Ha szabadjára engedik, tartós lesz a jelenlegi infláció az Egyesült Államokban – figyelmeztet Niall Ferguson gazdaságtörténeti szakértő. Úgy véli, hiba a járvány utáni helyzetre ugyanúgy reagálni, mint a 2008-as válság utánira, márpedig az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed és egyelőre az Európai Központi Bank (EKB) is ezt teszi.
A járvány egészen más gazdasági hatásokkal jár, mint a pénzügyi válság: míg annak deflációs utóhatása volt, a járvány nyomában kifejezetten inflációs folyamatok zajlanak, melyek akár kisebb pénzügyi válsághoz is vezethetnek, ha tartósan fennmaradnak.
A Fed azt hangsúlyozza, hogy az infláció átmeneti hiányhelyzet eredménye, ezért maga a fokozott pénzromlás is átmeneti, és magától elmúlik, nullához közeli kamatok mellett is. Ferguson szerint ez veszélyes feltételezés, hiszen például egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire átmeneti a folyamat, mennyi ideig engedi a jegybank, hogy az áremelkedés üteme jóval az inflációs cél fölött legyen. Normális körülmények között a mostanihoz hasonló eltérést rövid távon sem tolerálnak, most viszont nem tudni, hogy meddig és milyen mértékű pénzromlást kell elviselni.
Hasonló helyzet állt elő a hatvanas évek végén, amikor az inflációs várakozások folyamatosan erősödtek, végül a Fed elvesztette a kontrollt a folyamatok felett, és következett a hetvenes évek két számjegyű inflációja. A leginkább aggasztó folyamat most az, hogy ismét felgyorsult az ingatlanárak növekedése, noha már korábban is túlzott volt a folyamat. Tavaly június óta csaknem húsz százalékkal emelkedtek a legnagyobb húsz amerikai város ingatlanárai – erre 1987 óta nem volt példa. Ez arra utal, hogy az egyre magasabb inflációtól való félelem – ráadásul nulla közeli kamatszint mellett – a megtakarítókat arra készteti, hogy ingatlanba meneküljenek, ami tovább növeli az inflációt, miután az amerikai maginfláció számításakor a kosár negyven százalékát az ingatlanárak képezik.
Felmérések szerint az amerikai lakosság 6,8 százalékos inflációra számít a következő egy évben, vagyis szinte senki nem hiszi el a Fednek, hogy csak átmeneti folyamatról van szó.
Márpedig az inflációs várakozások gyakran önbeteljesítőek, akár erősebb is lehet a hatásuk, mint a Fed által említett átmeneti folyamatoknak.
Ha pedig kiszabadul a szellem a palackból, már igen nehéz lesz visszazárni oda, és akkor óhatatlanul eljön a magas kamatok ideje, megdrágítva az államadósság finanszírozását.
