Újra megjelent a madárinfluenza

A madárinfluenza H5N8 altípusának jelenlétét igazolta március 25-én egy Bács-Kiskun megyei kacsatartó gazdaságban a Nébih laboratóriuma. Az érintett 32 500 pecsenyekacsa leölését megkezdték. Idén először a Komárom-Esztergom megyei Ács pulykatelepén bukkant fel a kórokozó, majd a Hajdú-Bihar megyei Létavértesen számoltak fel kacsatelepet hasonló okból.

2020. 03. 27. 11:33

A fertőzés a tojások felületén is terjedhet Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely

A madárinfluenza vírusára az összes madár, így a baromfik is fogékonyak. Legutóbb 2016 novembere és 2017 áprilisa között okozott fertőzést a kórokozó. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laboratóriuma akkor 240 baromfiállományban mutatta ki a madárinfluenza H5N8 törzsének jelenlétét. A betegség Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Győr-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Somogy és Veszprém megyei állományokat érintett. Akkor összesen 2,66 millió baromfit semmisítettek meg.

A kórokozó elsődleges terjesztői a vándorló vadmadarak, ugyanakkor előfordulhat, hogy a gazdák, az állatgondozók viszik tovább a vírust egyik állattartó helyről a másikra, fertőzött ruházattal, lábbelivel vagy az állattartáshoz kapcsolódó eszközökkel, járművekkel. (A kórokozót legtöbbször az ürülékkel szennyezett szalmával, takarmánnyal, illetve cipőtalpon lehet bevinni a telepre.) Az állományon belüli terjedésben nagy szerepet kap a kitüsszögött váladék, illetve a szálló por és a tollpihék belégzése. A betegség a felületén szennyezett tojásokkal is terjedhet a madarak között.

A kórokozó a légutakon vagy szájon át bejutva gyulladást okoz a légutakban, a bélcsatornában, majd a vírus folyamatosan ürül a váladékokkal, a bélsárral. Az egy-három napos lappangási idejű betegség tünete lehet az étvágytalanság, a folyadékfelvétel csökkenése és a kismértékű elhullás, a tojástermelés és a testtömeg-gyarapodás csökkenése. A vadmadarak sokszor tünetmentesek. A „házimadarak” esetében a tünetek a vírus megbetegítő képességétől, a madár fajától, korától, meglévő betegségeitől, tartási körülményeitől is függenek. A fertőzés terjedése az állatok zárt tartásával állítható meg. A zárt tartásba beletartozik a takarmány és szalma zárt tárolása, valamint az is, hogy az ólba kizárólag a cipőtalp és a kéz fertőtlenítése után léphet bárki. A járműveket szintén fertőtlenítik, az emberektől megkövetelik a védőruha használatát.

Miért kell elpusztítani a szárnyasokat, ha a vírus az emberre nem veszélyes? Azért, mert a fertőződött állat előbb-utóbb megbetegszik és elhullik. A beteg állatok nagy mennyiségben termelik a vírust, ami további fertőzések forrása, és így sosem áll meg a kór terjedése. Ha egy adott országban kitör a madárinfluenza, az komoly gazdasági kárt okoz.

A fertőzött állatokat vértelen úton kell leölni, ez szén-dioxid gáz alkalmazását, azaz fájdalommentes folyamatot jelent. (Érdemes azonban tudni, hogy Ácson nem 53 ezer állatot öltek le, ugyanis jelentős volt a fertőzésből eredő elhullás.) Az elhullott vagy leölt állati tetemek megsemmisítését zárt rendszerben, hőkezeléssel az ATEV Fehérjefeldolgozó Zrt. végzi. A hőkezelés égetés, de speciális főzés is lehet, utóbbi 133 Celsius-fokon, legalább 20 percig, 3 bar nyomáson zajlik. A fertőzött almot, trágyát, illetve takarmányt vagy hőkezelik, vagy füllesztik. Utóbbi gyakorlatilag komposztálást jelent: a fertőzött matériát összegyűjtik, befedik (fóliával, földdel) és „békén hagyják”. A folyamat eredményeként elpusztulnak a kórokozók. A fertőzött állomány felszámolása, az alom eltávolítása, az adott kórokozóktól mentes környezet kialakítása után jöhetnek újra állatok a telepre.