Mikor lenne jobb alkalom a félvezetőgyártást fejleszteni, abba beruházni, mint amikor éppen hiány van a termékből? A nagy kínai technológiai cégek, mint az Alibaba vagy a Baidu már tervezik a termelés felfuttatását, azonban egyedül nem képesek erre: a technológia bonyolult, szükség van külföldi, nem kis részben amerikai cégek által gyártott alaptermékekre. Ennek pedig nem örül az ázsiai ország azóta, hogy Donald Trump elnöksége alatt az Egyesült Államok korlátozta egyes kínai cégek, mint például a Huawei ellátását.
Trump már a múlté, a két ország viszonya ugyan feszült, de a kínai cégek elleni indokolatlan intézkedések megszűntek, mindazonáltal a hatalmas ázsiai ország tart attól, hogy a jövőben újra lehetnek hasonló problémák, ezért szeretné mérsékelni az amerikai technológiáktól és alkatrészektől való függést.
A félvezetők ma az egyik legfontosabb komponenst jelentik rengeteg fogyasztási cikk esetében, már nem csak a számítógépek processzorához és memóriájához van rájuk szükség.
A gyártás nem egyszerű mivolta miatt sok ország tekinti stratégiainak az ágazatot, és most már Kína is így van ezzel.
Nemrég a Baidu jelentette be, hogy elkészítette a Kunlun 2 elnevezésű mesterséges intelligenciacsipet, most pedig az Alibaba mutatott be egy olyan csipet, amely szerverekhez, így a felhőalapú szolgáltatásokhoz is alkalmas. Ezek gyártása viszont importból beszerezhető eszközöket igényel, miután már olyan kis, nanométerben kifejezhető, lényegében atomi méretekről van szó, amelyekhez nem egyszerű teljesen önálló technológiát kifejleszteni.
Ez pedig nem áll a kínai cégek rendelkezésére, így elsősorban három cégre kell támaszkodniuk: az Intelre, a tajvani TSMC-re és a Samsungra. Kína legnagyobb gyártója, az SMIC még évekkel le van maradva az említett cégek mögött, hogy ezeket a technológiákat kifejlessze. Ráadásul nemcsak a technológia a gond, hanem a gyártáshoz szükséges eszközök és felszerelés is, és ezekben az egyik legnagyobb a holland ASML, ráadásul a legfejlettebb csipek gyártásához egyelőre csak ők tudnak eszközöket készíteni.
A jelenlegi hiányhelyzetben ráadásul messze nemcsak Kína próbál fejleszteni, hanem a technológiával jobban ellátott országok is. Maga az Egyesült Államok jelentősen meg szeretné növelni a termelését: csak az Intel húszmilliárd dolláros fejlesztésbe kezdett, amelynek során két új gyárat épít. Az ország egyik célja, hogy kevésbé függjön az ázsiai beszállítóktól.
Kínában az SMIC egyelőre odáig jutott el, hogy 28 nanométeres csipeket tud önállóan gyártani, ami például az autógyártáshoz és a nagyobb háztartási gépekhez elegendő, így a kínai ipar nem kis részét el tudja látni, ugyanakkor célja a három nanométeres, legfejlettebb technológia elérése. A világméretű gyártásfelfuttatási verseny mindenesetre annyiban mindenképpen előnyös, hogy a jelenlegi általános hiányt meg fogja szüntetni, így a mostani,
a teljes gazdasági kilábalást leginkább gátló gyárleállások világszerte megszűnhetnek.
