Elszegényedett a magyar társadalom? Négyszeresére nőtt 16 év alatt a bruttó átlagfizetés

Az emberek a zsebük alapján szavaznak, a kivétel pedig erősíti a szabályt – akár ezzel a két közhelyszerű megállapítással is jellemezni lehet az elmúlt öt választást Magyarországon. Már persze akkor, ha elfogadjuk a feltételezést, hogy az anyagi az egyik legfontosabb szempont annak kapcsán, kire szavaz a választó. Az viszont nem feltételezés, hanem tény, hogy idehaza az elmúlt 16 évben a négyszeresére nőtt a bruttó átlagfizetés, aminek nyomán alapvető változások mentek végbe a magyar munkaerőpiacon. Például újra lett presztízse a munkának.

Forrás: Shutterstock

Munka az alap

– A bérek felzárkózása kedvező társadalmi folyamatokat indított el – folytatta a második következménnyel a Oeconomus igazgatóhelyettese. Mint kifejtette, a jövedelmek emelkedésével csökkent a dolgozói szegénység, könnyebben meg lehet élni a munkából, és nőtt a foglalkoztatás vonzereje.

Vagyis bevált a munkaalapú kormányzati megközelítés: a növekvő bérek miatt megérte segély helyett dolgozni, ezzel pedig a munka presztízse is emelkedett.

– A munkaalapú társadalom a munka szerepét helyezi a középpontba, ahol a munkavégzés nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi érték is. A munkaalapú társadalom fő célja, hogy minél több ember dolgozzon, és a segélyek helyett a munkába állás legyen az irány. Ez a modell arra ösztönöz, hogy az emberek a munka révén boldoguljanak, és az állam a munkanélküliek esetében is a mielőbbi elhelyezkedést támogatja – foglalta össze Erdélyi Dóra.

A hiány az úr

Az igazgatóhelyettes harmadrészt azt említette meg, hogy a munkaerőpiacon szemléletváltás történt. A 2010-es évek elején még elsősorban a munkanélküliség jelentette a problémát, az évtized második felében viszont már a munkaerőhiány. ­Emiatt a vállalatok egyre inkább a munkavállalók megtartására, képzésére és a versenyképes bérezésre helyezik a hangsúlyt.

Ennek eredményeként nőtt a munka megbecsültsége, de ennél is fontosabb, hogy erősödött a munkavállalók alkupozíciója.

Erdélyi Dóra szerint ez nemcsak magasabb bérekben, hanem rugalmasabb foglalkoztatási megoldásokban, például az otthoni munkavégzés elterjedésében és a jobb munkafeltételekben is megjelenik.

Ezt hozta a négy Fidesz-ciklus

Annak vizsgálatával, hogy a bér- és munkaerőpiaci helyzet gyakorol-e érdemi hatást a pártpolitikára, térjünk vissza újra a számokhoz. Ezek ugyanis megmutatják, hogy a bruttó béremelés – 2010-től számítva – az első ciklusban, vagyis 2014-ig mindössze 17 százalék volt. Azért mindössze, mert a következő négy év újabb 39 százalékos növekedést hozott, a harmadik ciklus pedig további 57 százalékost. Bár erősen eltérők a bruttó béremelkedés számai, a Fidesz–KDNP-kormány 2014-ben, 2018-ban és 2022-ben is kétharmados győzelmet aratott.

Idén, 2026-ban pedig ugyanilyen arányú vereséget szenvedett, pedig a mögöttünk hagyott négy évben ismét újabb 56 százalékkal nőtt Magyarországon a bruttó átlagkereset, ami lényegé­ben megegyezik az előző ciklus adatával.

Ha úgy tetszik, eredményével.

Kormánypárti vereségek a megyékben

Összehasonlításunkban szándékosan nem a nettóval számoltunk, az ottani emelkedés ugyanis például a családi adókedvezmények megduplázásával és az anyák szja-mentességének sorozatos kiterjesztésével ennél is magasabb volt.

De álljon itt még egy adat: a Fidesz kormányzásának utolsó négy évében Szabolcs-Szatmár-Bereg, Nógrád és Hajdú-Bihar vármegyében volt a legmagasabb, hatvan százalékon felüli a bruttó átlagbér-növekedés, de Baranyában, Borsodban és Békésben is kiugró adatokat regisztráltak.

Ehhez képest utóbbi három vármegyében kapott ki az egyik legnagyobb arányban az előző kormányzó erő, egyedül nógrádi és szabolcsi politikai állásait tudta valamelyest megtartani, de ez is csak öt-hat százalék körüli listás vereséghez volt elegendő.

Az elmúlt öt választás alapján nagyon úgy tűnik, hogy sokszor valóban a pénztárcájuk alapján szavaznak a magyarok, a kivétel azonban a legutóbbi esetben látványosan erősítette a szabályt.