A női vállalkozók száma a világjárvány alatt is nőtt hazánkban – hangsúlyozta a Magyar Nemzetnek Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértő. Kiemelte: 2010 óta Magyarországon több mint kétszer akkora a női önfoglalkoztató vállalkozók számának növekedése, mint az uniós átlag, továbbá az átlagnál képzettebbek is.
A Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány kuratóriumának korábbi elnöke elmondta: ma már kijelenthető, hogy a koronavírus első hulláma alatt hazánkban a vállalkozói szférában nem történtek tömeges bezárások, sőt többen váltak vállalkozóvá, mint ahányan megszüntették tevékenységüket. A járvány hatására ugyanakkor jelentős átrendeződés kezdődött.
A márciust követően újonnan vállalkozóvá váló nők közül a legtöbben a szakmai, a tudományos és a műszaki területeken, az egészségügyben és a szociális ágazatban, valamint az adminisztrációs tevékenységekben jelentek meg
– részletezte Szalai Piroska. Az első hullámot követően a legfrissebb, második negyedéves adatok szerint a feldolgozóiparban, a mezőgazdaságban, valamint a biztosítási és pénzügyi területeken működő női vállalkozók száma csökkent.
– Minden életképes vállalkozót azonnali, komoly átalakításokra kényszerített a járvány, a talpon maradásukhoz pedig elengedhetetlennek bizonyultak az időben meghozott kormányzati könnyítések. Az üzleti innovációs megoldások szerepe jelentősen felértékelődött.
Fotó: 123RF
Elengedhetetlenné vált a szervezetfejlesztés is, mivel a fertőzések megelőzése, illetve a távoktatás miatt megnövekedett családi feladatok összehangolása a nőknek kimutathatóan nagyobb kihívást jelentett – hangsúlyozta Szalai Piroska.
A szakértő elmondta,
a pandémia következményeként a vállalkozó nők számtalan helyen váltak a helyi ökoszisztémákon belüli együttműködések motorjává.
A gyakorlatban erre láthattunk példát a dísznövénytermelők által ajándékozott virágokkal, a vendéglátósok „etesd a dokit” akciójával, a startupok családoknak tett felajánlásaival, illetve egyéb olyan kezdeményezésekkel, amelyek a helyi vállalkozások, a lakosság és az önkormányzatok közötti közösségi összefogást erősítették.
Fotó: Bach Máté
– Bizakodó vagyok, remélem, hogy a második hullám sem lesz az elsőnél kedvezőtlenebb hatással a női vállalkozókra – emelte ki Szalai Piroska.
– Már tapasztaltabbak vagyunk, megteszünk mindent a túlélésért, ugyanakkor ehhez további összefogásra van szükség. Megdöbbentőnek tartom, hogy ebben a nehéz helyzetben egyes önkormányzatok adókat, bérleti díjakat terveznek emelni vagy új adókat kivetni, ezzel még nagyobb nyomás alá helyezve a vállalkozókat.
Ráadásul olyan adókat akarnak növelni, amelyeket akkor is kell fizetni, ha a vállalkozás komolyan veszteséges. Ilyen az iparűzési adó. A vállalkozások sokkal nagyobb része lesz idén veszteséges, de már az is elismerésre méltó, hogy életben tudnak maradni, megtartva az alkalmazottakat.
A magyar mikrovállalkozások adnak munkát a versenyszférában foglalkoztatottak 36 százalékának. A megszorítások helyett azt javaslom, hogy a nők hátrányos megkülönböztetését oly gyakran emlegető kerület- és településvezetők a terhek – például a bérleti díjak és az iparűzési adó – emelésekor tegyenek kedvezményeket a női vállalkozóknak.
Nem csak a szavak szintjén kell odafigyelni a női vállalkozókra – nyomatékosította a szakértő.
Részletes adatok adnak képet az üzletasszonyok helyzetéről
Szalai Piroska a nyilvános hazai és nemzetközi adatokat ismertetve rámutatott: itthon a működő 780 ezer vállalkozásban 480 ezer önfoglalkoztató vállalkozó dolgozik, közülük 164 ezer nő. Az alkalmazottal dolgozó önfoglalkoztató nők aránya uniós átlag feletti, általában a tagállamok első harmadában vagyunk. Az alkalmazott nélkül dolgozók ugyanakkor kevesebben vannak, mint a többi tagállamban. A magyar női vállalkozók iskolai végzettsége messze meghaladja az uniós átlagot, mindössze három százalékuknak nincs legalább érettségije. A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy az Eurostat járvány előtti mérése igazolja, hogy Magyarországon a női önfoglalkoztatók 31 százaléka azért indított vállalkozást, mert azt az elképzeléseihez igazodó lehetőségnek tartja. Szintén magas azoknak az aránya, akik a rugalmas munkaidő miatt választották ezt a formát. Ezzel szemben kevesen vélik úgy, hogy kényszerből vállalkoznak, mert alkalmazottként nem tudnak elhelyezkedni. Ez azt mutatja, a magyarok jóval kisebb arányban kényszervállalkozók, mint más országokban. A női önfoglalkoztatók túlnyomó része, 43 százaléka pedig úgy látta a járvány előtti időszakban, hogy nincs a vállalkozásával kapcsolatos komolyabb nehézsége.
