Így működik a Soros György-féle adósrabszolgaság

Nemrég látott napvilágot Soros Györgynek a terve, miszerint az EU-nak szüksége lenne egy új típusú adósságpapírra a koronavírus okozta gazdasági problémák kezelésére. Az ötlet 1 500 milliárd euróról szól, ami nagyságrendileg a magyar éves GDP több mint tízszerese – írja a Tűzfalcsoport.

Brüsszel, 2017. április 27. Soros György magyar származású amerikai üzletember, a New York-i Soros Fund Management befektetési társaság elnöke érkezik a Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével tartandó megbeszélésükre Brüsszelben 2017. április 27-én. (MTI/EPA pool/Olivier Hoslet) Fotó: MTI

Még a pénzügyekben jártas emberek is ritkán találkoznak az úgynevezett örökjáradék fogalmával, de ha mégis többnyire negatív környezetben. Ahogy a neve is utal rá, a kötvénynek nincs lejárata, tehát tulajdonképpen az adósság az idők végezetéig nyomná a vállunkat. Igaz, feltehetően a tőkét soha nem kell visszafizetni, viszont a kamatokat (0,5%) minden évben el kell utalni. Tulajdonképpen az adósságtól soha nem lehet majd megszabadulni, vagy ha mégis, akkor a kibocsátó számára kimondottan rossz feltételek mellett.

Az örökjáradék kötvény az egyik legkockázatosabb pénzügyi termék, mégpedig azért, mert roppant érzékeny a piaci elvárt hozam változására.

Az 1 500 milliárd névértékű örökjáradék kötvény piaci értéke bármekkora lehet 7 500 milliárd és 500 milliárd között, attól függően, hogy a „végtelen” futamidőre vonatkozó elvárt piaci hozamot 0,1 és 1,5% között hova helyezi a piac. A kibocsátáskor ez óriási kockázat az EU-nak, hisz kedvezőtlen helyzetben a kibocsátásból befolyó összeg a névértéknek akár a fele, akár a többszöröse is lehet. Mivel az EU-t alkotó 27 tagország gazdaság alapjai jelentősen eltérnek, így a névértéknél lényegesebben kisebb befolyó összeg valószínűsíthető. Viszont ez a Soros-terv alapján a kamatfizetés állandó 0,5%-os (jelen esetben 7,5 milliárd euró) terhet jelenteni a tagországoknak, amit függetlenül jó és rossz gazdasági környezettől, mindig fizetni kellene – olvashatjuk a Tűzfalcsoport oldalán.

Érdemes megjegyezni, hogy az évenkénti kamatteher a jelenleg is tárgyalás alatt lévő többéves költségvetési keret kb. 3%-át tenné ki, ami megfelel a Migrációra és Határvédelemre vagy a Védelempolitikára szánt összeg arányával. Figyelembe véve a költségvetés körüli heves vitákat, jogosan felmerülhet az igény, hogy akár ezen költségvetési fejezeteket is meg lehet kurtítani és inkább örökjáradékkötvénybe fektetni. Természetesen az összképet nézve, ez a megoldás teljesen beleillik a korábban már megismert migránsokat támogató Soros-tervbe, hisz pont azoktól a területektől vonna el forrásokat, amelyek gátolják a tervét és ráadásul most is alulfinanszírozottak.

Több mint valószínű, hogy nem egyszerre dobnák piacra mind az 1 500 milliárd eurónyi összeget, hanem az igényeknek megfelelően. A hosszú távú szakmai befektetők, nyugdíjalapok vagy biztosítótársaságok viszont nem ülnek ekkora mennyiségű készpénzben, mivel valószínűleg befektették egyes tagországok államkötvényeibe. Tehát nem számolva azzal, hogy új kihelyezendő pénz jelenik meg a szereplőknél (ami jogosan feltételezhető), ahhoz, hogy az örökjáradék kötvényből vásárolhassanak a pénzügyi szereplők, el kellene adni az eddig tartott államkötvényeket. Ennek hatására viszont az eladott államkötvények árfolyama jelentősen csökkenne párhuzamosan emelve azok piaci hozamát, így megdrágítva azon országok (pl. német) államadósságának finanszírozását, akik képesek voltak alacsony teher mellett intézni.

A teljes írást IDE kattintva olvashatják.