nagyon bonyolult gépezet. Nem mindegy például, hogy mennyi pénz folyik be az unióból Magyarországra. Ahogy az sem, hogy éppen miként alakulnak a globális folyamatok. Ezt a legnagyobb cégeknek is nehéz előre jelezniük. Sok a bizonytalanság, a prognózisokat legalább öt-tíz-tizenöt éves periódusban érdemes áttekinteni. Ebből a szempontból malacom van, mert néhány héttel ezelőtt az egyik portál elemzése kimutatta, hogy az elmúlt tizenöt évben – az összes elemzőt, intézményt és a kormányt is figyelembe véve – a GKI volt a legpontosabb. Ez engem megnyugtat.
– Akkor nézzünk egy-két példát. 2018-ban 5,1 százalékkal nőtt a GDP, míg önök 3,8 százalékot vártak. Úgy, hogy előzetesen megjegyezték: valószínű, hogy ezt az értéket sem éri el a bővülés. A 2017-es növekedés 4,5 százalék volt, míg a GKI három százalékot vetített előre. Itt nem néhány tizednyi eltérésről van szó. Amikor utólag visszatekintenek az elemzésekre, mit mondanak egymásnak?
– Az alaptevékenységek növekedését könnyű belőni, de amikor arról van szó, hogy az uniós támogatások hatása mégsem cseng le és a globális folyamatok sem olyan kedvezőtlenek, mint előzetesen várható volt, akkor lehet látni, hogy alábecsültük a számokat. Így például 2017–18-ban csökkentek az energiaárak, gyakorlatilag nem volt infláció Európában, mindezzel nem lehetett előre kalkulálni. Senki nem számolt azzal, hogy nulla kamatok mellett így lehet növekedni. A szocialista kormányok idején is hibáztunk és most is.
– Az előbbi esetben azonban inkább fölfelé lőtték a növekedést, míg az utóbbinál pont fordítva.