A gép forog, az alkotó mégsem pihenhet

Mutatnak már némi hajlandóságot az amerikai közösségi platformokat üzemeltető cégek arra, hogy a dezinformálást mérséklendő szabályozásnak vessék alá magukat. Ám a társadalmak polarizáltságát elősegítő virtuális nyúlüregekkel egyelőre nem tudni, mit kezdenének – mondta Tilesch György mesterséges intelligencia szakértő a Magyar Nemzetnek. A tudós üzletember ugyanakkor a gépek öntudatra ébredésétől tartóknak azt üzente, hogy meggyőződése szerint ez továbbra is csak a sci-fi területe.

Sokan teljesen megbíznak a robotokban, mások inkább tartanak tőlük Fotó: Havran Zoltán

Két óra hosszúra tervezett online szimpóziumon járják körül világhírű kutatók a mesterséges intelligencia témakörét hétfőn, november 30-án a FutureTalks Powered by MVM eseményen 18 órától. A virtuális asztaltársaság beszélgetésének moderátora Tilesch György, a tudományág szakértője lesz – aki többek között a Fehér Háznak, a Microsoftnak és a NASA-nak is dolgozott –, ő a témák kialakításában is támogatta a szervezőket. Az eseményen szó esik majd az alapokról és a távolabbi jövőképről is.

A virtuális kerekasztal tagjai

Neil deGrasse Tyson, amerikai asztrofizikus, a közösségi médiában és a National Geographic csatornán a tudományt milliók számára érthetően bemutató, több televíziós sorozatban feltűnő világsztár.

Stuart J. Russel, a kaliforniai Berkeley Egyetem, illetve a San Francisco-i Egyetem professzora, idegsebész, a mesterséges intelligencia 118 ország több mint 1300 egyetemén használt alaptankönyv társszerzője.

Tilesch György, a Mesterség és intelligencia (BetweenBrains) című könyv társszerzője, a világ egyik legkeresettebb mesterséges intelligencia szakértője.

Buzsáki György, a New York Egyetem orvosi karának professzora, agykutató, a Magyar és az Amerikai Tudományos akadémia tagja, az agykutatás Nobel-díjának megfelelő Agy Díjjal is elismert szaktekintély.

Kishonti László közgazdász, az önvezető járművek technológiáját a mesterséges intelligenciára is támaszkodva fejlesztő, AImotive vezérigazgatója.

– Ahány tudományág, annyi megközelítés létezik, de a laikusok is mást és mást fognak látni az MI-ben. Sok lehetőség, sokféle félelem merülhet fel az új technológia kapcsán kortól, társadalmi pozíciótól függően. Feltérképezzük azt is, hogy mely iparágak milyen fejlődés elébe néznek az MI segítségével, és hogy az egyes geopolitikai erők hogyan használják ki ezt a tudományágat – vázolta fel Tilesch György, aki panoramisztikus könyvet is írt a témában Mesterség és intelligencia címen. Hozzátette, hogy

az egyre gyakrabban felmerülő etikai kérdésekről és az árnyoldalakról is szükséges beszélni, de az sem látható egyelőre tisztán, hogy az MI-nek mit kell tudnia és az emberiségnek pontosan hogyan kell alkalmaznia, hogy az híven szolgálja a civilizációt.

A szakértő korunk legfontosabb kérdései között tartja számon azt, mennyi potenciál van a szolgáltató államok létrehozása területén, vagy hogyan lehet olyan demokratikus államokat alkotni, amelyek nagyon közel hozzák az állampolgárokat a döntéshozókkal. Egyáltalán: van-e vízió az MI mögött, meg tudjuk-e határozni a pontos rendeltetését, jóra vagy rosszra használjuk-e. A cégek és az államok is versenyeznek egymással, a jogalkotás nehezen követi le a technológiai változásokat. Hangsúlyozta: ezzel együtt

az idén már nem arról szóltak a tanulmányok, hogy majd egyszer mire lesz jó az MI, hanem arról, hogy eddig mihez kezdtek vele a kormányok, vállalatok.

– Már most mérhető, hogy az MI által nyújtott döntési javaslatokat (például a közigazgatásban) az ügyintézők nem szeretik felülbírálni. Ez aggasztó, hiszen ezek a rendszerek még nem mindentudóak, de egyre inkább mindenhatóak. Amikor hibáznak, a robusztusságuk miatt képesek akár több millió ember életét rossz irányba befolyásolni, ezért is fontos továbbra is, hogy az ember ne pihenjen, amíg a gép forog – figyelmeztetett Tilesch György.

Lesz-e öntudatuk?

Az emberek fantáziáját továbbra is az foglalkoztatja talán a leginkább az MI kapcsán, hogy öntudatra ébredhetnek-e valaha a gépek – és a gépek alatt most algoritmusokat kell érteni. Az MI elképesztő sebességű fejlődése miatt felmerülhet, hogy ma is igaz-e az akár csak egy évvel ezelőtti tudományos konszenzus, amely szerint nincs esély ilyesmire.

Sokan teljesen megbíznak a robotokban, mások inkább tartanak tőlük
Fotó: Havran Zoltán

– Minket, akik belülről foglalkozunk a kérdéssel, sokkal inkább érdekel a jelen és a nagyon közeli jövő, mert azt a tartományt látjuk be. Való igaz, hogy exponenciálisan, az emberi agy számára néha felfoghatatlan gyorsasággal fejlődő technológiáról van szó, ennek ellenére véleményem szerint

továbbra is biztosan kijelenthető, hogy még nem áll az öntudatra ébredés küszöbén

– szögezte le Tilesch György. – Már az 1950-es években, a tudományág születésekor a fejlesztések potenciális végcélja az volt, hogy az általános emberi intelligenciával egyenrangú legyen (AGI- artificial general intelligence), amely nagy átfedést mutat a technológia szuperintelligenciává válásával, amit szingularitásnak is nevezünk. Nagyon sok múlik a definíción is, de az MI-t kutatók mintegy harmada tartja úgy ma is, hogy soha nem következhet be ilyesmi. A fennmaradó hányad pedig általában 2030-ra vagy 2050-re jósolja ennek a bekövetkeztét – árnyalta a képet a szakértő.

Jelezte egyúttal, hogy az öntudat kérdését szereti a tudomány a lehető legtávolabb tartani magától. Rövid távon inkább arról az oldalról közelítik meg a kérdést az e területen dolgozók, hogy létrejöhet-e olyan intelligencia, amelynek ugyan gépi tanulás az alapja, de bizonyos területeken teljes mértékben kiválthatja az emberi munkát. – Ilyen már látható olyan értelemben, ha az embert limitáltan, mint feladatainak összességét tekintjük. Ám a valódi öntudatra ébredésig még ahhoz is rengeteg lépcsőfok van hátra, hogy egyáltalán realisztikusan elképzelhető legyen. Tehát ez jelenleg is a science fiction kategóriába tartozik, bar az odavezető úton létrejövő, emberi gondolkodás látszatát keltő hibrid rendszerek már bontogatják szárnyaikat – jelentette ki Tilesch György.

Kié a robot alkotása?

Az ember munkáját már valóban részben el tudják végezni az algoritmusok és a robotok, lassan a kreatív iparágakba is beszivárognak. Ezek a gép alkotta termékek azonban a szakértő szerint nem tekinthetők valódi művészi teljesítménynek, inkább valamiféle érdekes bűvészkedéshez hasonlóra kell gondolni. Emiatt egyelőre a jogalkotókra sem nehezedik akkora nyomás, hogy mélyrehatóan kidolgozzák a gépek találmányainak, alkotásainak szellemi jogi szabályozását. Igaz, a témában már megszületett az Európai Parlament első javaslata nemrégiben. E szerint, mivel a gép nem rendelkezik jogi személyiséggel, szerzői jog alanya sem lehet. Tehát már foglalkoznak a témával, amit az is jelez, hogy a dokumentumban két kategóriára bontották a gépi produktumok forrását: az asszisztált MI-re, amikor a gép emberi munkához asszisztál, illetve a teljesen gépi eredetű termékekre.

Egyre többeket szippant be a nyúlüreg

Ennél aktuálisabb probléma a közösségi média platformok területét érintő visszhangkamra (echo chamber) és a nyúlüreg (rabbit hole) jelenség. Mindkettő annak az eredménye, hogy az algoritmusok az adott felhasználónak leginkább kedvére való tartalmakat dobják fel a korábbi keresések, internethasználat alapján. Az előbbi kifejezés talán önmagáért beszél, az utóbbi szorulhat némi magyarázatra: Lewis Carroll Alíz Csodaországban című regényére utal, amelyben

a nyúlüregbe esett lány egyre inkább normálisként tekint az elé táruló szürreális világra.

– A közösségi média platformok szabályozását érintő viták jelenleg leginkább arról szólnak, hogy a világ politikailag és ideológiailag egyre jobban polarizálódik. Ezeket az algoritmusokat arra optimalizálták, hogy elkötelezettséget teremtsenek, amit két módon érhetnek el. Egyfelől, ha azt nyújtják, amit a felhasználó szeret vagy éppen annak az ellenkezőjét – erre felháborodással reagál, osztja meg. Ezáltal lassan eltűnik a közép, tényszerűség és a kiegyensúlyozottság, a közösségi platformok politikai és ideológiai sarkokba kényszerítenek bennünket. Aggályosnak tartom azt is, hogy nem ismerjük például egymás Facebook-hírfolyamát, nem tudhatjuk, hogy a másik embernek milyen valójában a világa. Könnyen előfordulhat, hogy két véletlenszerűen kiválasztott ember, vagy akár

két közelebbi ismerős a világ dolgainak kilencven százalékában egyetért, az algoritmusok viszont képesek a fennmaradó tíz százalék alapján hatalmas ellentétet kreálni köztük.

Szerintem veszélyes, hogy a társadalomban bár most még jelentős a törzsiség, nem a véleményegyezés van előtérben, hanem a kicsi, de annál felfújtabb ellentétek. Ennek az lehet a vége, hogy mindenki a saját mikroverzumában csücsül, és nem lesz másokkal közös pontja, eljön a digitális szolipszizmus kora – magyarázta Tilesch György.

Van ugyanakkor olyan irányú törekvés, hogy a platformok üzemeltetőit rávegyék a kevésbé sarkos eredménnyel járó algoritmusok használatára. Ilyen például a demokratikus államok mintegy 130 korábbi állam- és kormányfője alkotta Madridi Klub, amelynek Tilesch György is szakértője. A szervezet tavalyi éves MI-szabályozási konferenciájának egyik célja egy olyan javaslatcsomag kialakítása volt, amellyel a közösségi platformokat ön- vagy központi szabályozással a kiegyensúlyozottság növelésére lehetne bírni. – Ezt nyilvánvalóan nem könnyű áthelyezni a gyakorlatba, hiszen ezeknek a cégnek nagy a lobbierejük, általában nem szeretik a szabályozást.

De az elmúlt évben több nagy közösségi média, illetve adatkezelő cég tett önszabályozási gesztust (így a Facebook és a Twitter is), illetve jelezték, hogy szabályozásra várnak a dezinformálási gyakorlat korlátozására

– mondta Tilesch György, hozzátéve, hogy ennek ellenére a vállalatok a nyúlüreg jelenséggel pontosan üzleti modelljük miatt nem foglalkoznak kellő súllyal.