Fél évszázados tapasztalattal készülnek a hordók

Ha valaki több évtizede ugyanazt a mesterséget űzi, akkor csakugyan szeretheti a munkáját. Így van ezzel a palotabozsoki kádármester, Flódung Kristóf is, aki 55 éve van a szakmában, de a visszavonulásra gondolni sem akar, tele van tervekkel. A munkáját rajongásig szereti, talán ennek is köszönhető, hogy a palotabozsoki műhelyből régóta magas minőségű hordók kerülnek ki, amelyekre a világ minden pontjáról van kereslet. Az utánpótlás biztosított, a mester lánya és fia is az üzemben dolgozik.

Ma már a világ minden táján vásárolják a Palotabozsokon készült hordókat Fotó: Havran Zoltán

Szorgos-dolgos emberek lakják a Baranya megye északkeleti részén fekvő egykori sváb falut, Palotabozsokot, amelynek széles főutcáján takaros porták sorakoznak egymás mellett. A község központja tiszta és rendezett, alig-alig látunk romos ingatlant, a régi házakat jellemzően megmentették és felújították, nem hagyták az enyészetnek.

Ma már a világ minden táján vásárolják a Palotabozsokon készült hordókat
Fotó: Havran Zoltán

Annak ellenére, hogy Palotabozsokot alig nyolcszázan lakják, a településen több kisebb-nagyobb cég működik. Közülük a legismertebb a hordók készítésével foglalkozó Európai Kádárok Kft., amelynek tágas telephelye a község északi részén, a központtól távol eső területen épült ki.

A cég alapítója, Flódung Kristóf kádármester rendkívül gondos gazda, hiszen az előre megbeszélt, délelőtt tizenegy órás időpontban már a parkolóban várja lapunk munkatársait. – Elnézést, de éppen felújítások vannak a telephelyen, rendbe tesszük az épület előterét. Remélhetőleg egy-két hónapon belül a kivitelező elkészül majd a munkálatokkal – ad magyarázatot az épületen kívül uralkodó viszonyokra Flódung Kristóf, majd beljebb invitál.

A kényelmes irodában – ahol a társ­ügyvezető mellett a kádármester lánya és fia is dolgozik – az eddigi csaknem kétszáz kilométeres térutazás után időben repülünk vissza, úgy 55 évet.

Kemény embert kívánt a szakma

– Az általános iskola végén sokan vacilláltunk annak idején, hogy hová menjünk továbbtanulni, nekem sem volt határozott elképzelésem a folytatásról. Végül az befolyásolt, hogy a szomszédunkban dolgozott egy kádár, akinek a lánya egy osztályba járt velem. Ennek köszönhetően sokszor voltam a műhelyben, így jött az ötlet, hogy kádárnak állok két barátommal együtt. Így kezdődött számomra ez a szakma 1966-ban, Bátaszéken. Szekszárdra jártunk szakmunkásképzőbe, a Bátaszéki Kádár Szövetkezetben pedig dolgoztunk – mondja Flódung Kristóf, és hozzáteszi: jellemző, hogy nagyon sokan tanultak kádárnak, de kevesen maradtak meg a mesterségnél. A szakma akkoriban kemény embert kívánt, mert minden munkafolyamatot kéziszerszámokkal kellett elvégezni. Mint mondja, a tenyerükből sokszor vér folyt, annyira megviselte az embert a nehéz fizikai munka.

Flódung Kristóf 1966 óta űzi a mesterségét
Fotó: Havran Zoltán

Flódung Kristóf azonban kitartott a szakmája mellett, a katonaság után folyamatosan dolgozott, majd egy idő után otthon is kialakított egy kis műhelyt. Először kézzel, kéziszerszámokkal dolgozott, később vett egy szalagfűrészt, aztán egy gyalugépet, majd pedig maga is készített különböző eszközöket, így fejlesztve a saját műhelyét. A rendszerváltás idején Németországban helyezkedett el, egy kádárüzemben. Két évet töltött el Stuttgart mellett, ahol keményen dolgozott, de sok tapasztalatot szerzett. Ahogy ő fogalmaz, szakmailag és emberileg is megerősödött. Egy idő után segített a német cég tulajdonosának a magyarországi terjeszkedésben. A társaság leányvállalatát az ő otthonában jegyezték be, ezt követően a cég évtizedekig acéltartályokat gyártott hazánkban. Flódung Kristóf bevallja, hogy akkoriban minden szempontból nagyon sokat tanult a német tulajdonostól, a szakmai dolgok mellett még tárgyalástechnikát is. Maradhatott volna külföldön, de a családja miatt hazajött.

Sikeres cégalapítás a nulláról

– Nyugaton abban az időben jött divatba a kis méretű barrique-hordós érlelés. Ezt akkoriban itthon alig ismerték. Boglárlellén Konyári Jánosnak volt harminc ilyen hordója, ezzel Magyarországon ő volt a „barrique-király”. Úgy gondoltam, ha az egész világon ez a divat, akkor itthon is menni fog, ezért elkezdtem barrique-hordókkal kísérletezni. Ebben segített Tiffán Ede és Bock József is, együtt teszteltük, hogy mennyire és hogyan legyenek pörkölve a hordók. Akkoriban a trend az volt, hogy erősen pörkölt hordókat készítettünk, ami a boron markánsan megjelent – meséli nevetve a kádármester. Flódung Kristóf az indulási nehézségeket hamar leküzdötte, és egyre több hordót készített, amit hamarosan már külföldre is értékesített.

Közben a neves, hétszáz éve borászattal foglalkozó, olasz Antinori család Bátaapátiban is kezdett terjeszkedni, a kádármester pedig többször javította a pincészet ászokhordóit. Hamarosan rendeltek tőle 15 darab barrique-hordót, amelyekkel annyira meg voltak elégedve, hogy a felek 1997-ben közös céget alapítottak. A telephelyet itt, Palotabozsokon alakították ki, szinte a nulláról indulva. Lépésről lépésre fejlődtek. Kezdetben csak alapanyagot termeltek, majd beindult a hordógyártás is. Flódung Kristóf vitte, és a mai napig is viszi a szakmai részt, az olaszok pedig biztosították a fejlődéshez a tőkét, és a cégből a mai napig egy fillért nem vettek ki.

Összeszokott csapat, precíz munka

A piacot is fokozatosan építették ki, először zömében Olaszországba szállítottak, manapság pedig a világ minden pontjáról vásárolják a Palotabozsokon készült hordókat, amiből évente több ezret gyártanak 110, 225, 300 és 500 literes kivitelben. Azóta a vállalkozást többször fel akarták vásárolni nagy cégek, de Flódung Kristóf nem engedett a kísértésnek, hiszen ez a műhely a kádármester élete. Nem gyártanak óriási mennyiséget, de a minőségre nagyon odafigyelnek azért, hogy a hordóikban a legjobb borok készülhessenek. Ennek érdekében a kádármester a tölgyfa alapanyag kiválasztásától kezdve minden munkafolyamatot felügyel. A cégnél tizenegy fizikai munkás dolgozik, többen évtizedek óta kitartanak Flódung Kristóf mellett. Ő pedig a munkaerőt nagyon megbecsüli, annál is inkább, mert a kádármesterséget itthon nem lehet iskolában elsajátítani, csak egy műhelyben, hosszú idő alatt lehet megtanulni.

S hogy min múlik, hogy milyen bor érlelődik egy Palotabozsokon készült hordóban? Sok mindenen! Az ízvilágot és illatanyagot befolyásolja, hogy honnan származik a tölgyfarönk – az üzemben mecseki és zempléni faanyagot használnak –, hogy két, három vagy négy évig szárad a dongaalapanyag, hogy milyen intenzitással, mennyi ­ideig pörkölik a hordót, és hogy mennyi idő alatt hűtik le azt. Ezek variációja szinte végtelen.

Miután Flódung Kristóf elméletben betekintést engedett a hordókészítés rejtelmeibe, a gyakorlatban is végigmutatja a folyamat egyes ­mozzanatait. A csarnokban a fa nyers, majd pörkölt illata egy pékség hangulatát idézi meg. Ami pedig a munkát illeti, sokszor szemmel is követhetetlen, hogy egy adott munkás éppen mit csinál az alapanyagokkal. Az egyik fiatalember például egyszerre több hordót is pörköl, de mégis mindig tudja, melyiknél mikor kezdte a műveletet. A folyamat végén a gyönyörű hordók pedig arról árulkodnak, hogy nemcsak ő, hanem mindenki érti a dolgát a csapatban. A jó minőségű szőlő leve pedig hamarosan elfoglalhatja a helyét.