6°C Elza 2022. december 1. 
– Az 5,3 százalékos júniusi inflációs adat meghaladta a várakozásokat, egyúttal jóval a Magyar Nemzeti Bank (MNB) inflációs célja fölött van. Látható, hogy világszerte hasonló folyamatok játszódnak le. Mi magyarázza most a magas inflációt?
– Az infláció emelkedése globális jelenség. A koronavírus-járvány utáni újraindulás ára az árak megugrása.
Minél gyorsabban volt képes egy ország a gazdaságát újraindítani, annál korábban jelentkezett ez a hatás.
A fogyasztói árak emelkedése júniusban nemcsak Magyarországon, de az Egyesült Államokban is öt százalék fölé ugrott, és a régiós gazdaságokat is az árak szokatlanul erős növekedése jellemzi. A várakozások szerint a következő hónapokban az eurózónában is az infláció gyorsulása jelentkezik. A világpiacon a nyersanyagok ára és a szállítási költségek is számottevően emelkedtek. Az olaj ára tavaly júniushoz képest több mint nyolcvan százalékkal emelkedett, a széné két és félszeresére nőtt egy év alatt. Mindeközben az alumíniumért, a rézért, a nikkelért és a cinkért átlagosan már több mint másfélszer annyit kell fizetni, mint egy évvel korábban. A búza csaknem negyven százalékkal drágult. A Kínából Európába irányuló szállítások költsége tavaly június óta több mint hétszeresére nőtt. Elsősorban ezen hatások okozzák az infláció emelkedését. Magyarországon ebből a leglátványosabb az üzemanyagok drágulása, amihez hozzájárul a dohánytermékek jövedéki adójának idei kétlépcsős emelése is. Ez a két hatás önmagában 2,1 százalékpontot tett ki a júniusi, 5,3 százalékos hazai árindexből.
– Az infláció 2017 óta a jegybank háromszázalékos célja körül alakult a pandémia kitöréséig. Lehetett előre látni a megugrását?
– Az árstabilitás elérése gazdaságtörténeti jelentőségű eredmény. Az elmúlt években az MNB európai összevetésben is egyedülállóan sikeres volt inflációs célja teljesítésében; 2017–2020 között háromszázalékos átlagos inflációt figyelhettünk meg, azon belül 2017 januárja és 2021 júniusa közötti 54 hónapból 47-szer, azaz az esetek közel kilencven százalékában az infláció a jegybank által kijelölt három százalék, plusz/mínusz egy százalékpontos toleranciasávon belül alakult. Összehasonlításként: 2001. június és 2013 között az esetek alig több mint negyven százalékában érte el az inflációs célját a jegybank. Azt már előre lehetett látni, hogy a válság megszűnése után a korábbi árupiaci egyensúlyok felborulnak.
Az MNB 2020. december óta folyamatosan figyelmeztetett az infláció idei második negyedévben várható kiugrására. Nem váratlan helyzettel állunk szemben.
A júniusi értékkel már elértük a csúcsot, innen fokozatosan, de lefelé vezet az út. A következő hónapokban már alacsonyabb indexeket fogunk látni.
– Lát-e az MNB olyan hazai inflációs tényezőt, ami országspecifikus, tehát szinte csak nálunk jellemző a járvány utáni gazdasági újraindulás során?
– A koronavírus rendkívüli válsághelyzetet okozott. Hirtelen teljes ágazatok álltak le, a külkereskedelem akadozott. A válság egyszerre okozta a gazdaságban a kereslet és a kínálat szűkülését. A kormányok és a jegybankok világszerte gazdaságélénkítésbe kezdtek a járvány okozta károk enyhítése érdekében. A legnagyobb fejlett gazdaságokban a költségvetési és jegybanki gazdaságélénkítő lépések átlagosan a GDP negyven százaléka körül alakultak, míg a feltörekvő országokban ez az arány 18 százalék körül volt. Magyarország élen járt a régió és a feltörekvő országok között is, amiben kulcsfontosságú szerep jutott a gazdasági szereplők széles körének forrást biztosító jegybanki intézkedéseknek, amelyek a járvány kezdete óta összesen mintegy 9800 milliárd forintot tettek ki. A gazdasági nyitás globálisan előbb növelte a keresletet, mint a kínálatot, ami az árak emelkedését okozta. Emellett a rendkívül komplex világgazdasági rendszerben néhány fogaskerék meglazulása is számottevő hatással járhat. Erre mutatott példát a Szuezi-csatorna átmeneti kiesése, illetve a távol-keleti félvezetőipar fellegvárait sújtó ítéletidő globálisan is érezhető hatása. Mindezekhez képest az infláció emelkedésében a hazai tényezők szerepe lényegesen csekélyebb. A dohány jövedéki adójának már említett – az EU-nak vállalt kötelezettségből – eredő emelése mintegy 0,7 százalékponttal járult hozzá az inflációhoz. Ezenkívül speciális, a hazai újranyitásból eredő hatásokkal a gazdaság néhány ágazatában találkozhattunk. A sikeres átoltási programnak köszönhetően a gazdasági élet idén áprilisban újraindult. Április végén már kinyithattak a vendéglátóhelyek teraszai, májustól pedig újra elérhetővé váltak a szálláshely-szolgáltatások, az állatkertek, uszodák, fitnesztermek, mozik és színházak. A korai nyitás által érintett szolgáltatásoknál a kereslet gyors megjelenése elsősorban a vendéglátásban és a turisztikai ágazatban okozott a korábbiaknál nagyobb áremeléseket. Ezek hatása eddig az inflációban 0,4 százalékpont volt.
– Mikor tér vissza az infláció alacsonyabb szintre, illetve a jegybanki cél közelébe? Milyen tényezők támasztják alá ezt az előrejelzést? Mit tesz a jegybank ennek érdekében?
– Jelenleg a legfontosabb feladat a tartós, tovagyűrűző hatások megelőzése. El kell kerülni, hogy a fogyasztói árak aktuális, külső hatásokra bekövetkező emelkedése beépüljön a jövőbeni várakozásokba, és további áremelkedési hullámot váltson ki. Ezért kezdte el júniusban az MNB a kamatemelési ciklusát, és folytatja mindaddig, amíg az inflációs kilátások három százalékra csökkennek. Az inflációs csúcson már jó eséllyel túl vagyunk. A proaktív jegybanki lépések hatásai pedig 2022 elejétől már egyértelműen érezhetővé válnak. Ennek köszönhetően jövő év elejétől az infláció várhatóan előbb négy százalék alá süllyed, majd 2022 közepétől ismét a háromszázalékos célon stabilizálódik. A jegybank az elmúlt években sikeres volt az árstabilitás elérésében, ez fontos gazdaságtörténeti siker, amiből nem engedünk. Az árstabilitás, az alacsony inflációs közeg az egész gazdaság érdeke és a hosszú távú, fenntartható növekedés alapja.
