A jóváhagyásra váró dokumentum fő célja, hogy az évtized végéig 55 százalékkal csökkenjen az EU-ban az üvegházhatású gázok kibocsátása az 1990-es értékhez képest. Ez alapvetően nem volna baj – hiszen például Magyarország vállalt és teljesíthető célja az, hogy 2030-ra az itthon előállított villamos energia kilencven százalékban szén-dioxid-mentes lesz –, a gond az, hogy a célokat a tervezet szerint a lakosságot terhelő módszerek beiktatásával érné el Brüsszel.
Arra már korábbi cikkünkben is kitértünk a Századvég Gazdaságkutató elemzése alapján, hogy a lakosságra rótt karbonadó talán Németországban nem okoz akkora gondot, mint a kelet-európai államokban. Miután a kibocsátáskereskedelmet Brüsszel a karbonadó formájában kiterjesztené például a közlekedésre és a lakóépületekre is,
minden egyes uniós állampolgárt ugyanakkora mértékben érintene a sarc, függetlenül a jövedelmi helyzettől.
A Neue Zürcher Zeitung véleménycikke rámutat: Németország mintadiáknak gondolja magát a klímapolitika terén, kifejezetten ambiciózus célokat tűz ki, és ehhez megtalálta a megfelelő végrehajtót is az EB elnökének személyében. Más országok viszont elrettentőnek tartják a nem hatékony és drága német modellt. Nem véletlenül, hiszen német fogyasztóvédők úgy számoltak, hogy egy négyfős családnak négy éven belül 450 euróval többet kellene fizetnie benzinre és fűtésre évente.
Ingyenmunka Brüsszelnek
Ez az összeg a német családoknak is érezhető teher, de fordítsuk le a magyarországi viszonyokra! A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint áprilisban a magyar bruttó átlagbér 440 600 forint volt, ami után – ha a munkavállaló a személyi jövedelemadót és a járulékokat befizeti, de nem vesz igénybe családtámogatási és más adókedvezményeket – 239 ezer forint nettó jövedelme keletkezik. A 450 euró nagyjából 160 ezer forintot jelent, ami a nettó átlagbérnek 67 százaléka, vagyis
csak azért, hogy a sarcot befizesse, egy átlagbért kereső munkavállalónak majdnem három hetet kell dolgoznia.
Másképpen fogalmazva: három hét munkáját kellene ingyen odaadnia Brüsszelnek.
Eltérő érdekek
Mivel a tagállamok klímapolitikai ambíciói és érdekei rendkívül eltérőek, úgy tűnik, nincs esély a kompromisszumra a szokásos brüsszeli alkuk keretében – folytatódik a véleménycikk. Emmanuel Macron francia elnöknek például kifejezetten kényes téma az állampolgárok terhelése klímaadókkal. Emlékezzünk vissza, amikor megemelte a benzinadót, a sárgamellényes tüntetések megrengették az elnökségét. Emiatt az ehhez hasonló kísérletekbe biztosan nem fog a tavaszi választásokig, amiket ha megnyer, valószínűleg azután sem. Ráadásul Macron nemrégiben nyílt levélben állt ki az atomenergia mellett, mégpedig Orbán Viktor kezdeményezésére. A dokumentumot hét uniós tagállam vezetői írták alá, azt szorgalmazva, hogy az atomenergia is kapjon helyet az unió zöldprogramjában: ne csak elismerjék, de támogassák is mint lehetséges módszert a megfogalmazott klímacélok eléréséhez.